Ma egy kis ízelítő

Ma a bejegyzés címe egy kis ízelítőt mutat a munkahelyemből. Hol is dolgozik Márk. A képek magukért beszélnek. Ma úgy kifacsart a munka, hogy még szinte a kezem is remeg. Kb. 15 perce jöttem meg, s tényleg fárasztó volt, mivel ugye ma elvileg munkaszüneti nap volt, ezért aztán, aki tehette, lógatta a lábát, így aztán volt pörgés. Elkészítettem az első hibás salátát - Salmon Salad helyett Cobb Salad -, ráadásul állítólag a vendég allergiás volt a bacon-re, ami az egyikben van csak... no mindegy, szerintem nem az én hibám volt, hanem a chef rossz tányérra pakolta a saját hozzávalóit -, mivel egyszerre készült mindekettőből egy tál, de most már mindegy is :) Ez is meg volt, s a vendég is életben van (legalább is, akkor még élt :) )
Fáradtan, pá! :)

Csak ízelítő

A tökéletesedés útján... már ami a képeket illeti. A bejegyzés címére kattintva további képeket láthattok, kicsit jobbak talán. Ígérem, a lakásról már csak akkor rakok fel további képeket, ha nagyon muszáj :)
De például látható a templomból egy kicsi. Ogle Street... a templom utcája.
Minden szépet, jót!

Utazás van, VOLT, lesz

Tegnap megvettem a következő jegyeimet:
- VOLT Fesztivál, napi belépők, július 2. és 3. napokra (péntek és szombat),
- egy Easyjet jegyet Gatwick-től Bécsig, július 1. hajnalra,
- valamint egy MALÉV jegyet Budapest-Gatwick irányra, július 6. kora reggelre.

Ez azt jelenti, hogy utazom. Most még keresgélek, mi a legjobb, legegyszerűbb és legolcsóbb lehetőség Bécsből Sopronba menni, közben intézem ottanra a három éjszakás szállásomat, s aztán vasárnap felutazom Budára! :) Hadd lássam a kis családomat egy kicsit! (no meg hadd hozzak el még egy-két dolgot, ami jól jöhet, és nem fért be első körre :) )
Tehát alakul a nyár.
Azt hiszem, említettem, hogy a héten 37 óra munka vár már rám a Balans-ban, ami nem rossz. Adrian pedig gondolkodik, hogy ott hagyja a helyet 3 év után, ha pedig így lesz, akkor aztán nekem is lesz mit csinálnom!
Tegnap megkapta az ELSŐ fizetésemet Ariana-tól, 40 font, plusz a másik kettő felszolgáló lánnyal való osztozás után, kb. 5 font borravaló!!! Ma pedig már nem volt munka, kimenőt kaptam, mivel itt hétfőn Bank Holiday lesz (vagyis egy általánosnak mondható hétfői munkaszüneti nap, amikor szerintem mindenki dolgozik, csak az eredeti angolok nem :) ). S mindehhez hosszú-hosszú idő után még az időjárás is angolosra fordult tegnapra, ezért aztán az emberek vagy már elutaztak hosszú-hétvégézni, vagy nem nagyon tolták ki az orrukat az otthonukból. Ariana állítása szerint még soha nem látott ilyen kisforgalmú szombatot a kávézóban, ezért aztán a mai napra egészen unalmas napot prognosztizált, tehát ahhoz nem kellett annyi munkás kéz. Így aztán ma végre kicsit összeszedem magam, netezek, pihenek. Jól esik.
A jövő héten remélem, beindul a Home Office ügyintézés, hogy végre legálisan munkaviszonyba kerüljek, legyen rendesen National Insurance számom (ami egyben adózáshoz és társadalombiztosításhoz is szükséges regisztrációs szám, amolyan 2in1 TAJ és Adószám). Ehhez kell még a cégtől igazoló levél, s akkor mehetek intézkedni.
A fizetésemet állítólag csak 3 hét után kapom összevonva majd. De ezt még holnap meg kell tudnom Anca-tól (ő a fő manager a kávézóban).
Egyébként pedig két hetente kapok majd fizetés, a számlámra, amihez MEGÉRKEZETT a szép új bankkártyám :)
Tegnap voltam eucharisztián is. Ismét jól esett, különösen, hogy Szent Ignác ünnepe van, s vele kapcsolatban begyűjtöttem az aktuális szórólapot. Szokás szerint, a helyi plébánosok itt általában szórólap formában minden vasárnapra készítenek egy gondolatot (A5, vagy A4 méreten 1-2 oldal), s a bejáratnál begyűjthető. Jó, amolyan kis esszencia az aktuális hétvégére.
A közösségesdinek még mindig időt kell adnom. Valóban nem tűnnek túl érdeklődőnek :)
De addig is élvezem a szombatokat.
Szép napot Mindenkinek!

Az első hivatalos Margarita

Örömmel találtam rá post-okra!!!! :) Köszi Timi, de iiiigazán nem kellett volna... csak úgy, szánalomból ?! :) :) Annamari, Te pedig vigyázz, a sorok lehet, hogy csalnak. :)

Neeem, jól vagyok :) S természetesen veszek stilisztikai órákat mindenféle neves emberektől, akiktől úgyis hemzseg ez a hely, ez a miniállam. :)
Az utóbbi napokban, ismét zajlott az élet - mily' meglepő. Talán kezdjük ott, hogy tegnap elkészítettem életem első hivatalosan felszolgálható koktéljait. Margarita (shaken) és Margarita (frozen)! Nem megyek bele a részletekbe, hogyan és miből, de annyit azért elmondok, hogy a legforgalmasabb 1-2 órában Adrian - a lengyel rutinróka bartender, akivel éppen párban vittük a pultot - eltűnt az utca túlvégén található étteremben - ugyebár az a bázis -, beszerezni egy-két szükséges alapanyagot, mint újkrumpli, patiszon, desszert sütemények, gyümölcsök és a fene tudja, miket még, így egyszer csak ott találtam magamat a pultban, egy-két ijesztőnek tűnő rendeléssel ("ticket" - mivel a pincérek a gépbe pötyögik a rendelést, amit nekünk kiköp a gép nyomtatva a pult mögött.) A kávézónak mindig van egy éppen felelős manager-je, aki hol a pincérnek, hol a bárnak kell, hogy besegítsen, vagy csak fenntartania a rendet, de alapvetően talán a legkényelmesebb és relatív "lazy" munka a helyen. Ha nem veszi magát komolyan az illető, nem kell sokat a levesbe aprítania. Nos, végül az épp aktuális - neveket majd tanulom - kénytelen volt belépni, s bizonyos dolgokat elkészíteni, mert így is elindult egyszerre az egész pult. De végül valahogyan megoldottuk, s lett belőle néhány, már korábban megnevezett sikeres készítmény ala Mark!!!! Tehát a tűzkeresztség koktél téren is megtörtént!

Hála ismét családunk egyik kedves tagjának - ma Csanádot éltesse a Jóisten sokáig névnapja alkalmából - a mai nap is egy újabb nagy eseményt hozott ide is! Ahogy Orsához kapcsolható a munkaügy :) , kedves keresztfiamhoz köthető, hogy végre valahára megérkezett az oly' áhítva várt szélessávú INTERNETünk! Tehát vége a nyüglődésnek a mobile broadband-en! Itt a korlátlan háló! Igen, ez tényleg ilyen jó érzés! :)

Ma szabadnapom volt, úgyhogy gyorsan elmentem a közeli Angel negyedbe, ami Islington mellett, vagy benne található, ez nem teljesen világos, ami egy tipikus külkerületi szórakozónegyed. Vagyis az Upper Road-on, úton, útfélen kiskocsmák, de inkább igazi pub-ok és kisebb-nagyobb éttermek. Nekivágtam néhány önéletrajzzal, s beadtam vagy újabb 6 helyre. Keresek még egy mellékállást, egy-két műszakosat, tehát kb. 8-16 órányi munkát a hétköznapokra. Ha ez is meg lesz, akkor már egészen nyugodtan tervezhetem a folytatást, s azért még közel sem arról van szó, hogy naponta 16 órákat kellene dolgozni, csak éppen kihasználom az időmet és szert teszek egy biztos megélhetésre.
Aztán tovább gurultam Angel-ből egészen Westminster-be, ahol most már egészen otthonosan mozgok, mivel a Soho is oda tartozik - úgyhogy ma bőven scooterezhettem :) , hogy megvegyem a szükséges hiányzó kényelmes pl. munkacipőt és egy új fekete vékony vászonnadrágot. Óóóó, így már egészen más lesz! :)
Nem beszélve arról, hogy a cipőmet végül az Oxford Street-en vettem meg, ráadásul teljesen normális áron, bezony! :) S most már én is Dunlop gumikon járok. :)

Este 8-ra mentem a közösséghez a templomba, akik a második szakaszukban járnak (aki érti, az érti, Neo előnyben). A liturgia elején a katotékák (ugyebár Erika :) ) összedugták a fejüket, s abban maradtak, hogy inkább egyelőre járjak a 7. közösséggel szerdánként, s ha a 6. - ezek szerint itt is 6. - a végére ér a szakasznak, akkor majd csatlakozhatok hozzájuk... jó. Úgyhogy eljöttem. Mára a közösség ennyi volt. Láttam őket. A felelősök, úgy tűnik ők azok, egy fiatal lengyel házaspár. Ők még egészen kedvesek voltak. A többiek nem erőltették túl magukat, sőt :) De ez nem az én bajom, s - tudom, tudom - nem hasonlítgatok.

Így jutottam most ide, megírtam az alábbiakat, s most feltöltök még gyorsan egy-két képet is. Hadd derüljön ki, milyen is a 347a Holloway Road.
A Webalbumban lesz néhány kép Paula-ról és Paulo-ról is.
(Az albumot elérhetitek a szöveg melletti sötétebb szalagban, a képernyő jobb oldalán, valahol lent. A képek alatt a "View My Gallery"-re kattintva már az albumnál is vagytok! Vagy ide :)
Aztán pedig megyek aludni, mert holnap vár az Arjana's Café, 9am-5pm.
Jóccakát!

Újabb "Shot" a komfortérzetemnek

Tegnap este teljesítettem az első 6pm - 0am "shift"-et, vagyis egy 6 órás műszakot. És élveztem! Már napközben elkezdtem tanulni a koktélok készítési módját, no meg átírtam egy kis füzetbe - ahogy fel volt adva feladatként - az eddig tanultakat az összes ételről és italról, amik a repertoáron szerepelnek. Tehát az este jól sikerült. Most Adrian-nal, egy 23 éves lengyel sráccal voltam a pultban. Ő a legrégebbi motoros a kávézóban, már 3 éve itt van.
Az események végtelenjében nem feledkezhetek meg egy roppant jelentéktelennek tűnő, ám számomra, mint tudjuk, nagy jelentőséggel bíró apróságról, miszerint tegnap reggel leugrottam az Argos-ba, amiből egy éppen itt van szembe velünk - amit mindig is úgy szerettem, ugye, éljen a kopott világoskék trapézfarmerem :) -, s megvettem a ház új ruhaszárítóját!!! Úgyhogy végre mostam!!! :) Tehát a komfort tovább javult.
Tárgyalásokat indítottam Paulo-val, hogy lássuk be, sokért bérelem a szobát, viszonyítva a környéki árakhoz. Abban maradtunk, hogy egy hónap leteltével egyeztetünk, mert valóban az árakat egyelőre csak belőtte, hiszen még nem ismerjük a ház fogyasztását. Tehát remélhetőleg akár 20 fonttal is csökkenhet a heti kiadásom...

Még egy kicsit visszakanyarodva a szombatra ( :) ). Az eucharisztia. Azért is írtam be a bevezetőhöz a Szentlélekről szóló részt, mert a pap nagyon jókat mondott. Kifejezetten a gyümölcsökről szóló rész volt elgondolkoztató. Természetesen nem jegyzeteltem, a részlet a magyar katolikus egyház honlapjáról van kiemelve, de mindenképpen lényegre törő. Engem ezek fogtam meg.
Egyébként a leendő közösségemet pénteken ismerem majd meg, este 8-kor. A helyi 5.közösség, s majdnem ott tartanak, mint mi a 6-al, de még nem egészen :) Így egy olyan szakasznál kapcsolódom, amikor egyébként is érzékenyebb egy közösség :) De hát, ez van, reméljük, sikeres lesz a találkozás. Egyébként a pünkösdi eucharisztia nagyon megfogott. A dalokat, csak le kellett fordítanom, a helyi közösség éppen annyira színes, mint nálunk, talán nincsenek annyian (!!!!), s talán egy kissé több az eltérő bőrszín, de még ez sem teszi színesebbé, mert egyszerűen olyan családias, olyan ismert közegnek tűnő, csak úgy, mintha a Gellértben lennék :)
Már majdnem éjfél volt, mire vége lett a sok olvasmánnyal együtt, de ők eleve 8.30pm -re hirdetik, s még ahhoz késnek jócskán!! :)

Minden halad tovább, én is, ma ismét éjszakázom, aztán holnap szabad vagyok. Szombaton és vasárnap még Arjana-nál dolgozom, aztán jövő héttől már főleg Balans, valamint keresgélés max. 2 hétköznapra, kb. 2 műszak még valahol, part-time.
De tegnap kiderült, hogy a jövő hétre már 37 órám van!!! :) (remélem, talán tényleg elégedettek velem.) :)

Nagyokat lépve előre

Az elmúlt napok nagyon tartalmasak és eredményesek voltak - bár be kell valljam, most fáradt is vagyok. Ezért nem leszek "annyira bőbeszédű". De sok a mesélni való, úgyhogy összefoglalom. Tehát: ma volt a második napom a Balans-ben, ami már egy fokkal talán eredményesebbnek mondható, mint a tegnap :)
A helyzet az, hogy ma este és holnap délelőtt még egy rakás dolgot kell tanulnom, hogy holnap délutánra - mivel holnap 18-00 között dolgozom majd - már jártasabb legyek a koktélok terén is.
Ugyanis Bar Staff lettem a Balans-ben, ami azt kell, hogy mondjam, elsőre több, mint jó. A kávézó pultjában vagyok - eddig, ha jól írom Florens-szel, aki egy román srác, de nagyon szerencsém van vele, mert egy nagyon jóindulatú srác. Nagyon dolgozunk. Ha most nem is írom le részletesen, mit csinálunk, majd ígérem, adagolom. De most csak annyit, hogy salátáktól kezdve, üdítők és sörök (csak üvegesek), különböző kávék - köszi Kati! :) , bár még tanulom, de egészen jól megy - és olykor sütemények szervírozása a feladat a pincér számára. Tehát, hogy csak ki kelljen vinni. Ezen kívül van mögöttünk még egy kis konyha, ahol egy chef készíti a meleg részét az ételeknek. De mivel a kávézó az utcában található szintén Balans nevű nagy étteremhez tartozik, sok dolgot onnan kell elhozni, feltölteni a hűtőket, mosogatni, rendezkedni...
Ma délelőttig azt hittem, ma egy újabb dologra kell rájönnöm, s kiderül, hogy még a többi hülyeségemen túl hiperaktív is vagyok igazából, de mostanra már azért érzem, hogy azért pörögni valóban tudok, de vannak határaim. Sebaj, azért jobb ez így :)
A társaság nem rossz, többnyire románok, egy-két lengyel, egy-két magyar - na velük még nem is találkoztam -, valamint néhány távol-keleti és más színesbőrű - utóbbiak a chef-ek, váltott műszakban. Talán most erről ennyit. Szeretem, egyáltalán nem rossz, s tényleg mindig van mit csinálni. A hely pedig ismert és elismert, úgyhogy mindenképpen jó hely tapasztalatszerzésre, sőt. Ami a negatív része, hogy ma közölte Anca - román manager hölgy -, hogy főleg a hétvégék miatt kellettem, úgyhogy most az Arjana-nál kapott munka meginogni látszik, de egyértelmű, hogy azt fogom inkább feladni, s keresni inkább egy másik helyet még a hétköznapok nagyobb részére, mivel így a hétköznapokra csak kb. 8 óra fog jutni, mivel rész-munkaidős vagyok, így ők csak 24 órára tudnak beosztani. Tehát ez azt jelenti, hogy azért majd keresgélek még tovább egy további helyért.

Viszont! Ami egy óriási eredmény! A tegnapi napon visszamentem reggel munka előtt még a Barclays-hoz, s képzeljétek el, végül sikerült, nem tudom igazából hogyan, mert gyakorlatilag tényleg lehetetlen, de NYITOTTAK NEKEM angol BANKSZÁMLÁT!!!! Tehát van, tehát mehet a fizetés, jó vagyok már bárhol, a lakcímem igazolható lesz a bankszámlakivonattal, stb. Elképesztő. Végül elkérték majdnem az összes magyarországi bankszámlakivonatomat, de a lényeg, hogy végül elfogatták hazai lakcím igazolásnak - igaz, hogy nem a jelenlegi állandóról, de kit érdekel, a lényeg, hogy átment.
Azért általánosan közlöm, hogy CSAK a Barclays-nál tudtam elintézni, az összes többi, még a nagyok is elutasították, csak itteni "Proof of Address" lett volna jó, ami ugye bajos, hiszen nincs a nevemen itt semmi közüzemi stb. De azt mondta a bank, hogy ha 3 hónapon belül érkeztem, akkor még elfogadják a hazai címet. Nem voltak benne biztosak, ezért tartott több napig a töprengésük, de végül elintézve!! Ez azért jó érzés.
Azt hiszem, ma nem írok többet, tényleg fáradt is vagyok, még tanulni kell a menüt is - főleg a koktélokat -, úgyhogy robogok, vagy inkább pöfögök tovább.
Ja, s tegnap vettem végre ágynemű garnitúrát - mármint takarót és párnát, úgyhogy vége a hálózsákos napoknak!! :)
Éljen a lehetőségek rengetege! Ha megkapom a munkaigazolásomat, jöhet a "munkaügyi hivatal", ahol regisztrálnom kell, holnap intézem a jogosítvány cserét - angolra, amihez az eredetit postázni kell (itt minden postán keresztül zajlik), majd az újjal visszaküldik, szóval maradtak még teendők, de minden zajlik legalább!

Első Nap az Oskolában

Túl a "Trial"-on! Vagyis megpróbáltattam, és úgy tűnik, azért megfelelőnek találtattam. Bár nem tudom, mennyire lesz hosszútávú ez a hétvégi munka, de nagyon jó, hogy van. Tanultam ma ezt-azt, mosogattam is, rendelést vettem fel és felszolgáltam, kávékat készítettem, és evőeszközt "szervíroztam", szóval, bele a közepébe.
Holnap még nem kell mennem, de jövő hétvégén már enyém a 8 órás műszak szombat-vasárnap. Szerencsére nem egyedül, vagy az ukrán lány - évek óta ott van, kedves, normális - vagy a román lány érkezik majd fél műszakban a "rush hours"-ra, 4 órában. A többi az enyém. :)
Szóval ez van! Vendéglátós lettem :) Még pár év, és jöhet a saját business?! :) :) :)
Ma megyek végre a közösséghez, már várom. Az előző vasárnapi reggeli mise a környéken..., volt. Még jó, hogy tudtam, a lényeg, hogy a Nagyfőnök ott is ott. De most Pünkösd, Neo, új templom, bemutatkozás... szóval várom. :)
A bankkal folytattam a harcot. Hétfő reggelre - náluk az 9.45 a bankban - visszahívott Basir. Azt mondta, mindent elkövet, hogy sikerüljön. Csak a főnöke is jó lenne, ha rábólintana.
Tegnap este Fernanda rábólintott a szobabérlésre, Maria - ugyebár Paulo barátnője, aki, mintmegtudtam, anyagilag szintén érdekelt az ingatlanban, mivel együtt bérelték ki Paulo-val, legalább is a pénz 50-50, vagy hasonló - nagyon lelkesen mutatta be neki a lakást, elég meggyőző nőies csicsergéssel járkáltak körbe-karikába. De mindegy is, két hét múlva beköltözik.
Szép Pünkösdöt! Jó szelet! Erőt egészséget!

Felvéve vala!

Nos, újra jelentkezem. Elmesélni az elmúlt napok történéseit, amik tartogatnak egy-két könnyfakasztó mozzanatot. Na, nem mintha a sanyarú, vagy éppen édes sors miatt kellene hullatni azokat, inkább csak visszagondolva, történt egy-két igencsak mosolyt fakasztó eset. Bár nem biztos, hogy ezeket most megpróbálom visszaadni, de voltak, higgyétek el! :)
Hol is kezdjem. Talán az elején, csak éppen nem tudom, minek az elején.
Belevágok, nem fárasztok senkit tovább.
Nos, kérem szépen, előre vetíteném, hogy mai nappal - kedves Orsa nővérem nevezetes születésnapján, Isten éltesse sokáig! -, történetünk főhőse felvétetett vala egyszerre kettő kiszolgáló létesítménybe is!!!!!!
Nagyszerű, éljen és hurrá - s ismét egy köszönet, most Paula-nak, aki mindezt valóban elérte érkezésétől számítva cirka 19 óra alatt, úgy, hogy közben még aludt is, igaz csak egy keveset.
No és persze köszönet azért a sok fohászért, amikkel egyesek bizonyára erősen ostromolják mostanában az Égieket :) Köszönet mindenért!
No de, térjünk vissza a történet szekerének helyes kerékvágásába.
Szerdán Kata értesített, hogy egy barátnőjét esetleg érdekelné az egyik szoba. Paulo-nak továbbítottam, s ma érkezik Fernanda, megnézni a szobát, s nagy eséllyel be is költözik akár a hétvégén. Ez egy fontos mozzanat, ugyanis a háznak azért telnie kell, s az ügy jól áll!
Szerdán nekiindultunk Paulo-val, hogy elvisz egy-két étterembe, ahol korábban dolgozott, vagy ahol ismerettségei vannak. Lényegében a Soho-ban keveregtünk, odaadtam egy-két CV-t, aztán bóklásztunk tovább. Lényegében a napunk nagy része ezzel elment. Közben Paulo is keresett magának egy részmunkaidős chef állást, talált is hamar, mivel úgy döntött, inkább még visszaáll egy kicsit a konyhába, közben tudja majd végezni a személyi edzői képzést, ami 4 hónap lesz, a ház is lassan összeáll, így a dolgok alakulnak.
Tehát szerda óta elkezdtek történni az események. Paulo közölte, hogy Paula már holnap beköltözik, mivel nagy hirtelenjében visszajött Budapestről, azonban nem Brighton-ba megy, ahol eddig dolgozott, hanem egyelőre meghatározhatatlan időre ő lesz a lakás egyik szobájának (az én leendő double room-omnak! :) ) a bérlője.
Huh, itt még nem esett szó eddig Paula-ról. Nos, csak, hogy egy csokorba foglalhassam lakhatásom megoldásának biztosítóit: Réka, Paula és Paulo. Ez a sorrend. Ugyanis, amikor Réka elkezdett utánakérdezni a barátainál, tudnának-e segíteni nekem ebben a kérdésben, eljutott Paula-hoz, aki született londoni, s szoros szálak fűzik Budapesthez. Réka nagyon jó véleménnyel van róla, s mivel ez kölcsönös, utólag most már tudom, hogy finom hajlításokkal, de Paula megkérdezte Paulo-t, aki pedig itt Londonban volt egy régi és közeli barátja neki, van-e hely számomra. Paulo nagyon óvatos volt, kit küldenek a nyakára, de Paula a már említett finom ferdítésekkel, hogy kije is vagyok én neki, s, megbízhat bennem, végül elintézte. (Így történt, hogy az úton kifele egyszerre megérkezett Rékától Paulo telefonszáma.) Hála Istennek, tegnap este azért egymás között ezt tisztázták Paulo-ék, hogy természetesen baráti alapon nem akart senki senkit megvezetni, de "Réka unokatestvére biztosan megbízható, tehát olyan, mintha az én barátom lenne", hangzott Paula leegyszerűsített magyarázata Paulo-nak, hogy milyen alapon is mert engem ilyen-olyan bevezetőkkel beajánlani.
Nos, a lényeg, Paula is csatlakozott egyre népesedő lakásunk tagjaihoz!
Tegnap este elmentünk Dáviddal (Szkám, alias Sopronyi Dávid, nem tudom, kinek, mit mondjak, Gera Janó unokatestvére, a Nagyfröccsöt együtt erősítjük évek óta - A KLB III.osztályának BAJNOKAI LETTÜNK!!!!!!!! -, Dórival, a feleségével tavaly kijöttek pár évre tanulni-dolgozni, s ráadásul Islingtonban vannak, ami igazán közel is van, a szomszéd kerület. Jó kis esténk volt, ittunk egy-két sört, s ugyebár szeretném megemlíteni, hogy itt a pub-okban a cigaretta már tabu, úgyhogy legalább az ember mászkál egy kicsit a kertig/utcáig, ha már pár órát egy helyben is kell iszogatnia :) - cserébe esetleg elveszíti az amúgy jó asztalát :)
Mire visszaértem, már megérkezett Paula. Még beszélgettünk egy kicsit hármasban, aztán én eltettem magamat másnapra, ha jól tudom, ők kb. fél5-ig bírták... rég' találkoztak.
Reggel felhívtam az egyik helyi neos közösség vezetőjét, Michael-t. A feleségével beszéltem - gondolom -, de a lényeg az, hogy a pünkösdi eucharisztiát már velük ünneplem a templomban! Be leszek mutatva, stb. Szóval, amiért végül Londonba jöttem alapvetően, s nem más városba, most már az is alakul!
Ahogy összekaptuk magunkat, nekivágtunk hárman a belvárosnak. Ahogy Paula ígérte, "holnapra lesz munkád"!
Egyéb apróbb intéznivalók közepette elmentünk kettő helyre
nos
mindkettő helyen
ALKALMAZNAK!
Az egyik a Soho egyik forgalmas utcáján egy kávézó, called Balans. Itt 3 műszakom lesz hetente egyelőre, mint részmunkaidős Bar Staff. Aztán majd alakul. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg hétfő-kedd-szerda, 8-8 óra.
Aztán visszajöttünk a környékünkre, északra, még egy kicsit túl Holloway-en, s ott Finsbury-ben pedig egy albán házaspár által üzemeltetett kis helyi kávézóban lesz szintén kettő műszakom, szombaton és vasárnap 8-8 óra. Itt egyetlen felszolgálóként pöröghetek-foroghatok.
Mi történhetne ennél több egy nap alatt?! :)
Szóval, ha összekapom magam, s észnél leszek, valamint "work as a dog": elindulni látszik vendéglátós pályafutásom.
Szóval Paula kitett magáért. :)
Megpróbáltam intézni ma az angol bankszámlámat, de sajnos még várnom kell vele, remélem csak hétfőig, mert nem egyszerű ügymenet, s a fazon, akivel tegnap megbeszéltem, mi, merre, hány méter, s miket kér, hogy meg tudja oldani a számlanyitást, ma nem volt ott, így nem tudtam zöld ágra vergődni a Barclays ügyfelesével. De remélem, a hétfő reggelbe még belefér majd. Ja igen, ugyanis holnap 10kor kezdek Finsbury-ben, 2 próba óra, és hétfőn 11.30kor pedig már az Old Compton Road-on!
S ha szeretném megkapni a heti apanázst, akkor nem árt hozzá a bankszámla.
Tegnap a városban megállapítottam, hogy London legforgalmasabb utcáin - s azért van egy-kettő - gyalogosan majdnem olyan, mintha átmennék a lánchídi Alagúton. (látod ezt, Virág?!) No comment.
Utána orrot fújni kész felüdülés.
Itt tartunk. Kissé izgatott vagyok, lássuk be. De alig várom már. Dolgozni!
Drága Sztahanov, ha ezt olvashatnád.
Szép napokat! Csak, hogy ne feledjétek, mindenkit a tenyerén hordoz, bizony! :)

A szoba már kész

No, itt vagyok, készen, hogy végre kiadósabb beszámolót tegyek az elmúlt majdnem 1 hétről. Éppenséggel, ahogy az órára nézek, egy hete ilyenkor gördült ki a busz a városligeti pályaudvarról, s ilyenkor már valahol az Üllői úton vánszorgott talán.

A buszút... eltelt. Nem volt különösebben fárasztó, sem nyomorgós, köszönhetően a sofőröknek, akik a csekély létszámú, de annál elszántabb kisebb magyar utazóközönséget azért nagy odafigyeléssel a lehető legjobb helyekre organizálta. (engem speciel háromszor költöztettek el, hogy aztán végül kiköthessek közvetlenül mögöttük.) A népség elég vegyes volt, ezért aztán valóban jobb volt elől, egy dupla ülés, egyedül. Lássuk be, megdolgoztam érte valamelyest: Bécsig kettő vietnami úriember ült mögöttem, s lényegében megállás nélkül be nem állt a szájuk. Ezek után könnyen el tudtam dönteni, hogy Vietnam még sokáig várhat rám.
A lényeg, hogy valóban szinte teljesen gördülékenyen elröppent a 26 órás utazás, s azt hiszem kb. 4-5 órát még aludtam is, ha összeadom a kb. óránként megszakadó szendergéseimet.

Itt jegyezném meg, hogy már javában Ausztriában jártunk, amikor Réka (unokatestvérem) megküldte leendő szobaadóm telefonszámát, akit azon melegében fel is hívtam, ugyanis egészen május 12. sötétedésig nem volt bizonyos, hogy egyáltalán lesz-e hova megérkeznem. De köszönet Rékának - köszi Réka! :) -, aki tényleg már nem először oldja meg lakáskérdésemet, ez is körvonalazódott. Paulo vár.

Annyit még a buszút történetéhez, hogy a buszt a Csalagúton hozta át a vonat - igen, mégis Apu, jól sejtetted, nem tudtam, állítólag 2008 óta járnak így -, alagútba tömött rabszállító jellegű dobozvasút, abba belepréselve a járművek, amikbe pedig találhatóak az utasok... egészen furcsa érzés volt (mint töltelék egy gigamega-hurkatöltőben?!). De a lényeg az, hogy a határon a lelkes francia határőrök azért egész komoly vizsgálatot tartanak továbbra is, s, na kit sikerült kiszedniük a sorból, hogy külön átvizsgálják a poggyászát, miután átment már 29 scanner-en???? Így is van, that was me! :) De nagyon kedvesen elcsevegtünk a nővel, mondta, hogy kint sem lesz könnyebb elhelyezkedni, mondtam neki, hogy sebaj, aztán elbúcsúztunk. Persze azért egyszer muszáj volt rácsapnom a kezére, amikor majdnem meggyűrve pakolta vissza a nyakkendőimet! Javasoltam neki, hogy a csomagolást talán bízza inkább rám :)

Megérkezés a Victoria Coach Station-re, London. Megérkeztem, 13-án csütörtökön kb. 17:30 körül, kisebb csúszással, de nem sokat számított.
Mivel ha eddig idő bővében is lettem volna - mondjuk egyébként abban vagyok még most is, csak kérdés, mire akarja szánni az ember azt a bizonyos idejét -, itt aztán végképp sikerült elütni az időmet! Miután kellemes kacagások közepette, mint egy túlméretezett karácsonyfa, búcsút vettem hős sofőrjeinktől és az út során megismert Orsitól - aki szintén Londonban keresi a kenyerét január óta, s szerintem őt még az is lehet, hogy kapualjig vitte a busz, ki tudja, de ott maradt velük mindenesetre :) -, nekivágtam a városnak. Nem jutottam túl messzire, mert a Victoria metróállomásnál várt egy újabb kb. majd' egy óra, míg sorba álltam az OysterCard-omért (londoni tömegközlekedési kártya, bérletszerűség, kép nélkül, feltöltős, leolvasós rendszerhez kitalálva, metrón-buszon tökéletes).
Majd nekivágtam a metró-rengetegnek, amivel nem is lett volna gond, ha nem lépcsők hosszú során vezetne az út ugye, ahol én a következő poggyászaimmal közlekedtem: hátamon a 70 literes vázasom, húzom a kb. 110 literes gurulós Diadora-mat, rábaszarintva a 60 literes Kipsta sporttáskám, egyik vállamon a Crumpler Super Boomer XL a laptoppal és az egyéb kézipoggyász tartalommal, a táskák tetején pedig ott libikókázik a rollerem.
Ha azt mondom, hogy még az amúgy közönyös kozmopolita nagyváros is hullatott értem egy-két könnyet szánakozva, SŐT, még kétszer segítettek is nekem, amikor már tényleg csak a tudat hajtott előre, hogy "egyszer, valahova, biztos odaérek, csak kitudja, mikor, hogyan, és hova", akkor azt hiszem leírtam a szituációt.
Egy átszállással és jó néhány metróállomással később meg is érkeztem a Holloway Road állomáshoz, a Picadilly Line-on. Felhívtam Paulo-t, aki 15 perc múlva odaér. Megérkezett, nem 15 perc múlva, de ez mindegy is volt akkor már. Örültem, hogy megismerhettem. Paulo egy lassan 35 éves brazil srác, több, mint 5 éve él itt, s érkezésem előtt 2 héttel kibérelte élete első egész lakását, ahol jelenleg is leledzem, ami azt jelenti, hogy az eddigi "csak egy szoba"-k helyett most úgy döntött, ő lesz a főbérlő, így ő bérli a lakást a landlord-tól, s majd a leendő lakótársak tulajdonképpen tőle bérlik majd a szobáikat - lásd: én.

Hadd fűzzek itt bele valamit. Hatalmas. Aki ismeri a helyzetet, az ugorjon egy bekezdést, de muszáj elmondanom, mit jelent a landlord. (a miénk egyébként a szomszédunk) Szóval, ez Nagy-Britannia, vagyis az Egyesült Királyság. Itt királynő van. Neki pedig egy országa, ami földet jelent. Ez ismét csak Nagy-Britannia. Övé minden, "Isten óvja a Kiránynőt!". Na most: itt van akár London. Erzsébetünk azt mondja, hogy kérésre, rangra, vagy egyéb eszközölésre ad egy embernek amolyan leasing jogot egy területre, van, akinek 40-60-100, másnak 250 évre. Nos, ő a landlord. S ő onnantól lízingeli pl. London egy falatkáját, mondjuk tele házakkal... ilyen ez az UK...

Tehát Paulo. Kilépett chef, aki most nekivágott ennek a nagy tervnek, hogy végre saját házban élhessen, ahol ő van otthon igazán, s mindenki mást ő fogad majd be.
Érdekes, elgondolkoztató, vajon engem ez mozgatna-e. Úgy értem, ha már valahova beköltöznék, inkább már magam, vagy max. 1 valakivel, de érdekes, hogy vannak akiknek az is elég, ha ők lehetnek otthon, van végre nappali is, s pl. a mosdó, ami fölött minden reggel min. 4-5 ember megmossa majd a fogát, s aztán teleköpi... nos, végül is az is éppenséggel majdnem az övé, elsősorban.

A tervei tetszenek, a házon is van még javítgatni való itt-ott - de képzeld Rita, nekem is lehet paradicsom palántám végre!! :) - számolgatjuk a tervezhető kiadásokat, igyekszünk majd környezettudatos háztartást fenntartani, s úgy válogatni a betelepülőket, hogy a rezsit is alacsonyan lehessen tartani, valamint a lakás is élhető maradjon.
Ugyanis egyelőre ketten vagyunk, valamint Paulo Maria nevű barátnője néha-néha. Ő egyébként londoni muszlim, kedves lány, bár nem sokat látjuk egymást. A lakásról rövidesen lesznek képek is, de egyébként tágas közlekedő részei vannak, két szintes, alul hall, nappali, Paulo-ék szobája, egy nagy konyha, ahonnan egy terasz nyílik (ami tulajdonképpen a földszinti utcai kisbolt hátsó végének teteje. De hasznosítható felület, csak nem éppen valami mutatós féle. De majd a paradicsom palánták!!!!
Emeleten közlekedő, fürdőszoba, wc, kettő "double room", tulajdonképpen annyit jelent, hogy nagy alapterületű szoba, franciaággyal, de persze a megfelelő kényelemért egyedül is tökéletes (a terv az, hogy pár hónap múlva átköltözöm az egyikbe), s egy "single room", amibe tegnap költöztem be - eddig az egyik nagyobb szobában voltam, mondván, hogy tök mindegy, de azért már szerettem volna végre berendezkedni.
Paulo nem szeretné teletömni a lakást, úgyhogy a terv az, hogy inkább egyedülállóknak kiadni a szobákat. Nem olyan nagy biznisz, de megéri az életminőségért cserébe. Jó gondolat. Egyébként ezért is vágott bele ebbe az egész ház-témába. Mondván, nincs értelme egész nap gürizni, hazamenni lezuhanyozni, s lefeküdni, aztán ugyanez másnap elölről. Inkább saját otthon, többet otthon, elvégez egy tanfolyamot, elmegy személyi edzőnek - túlsúlyos angol hölgyek előnyben -, mondván, minek hajszolni mindenben csak a pénzt, ha ezzel az életkörülményeidet rosszabbítod. Inkább keresni kevesebbet, de szeretni megélni a mindennapjaidat.
Ez is pipa.
Szóval egészen jól megértjük egymást :) Reméljük, ez így is marad :)

A napok telnek. Tegnap végre leraktuk a szobám laminált padlóját. Olyan jól ment, hogy el is gondolkodtunk, ne vágjunk-e bele ilyesmi üzletbe. A lenti nagyszobát, igaz, hogy anyaggal együtt, de 400 GBP-ért csinálta meg egy szaki... nonszensz!

Az első napok nem teltek a legfényesebben, már ami a hangulatomat illeti, de hála Istennek a helyzet határozottan javult - köszi csilingelő hangú Rita! :)
Furcsa volt rádöbbenni, hogy kijöttem, hogy eljöttem. S, hogy ki tudja, mi jön. Bár szinte mindenki azt mondja, hogy el fogok én boldogulni itt, de azért jó lesz már megélni, majd egy kicsit jobban "már itt lenni".

Tolódnak az ügyintézések, a munkakeresés is, úgyhogy csak holnap kezdem el körbejárni a már kiszemelt éttermeket, kávézókat. Egyelőre mindenféle teendők úgy elvitték a napokat, hogy alig lehetett észrevenni. Bár azt hiszem volt mit kipihennem is, úgyhogy azért azzal is mentek az órák. Várost nem nagyon járok, mert nem érzem magam turistának. De még munkám sincs, így itteninek sem.
De tegnap Kósa Kata, akit még 8 éve ismertem meg a szintén London felé tartó buszon, meghívott - jó kis helyre költözött éppen -, úgyhogy keresztbe utaztam a várost a metróval - én északon, ő délnyugaton. Visszafelé viszont gondoltam egyet, s elindultam a rolleren (lehet, hogy scooter lesz lassan, bocs, mert mindig javítanom kell, mert itt aztán mindig téma, hogy "Luk et deet, ö szkuutör, kuul"). Na, ez az utam nagyon tetszett. Ilyen városnézésnek volt értelme. Az utam East Putney-ból Fulham-en keresztül vezetett, s egészen más hangulatú városrész, mint ahol én lakom. Kertvárosias, "egyensorházasabb", amolyan tüpise.

Azt hiszem, mára nem írok többet, ezt sem fogja tudni senki sem végigolvasni :)
Legyetek jók! Itt is köszönet mindenkinek, aki bárhogyan is, de velem tart :)

Nos, akkor kezdődjön

Szervusztok!
Mindenkinek, aki ide látogat érdeklődve, először is, szép napokat (itt ugyanis egészen szép naposak mostanában)!
Ígéretem és terveim szerint általában inkább több, de rövidebb szösszenetek, képek, élménybeszámolók lesznek a blog tárgyai.
Mesélem majd a mindennapokat, ezzel talán egy kicsit sikerül megosztani Veletek :)

Tehát, rövidesen kezdődik az írásos, képi, s ki tudja, milyen jellegű élménybeszámoló/"kedves naplóm"-ozás :)