Nem lehet megunni: a generációk kutatása.
Miben is különbözik egy-egy generáció? Mit keresünk, mit kapunk, mit hozunk, mit viszünk, mit adunk át, s mit igyekszünk felszedni bölcsességünk mélyítése érdekében?
Például: a már most közöttünk élő legfiatalabbak (az Alfák) már nem is biztos, hogy a beszédalapú kommunikációt fogják választani elsődleges megoldásként önmaguk kifejezésére. Ahogyan a szülői, illetve az életközösségi mesélésre építő tudásátadás mértéke csökken, úgy növekszik az egyre elérhetőbb online környezet által is erősen támogatott vizuális információátadás értéke. A legfiatalabbak egy, számunkra (X és Y) már alig felfogható hozzáállással szűrik ki videókból, képsorozatokból a számukra szükséges adatokat. Egészen másként értelmezik ezeket az üzeneteket, mint ahogyan mi egyáltalán képesek lennénk rá. S ez nem baj, ezzel csak tisztában kell lenni.
A digitális eszközök használati metódusa egyre inkább a kisgyerek tanulási folyamatához hasonló: húzogatás, lapozgatás, tologatás, görgetés... Egyre kevesebb szó, egyre több kép.
Régen egy generáció 25-30 évet ölelt fel. Ma már csak 10-15 évet fog egybe, s ez is folyamatos csökken. A 2000-es években beszivárgott életünkbe az online világ. De 2010 óta ennek egy Bummját éljük már.
Egy Z már nem szereti használni a Google Maps-et. Inkább megkérdezi az ismerőseit az aktuális igénye kapcsán, javaslatokért.
Egy anya (/ gyermekét nevelő szülő) nem kell, hogy tanítsa gyermekét az eszközök szeretetére. Még csak nem is ő hozza gyermeke életébe az eszközt - nem mentegetés -, hanem a társadalmi helyzet, a tény, hogy a világunk egyre inkább ezek használata által működik. A szülőnek az eszközökön keresztül van lehetősége egy-egy lopott percben kapcsolatot tartani barátaival. Ennek örömét a gyerek érzékeli, s így tapasztalja, hogy ez jó.
Az pedig egy másik kérdés, melyik generációnak mit jelentenek a barátok, ők hol lelhetőek fel, hol érhetőek el. Az X sok élő kapcsolatot teremtett még. Az Y és felette már egészen más közegben mozog, ismerettségi köre nagyban tágul, de egyre kevésbé "offline igényű".
Egy Z már nem szereti használni a Google Maps-et. Inkább megkérdezi az ismerőseit az aktuális igénye kapcsán, javaslatokért.
Egy anya (/ gyermekét nevelő szülő) nem kell, hogy tanítsa gyermekét az eszközök szeretetére. Még csak nem is ő hozza gyermeke életébe az eszközt - nem mentegetés -, hanem a társadalmi helyzet, a tény, hogy a világunk egyre inkább ezek használata által működik. A szülőnek az eszközökön keresztül van lehetősége egy-egy lopott percben kapcsolatot tartani barátaival. Ennek örömét a gyerek érzékeli, s így tapasztalja, hogy ez jó.
Az pedig egy másik kérdés, melyik generációnak mit jelentenek a barátok, ők hol lelhetőek fel, hol érhetőek el. Az X sok élő kapcsolatot teremtett még. Az Y és felette már egészen más közegben mozog, ismerettségi köre nagyban tágul, de egyre kevésbé "offline igényű".
...s mennyi mindent lehetne még írni...
Egy kutató blogja: 6generáció.hu
(kép források: alchetron.com és nintendolife.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése