Muswell Hill

Nos, a mai bejegyzees uujdonsaaga az eekezetlenseeg lesz. A torteenet azonban koraabbrool kezdoodik, haat most csak elneezeest az esetleges iiraas okozta keenyelmetlenseegekert, s haladjunk nagyjabool sorjaban.

A legutoobbi tudoosiitaas oota ismeet sokat fordult a vilaag. Elooszor is, elkoltoztunk. Baar keet napig uugy tuunt, hajleektalanok leszunk, veegul az elet ismeet hozta a megoldaast. Carly egyik vendeege mikor meghallotta az esetet, kozolte, hogy az eedesapja most koltozott el egy uuj lakaasba, megurult a koraabbi csalaadi rezidencia, eeppen aaruljaak, de akkor addig nem adjaak el, uugyhogy beereljuk csak ki annyieert, amennyieert eddig beereltuk a koraabbit, s akkor koltozzunk egy hoonapra Muswell Hill-be. Rovidesen keesziitek majd egy videot, bemutatni, hol, hogyan is eelunk most ideiglenesen, de legyen egyeloore annyi errool, hogy nagyon szeep, hangulatos, karakteres lakaas, vaskaalyhaaval, kandallooval, oreg bojlerrel, gyonyoruu kilaataassal, a negyedik emeleten, London egyik egeeszen elookeloo negyedeeben.

S, hogy miert egy hoonap? Ugyanis meg mieloott nagy hirtelen lerovidiitetteek volna a Holloway Road-on tolthetoo felmondaasi idoonket, mar megtalaaltuk, s letettuk a foglaloot a leendoo sajaat beerlemeenyunkre, egy 4 haalooszobas + nappalis, keet furdooszobaas, kulon mellekhelyseeges, elool-haatul kiskertes hazra, Bounds Green-ben. Ami maar joocskaan messzebb van a kozponttool, de a metro meeg mindig joo megoldaas, s a helyi aallomaastol kb. 5 percre, egy csendes utcaacskaba koltozunk. Azonban csak december 15/16-aan vehetjuk birtokba.

Aznap, mikor letettuk a foglaloot, derult ki, hogy Maria, Paulo paarja nem egyezik bele, hogy tovaabb maradjunk Holloway Road-on, iigy nem sokaaig orulhettunk a kozelgoo uj megoldaasnak, mert uugy tuunt addig nem tudjuk, mi lesz velunk. Volt egy hetunk, hogy megoldjuk a kikoltozest. Vegul ez let beloole.

Amioota itt vagyunk een a nagyszobaaban eelek, a fekhelyem a fal menteen keet fotel aarnyekaaban egy matracaagy. A heeten pedig kiproobaalhattuk, milyen melegviiz neelkul az eelet majdnem 2 napig. De maar ezen is tuul vagyunk. Legalabb hasznosiithattam a hajdanaan Balatonakarattyaan a csaladi telken betaniitott, majd elsajaatiitott melegiitett vizes-kancsoos furdeesi technikaat. Meeg joo, hogy itt is van egy zuhanyzoos, s egy kaadas furdooszobaank.

Kozben veegre regisztraaltam a helyi haaziorvosnaal, s elkuldtem az “UK apeh”-nek a magaanvaallalkozoosaag miatt esedeekes TB fizetees moodosiitaasaanak igeenyeet. Most maar jelentkezhetek itt EU eu kaartyaaeert, s veegre nem fogok 2 orszaagban TB-t fizetni.

Az unnepek kozott nincs munka, derult ki peenteken, iigy december 23 – januar 2. kozott szabad leszek, igaz “keresetlen”. De lesz mit tenni az uuj haazban is, amit egybool az elejeen peeldaaul kifestunk, no meg vaarnak az aallaasjelentkezeesek, s a tovaabbtanulaas keerdeeseevel is less idoom foglalkozni. Valamint szeretneem meglaatogatni Blackman-eeket Cottenham-ben. Uugyhogy lesz mivel kitolteni a szabadnapokat. Csak paar szoo Blackman-eekrol (aki nem tudnaa, a csalaad, akikkel 2002-2003 kozott eeltem Cambridgeshire-ben): Laurie maar 18 eeves, tovaabbra is igen jooeszuu, s nevesebbneel nevesebb egyetemekre adta eeppen le a jelentkezeeseet Tortenelem szakra. York maar fel is vennee. Az idoo szalad.

