én ezt tanítom a gyerekeimnek

A kisfiam megkérdezte, hogy milyen macinak és mit dolgozom. Világos, hiszen lássuk be, nem mindennapi, hogy az ember apukája egy olyan valakinek is dolgozik, aki hasonlít a játék cimborákhoz, akik ráadásul az emberrel egy gyerekszobában laknak! Sőt, Micimackóhoz is hasonló lehet ez a...

S fogalmazni kezdek egy háromévesnek: hogy ez a maci munkahelyeket - mert ezt már tudja, mi - kapcsol össze, és segíti a munkájukat: jót cselekedni másokért, a világért, a Földért. Ezt például úgy teszi, hogy a civilszervezeteknek - így hívják ezeket a munkahelyeket - a jó híreit igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Na. Én ebben segítem ezt a Macit.

Aztán gondolkodom tovább. Nekem a "civilkedés" a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás (emberség) érvényre juttatását jelenti, s én ezt szeretném tanítani a fiaimnak. Mi több, mindezek értékességét kívánom hangsúlyozni nekik. Ezek a fogalmak pedig csak nem válhatnak szitokszavakká, ugye nem?

Miként rossz az, aki szabad?

Miként rossz az, aki egyenlő elbírálást remél?

Miként rossz az, aki közösséget vállal másokkal, akár a bajukban is?

A pénz nagyon szabaddá tesz, vagy nagyon nem.
kép: 1stcenturyfaithtoday.wordpress.com

Mégis, vannak, akik tudatosan formált kommunikációval éppen a civil kifejezés lejáratásán, vele az eddig taglalt morális értékek, illetve az ezekhez kapcsolódó humánus cselekedetek csorbításán munkálkodnak.

Ja, s mindezt arra hivatkozva követik el, hogy a határainkon túlról finanszírozott szervezetek, hogy úgy mondjuk, gyanúsak és veszélyesek lehetnek. (valamire)

S ott találom magamat, hogy azon töprengek, egyes helyeken hogyan ítélnek meg/el, ha csak azt mondom, folytatok civil tevékenységet. Tényleg? Tehát ellenség lettem, mert "civilkedem"? Vagy "csak" egy libsi okoskodó, egy unatkozó értelmiségi - utóbbihoz egy csipetnyi városi, meg egy kk-nyi csak-a-kétkezi-dolgozik, és már forrhat is a nemzeti összeugrasztás, de ezt most ne is... -, és különben is, mennék inkább dolgozni a magyar emberekért. Dolgozom. Sokat.

Igen, úgy látom, ez alakul a civil szóból.

By the way. A megfélemlítő p r o p a g a n d a olyannyira működik, hogy életemben nem láttam még akkora keletjét a disztópia kifejezésnek, mint az elmúlt hetekben.

Nos, bár jelenleg sikerült remekül pozicionálni ellenségként a nem mozduló, de megállítandó világvárost, vagy az agg, nemzetrontó csilliárdos csicskáit, de végképp csak lábjegyzetként hozzá kell tennem, hogy, mint ismeretes, az ember szinte bármilyen származást (pedig ez ritkán választott jellemző!), vallási hovatartozást (hát még, ha provokálóan hitbeli, ugye), nemi identitást (biztos, hogy neki is van valamilyen), politikai nézetet (máséval foglalkozva nyilván neki is van sajátja) képes egy bűnbakra skarlátbetűként rávarrni, majd megkergetni azt a lényt a bizonyos puszta irányába, ha éppen úgy szolgálja érdeke. (valamiért)

Miként rossz az, aki...?

Én a jóban hiszek.

(Ez nem csak egy elcsépelt közhely idebiggyesztve. Állj meg, s gondold végig: Te hiszel benne igazán?) Hiszem, hogy legfőképpen arra vagyunk, hogy jót tegyünk, a Nagyobb Jó megvalósulásáért. Gyakran nem sikerül a jót tennem, de na és. Újra és újra kell próbálni. Erre törekszem, mert ettől válik a világ eggyel jobbá.

S végül, ha vannak, akik szenvtelenül és büntetlenül felvállalhatják mások életére is kiható kapzsiságukat (ami elv?) és uralomvágyukat (ami hit?), akkor nekem is csak az marad, hogy büszkén felvállaljam másokra veszélyt nem jelentő nézetemet (ami elv) és elkötelezettségemet (ami hit).