Kicsit meeg visszakanyarodneek a koltozeeshez. Nem volt egyszeruu paraadee. Veegul egy teherautoot beereltunk, mindenunket hoztuk magunkkal ide, iigy peeldaaul a foteleinket is, igen, a 4. emeletre, lift neelkul, nagy belmagassaaguu impozaans eepulet, tobb, mint 100 leepcsoofok. A koltozees kb. 4 oraankba kerult. S leenyegeeben csak Nagia, Joel ees een tudtunk reeszt venni benne, mivel Chris-nek egyetem volt, Carly dolgozott, a teherautoo sofoor csak vezetett, s a magyar (!) plusz egy pakkoloo sraac leenyegeeben a teherautooban valoo rendezkedeessel volt elfoglalva. 2 ooraat tervezett Joel, veegul 3 ooraat kellett kifizetni a fuvarnak, lepakkoltak a teherautoorool, s tovatuuntek, iigy a 4 emelet csak rank vaart. Szeep nap volt, nem kellett altatni.

A muult heetveegeen egyutteeleesen (lelkigyakorlat) voltunk a kozosseeggel Welwyn Garden City-ben egy Focolare kozosseegi haazban. Jool esett, kikapcsolt, feltoltott, adott.

Ami a kovetkezoo heteket illeti, a kerekezees eleeg izgalmas kihiivaas ebben az idooben, de szerencseere annyira azeert nem katasztroofaalis, s teelviiz idejeen a kereset is jobb, uugyhogy legalaabb inspiraalja az embert. De az uuj munka kereseese nem napoloodott, tehaat summa summarum, keresek. (lehetneek ideiglenesen karaacsonyi postai szortiirozoo is)

Sajnos a heeten a laptopom felmondta a szolgaalatot. Tehaat szerviiz, vagy uuj geep, meeg nem lehet tudni. De ennek kovetkezmeenye ez a kissee rejtjelesre sikeredett bejegyzees is, mivel Nagia poot laptopjaat hasznaalom, ami angolul ees gorogul egeeszen hasznos, de a magyarral akadnak probleemaai. A jelenlegi lakaas hiaanyossaga pedig – a mosogeep melett, ami miatt most maar azt is tudom, milyenek a nyilvaanos mosodaak; szoorakoztatoo, de nem eeppen kifizetoodoo – az internet-telenseeg. Egy koodolatlan csatornaan loogunk mindannyian, valoosziinuuleg tobbed magunkkal, iigy a rendszer kiszaamiithatatlan, de legalaabb van valami.

Alig vaarjuk maar, hogy birtokba vehessuk az uuj haazunkat, sajaat taagas szobaakkal, 2 mosoogeeppel, hipersebesseguu internettel :)

Szombat eejjel kicsit kikapcsoloodtunk veegre. Elmentunk, megneeztuk magunknak az egyik kozeli, Highgate-ben talaalhatoo szoorakozoohelyet. Nagyon joo zene, remek hangulat, taanc ees cider. S mivel a leendoo haaztool is csak 20-30 percre lesz, valoosziinuuleg laatnak meeg minket. Paar napra Nagia unokatestveere, Nyah (a kiejtees mindkettoo esetben azonos, ejtsd: Naja) is csatlakozott szereeny kompaaniaankhoz, iigy legalaabb veegre ismeet taancolhattam egy joot :)

Minden a legnagyobb rendben, maar ha tudjuk, mi is a rend :) Az eelet tovaabbra is akkor szeep, ha zajlik. Itt az Advent, itt a December, s a helyi vaasaarlaasi oorulet ellen aktivistaak eroofesziiteesei eredmeenyekeent sikerult annyit eleerni, hogy ne “Karaacsonyi”-nak, hanem amolyan “Teeli Vaasaar”-nak neveztesseek ez a dili, ami Londonra kulonosen is oly jellemzoo.

Mindenkinek boldog Telet, szeep keeszuletet, sok locsoloot, csokinyulat, saarga csibeeket ees lila mikulaasokat, krampuszos szaanokat, fluoreszkaalo kisjeezusokat jaaszolban, s mindent, amitool a kedvetek csak meeg jobb lesz!

St Joan of Arc

Sokat töprengtem, mivel is oszlathatnám a ködöt az itteni életem történései körül. Ugyanis valóban, ahogy kedves családom jelezte, mostanában nagy a hallgatás részemről. De nem csak blog szinten, levelezés és egyéb kapcsolattartási lehetőségek kihasználásában is. Talán annyit bevezetésként, hogy kissé felkavarodtak mostanában az eddig nyugodtnak mondható vizek, ezért nem könnyű akár egy nyugodt órát eltölteni a gép előtt.

Széljegyre: a legutóbbi bejegyzés óta itt a blog falon jobb oldalon készítettem egy VIDEÓK! VIDEÓK! linkgyűjteményt. Ott igyekszem majd minden különösebb reklámozás nélkül olykor frissekkel is kiegészítve prezentálni a továbbra is legjobb indulattal is csak amatőrnek nevezhető mozgóképes archívokat.

Bevallom, az írással azért is hezitáltam, mivel a dolgok egy részét nincs szándékomban a maguk valóságában bemutatni. Talán kanyarodjunk vissza a múlt hét végéhez. Halloween. Összeszerveztünk egy kis házibulit, készültünk rá, nagy örömmel, lelkesen. Volt minden, mécses világította tökfejek, díszek az ajtókon, harapnivaló és szomjoltó, zene és mikrofonok, s annyi hely, amennyit csak biztosítani tud a ház nyilvános tere. Akik esetleg Facebook-on aktívak, azok utólag egy-két zöngéjét észlelhették az esemény varázsának, de maradjunk annyiban, hogy talán ennyi elég is lett volna a party-ból. Már amit a képek tanúsítanak. Ugyanis sajnálattal a meghívott vendégek szeme láttára a buli szomorú, s kissé hirtelen véget ért. Talán belebonyolódhatnék a történés részleteibe, de… eszem ágában sincs. Nem kívánom felidézni. Összefoglalva annyit róla, hogy talán hosszabb hetek, vagy akár hónapok kisebb nagyobb bennrekedt sérelmei és aggodalmai törhettek elő a ház lakóiból egy apróbb, egyébként talán nem is annyira komoly esemény kapcsán. De így mégis drasztikusra sikeredett.

Eredményeként most úgy alakult, hogy öten úgy döntöttünk, jobb, sőt, szükségszerű, hogy új lakást keressünk magunknak. Felvállalva ezzel akár néhány kényelmetlenséget, vagy kisebb nagyobb anyagi veszteségeket is. De amit egyszer korábban is írtam, azt továbbra is tartom, s ebben mindannyian egyetértettünk: elsősorban az a lényeg, hogy az a hely, ahova hazatérünk meleget, békét, nyugalmat, kényelmet nyújtson. Ez az alapja annak, hogy az ember a mindennapjait alapvetően kiegyensúlyozottan élhesse. Az elmúlt napok mindannyiunkat eléggé megviselnek. Lelkileg, és ennek jeleként fizikailag is. Így hát most keresünk.

Erről most nem mesélek még többet, mert nem kellene elkiabálni semmit. A lényeg az, hogy 4-5 szobás házat/lakást találni London azon környékén, s olyan áron, amit mi kitűztünk magunknak, s aminek a kibérlését még valahogyan meg is tudjuk valósítani, nos, nem könnyű. A piac, bármennyire is ez London, annyira nem él. De Paulonak csütörtök este „benyújtottuk” a felmondásunkat, a felmondási idő lerövidítésével, s a kauciónk egy részének beáldozásával, s ha minden jól alakul, akkor másfél héten belül elhagyjuk a házat.

Közben a „szendvicsemberkedés” kiegyensúlyozottan folyik. Bár egyre inkább kezd kirajzolódni a jövő, hogy ez nem lesz elegendő és kielégítő megoldás hosszútávon. A jövő héten most már nagyon remélem, hogy eljutok a Jobcentre-be (amolyan állami állásközvetítő irodahálózat), akiken keresztül terveim szerint rövidesen szert tehetek egy valamilyen professzionálisabb állásra. Mindeközben volt időm egy kicsit végiggondolni a szakmai érdeklődésemben az elmúlt évek során végbement változásokat is, s mivel minden abba az irányba mutat, hogy a menedzsment, a szervezés, bonyolítás irány fogott meg a legjobban, ennek kezdtem el jobban utána nézni. A helyi közösségben beszélgettem az egyik közösségi társsal, Gherardo-val – egy három gyermekes családapa -, aki egyetemi közgazdaságtan tanár. S kiderült, hogy komoly segítséget tud nyújtani, mivel betekinthetek az egyetemükön működő képzés anyagába, s amennyiben továbbra is érdekesnek találom, lehet értelme foglalkozni a képzésre való jelentkezéssel. Feltett néhány kérdést, ami alapján úgy tűnik, hogy a felvételimnek is komoly esélyei lehetnek. Talán az egyetlen nehézséget a diplomám átlaga jelentheti. De azon már változatni nem tudok. Ez van, ennyire fogtam az adást Székesfehérváron :) Mindezt összefoglalva a lehetőség egy 1 éves post-graduális Master (Msc) képzés lenne International Business szakirányon. S hosszú évek után először érzem úgy, hogy hajlandó lennék komoly energiákat, időt, s még komolyabb pénzeket is belefektetni ismét a tanulásba! Az érzés egészen felemelő. S ha végül nem is ez lesz a megoldás, azt gondolom a továbbtanulás valóban már csak idő kérdése.

Tehát a napok nagyjából úgy telnek, hogy reggel 6 és 6.30 között valahogyan felébredek, 7.50 körül a Sandwich Man-nél vagyok, 8.40 körül elindulok az első ügyfélhez, 9-re ott vagyok, majd kb. 2 körül érek vissza a bázisra, miután végiglátogattam a jelenleg 11 irodából álló klientúrát. A délutánjaink pedig az elmúlt napokban másról sem szólnak, mint lakás/ház nézésről. De legalább kezdem felfedezni Észak-Londont. S el kell mondanom, egy-két olyan helyen is jártunk, ami végre igazán meg tudott fogni ebben a MiniVilágban (= London). Ez a város is tud kedves, barátságos lenni, nem csak a vidék, amiről eddig is tudtam.

Tegnap este nem éreztem jól magamat, így nem mentem este az eucharisztiára. Így ma reggel végre megkerestem azt a templomot, amit egyszer kinéztem magamnak a buszról. Highbury Park-ban a St. Joan of Arc (Szt. Johanna) templom. Ott vettem részt a 11 órai misén. Kisebb zsibvásár volt, rengeteg fiatal család, sok hangos lurkóval. De tetszett, jól esett ott lenni, nem beszélve arról, hogy a templom szentje külön is vonzott :)

Azt remélem, rövidesen újra beszámolhatok majd – nem tervezek ennyi ideig hallgatni –, s az a beszámoló reményeim szerint már ismét vidámabb és reménnyel teltebb lesz. De egyszer fent, egyszer lent. S ez már csak mindenhol így van. Nincs ezzel gond, amíg mindenből tanulhatok.

„Ha az Isten becsuk egy kaput, valahol ablakot nyit.” A hitem őrzöm, s azt remélem, amíg tudom, s hiszem, hogy nem vagyok egyedül, s hogy az Életet nem nekem kell egyedül megoldanom, csak meg kell tennem érte, amit csak tudok, s akkor segítséget kapok hozzá, addig nem történhet semmi rossz.