Mindezek alapján arra tanítom a gyerekeimet, hogy a civil, a nemcivil (vagy épp anti-civil), tehát minden polgár is mind szabadságot, egyenlőséget és szolidaritást érdemel, s bárki is - csak az Isten tudja, milyen egyéni céljait szolgálandó - mondjon bármi mást nekik, a gyerekeim az előbbieket tartsák alapelvnek.

kép: frasercoastchronicle.com.au

(végső, család- és jövőbarát verzió)
(Megjegyzés: vigyázat, ez a bejegyzés tartalmazhat olyan szavakat, melyek érdekcsoportok általi kisajátítás útján esetleg jelentésmódosuláson, vagy -romláson eshettek át.)
(A MACI a Magyar Civilszervezetek kommunikációs kampány - www.sziamaci.hu -, és igen, külföldről finanszírozott, bár igaz, hogy "csak" egy kampány.)

a MACIról

kicsit döcög, de az enyém :)

Örömmel beszéltem a MACI - Magyar Civilszervezetek kommunikációs kampányról, a magyar civilekről, az 1% felajánlásról és annak hasznáról. Köszönjük a lehetőséget Bonum TV!
Néha talán kicsit általánosság-szagúak a válaszaim, de hogyan választhatnék ennyi jó példa közül, amennyit a magyar civilek nyújtanak, ha egyszer a MACI pártatlanul képvisel minden jó civil kezdeményezést?!
Szerintem a lényeg amúgy valahol 9:20 és 9:37 között.
Kicsit "túltoltam" a gesztikulálást, a mimikát meg nem is kicsit, de egyelőre ilyen van.
Még jó, hogy ennyi időm volt, hogy jó kérdések adtak iránymutatást - köszönet, Jákfalvy Kata -, és hogy hálás témával mehettem!

Watch video!

Civil-módi, civil dolog

(ez a bejegyzés egy „hosszabb fajta”)
felvetésre felvetéssel szeptember 23-án, délután, az alábbiak szerint:

Kedves MACI (Magyar Civilszervezetek),

(...) Megmaradok majd a teoretikus felvetés szintjén, hiszen nincs (még?) képletem a megoldásra, de hátha lesz értelme közösen, együtt gondolkozni mindezen.

     A kérdés bennem egy jó ideje az, hogy a MACI nagyon jó kezdeményezés volt arra, hogy a civil szféra résztvevői ismerjék meg egymást, tudjanak egymásról, sőt, erősítsék egymást küldetéseik megvalósításában, már csak az egymásról tudás erejébe kapaszkodva, vagyis, hogy: „sokan vagyunk”. Érezhesse mindenki, hogy egy nagy egész része, amennyiben A Civil Szektor tekinthető egy nagy halmaznak.

Mint hű tag, figyelve a kezdetek óta a MACItól/n keresztül érkező megszólításokat – direkt hagytam nekik időt –, az eddigieket összegezve, és kicsit elnagyolva úgy mondanám, az lett, hogy a tagszervezetek a saját eseményeikre küldenek meghívót, vagy a saját kezdeményezésük támogatására buzdítják a többi civilt. Tekintet nélkül érdeklődési, működési területre. Ez bennem egy dolgot erősített: lehetek bármennyire nyitott személyiség – tényleg igazán az vagyok –, ha egyszer van egy érdeklődési köröm, vagy egy bizonyos típusú civil/szociális érzékenységem (és ennek a perifériái), attól még nem vagyok mindenre kíváncsi, sőt, van, ami egyáltalán nem az én területem, ez van. (Jó, hogy így van, és nem mindenkit ugyanaz érdekel!) Azonban ez bennem egy idő után inkább azt kezdte erősíteni, hogy mennyire mások vagyunk, mi, civilek.

Na, és innen a felvetés: vajon nem kontraproduktív a jelenlegi MACI-állapot? Nem lehet, hogy mások is azzal találkoztak egyre csak, hogy „ez más…, ez nem az, amit őőő…, ez sem nekem szól…” mire egyszerre elkezdünk elidegenedni, mi, civilek. Pedig megerősítem, a MACI terv pazar.

Persze, a közös haszon mindig értékes, a közös kampányolás az 1%-ért. Annak mindenki örül, ha kap. Ezért ezt se kezeljük elhanyagolható trivialitásként. Ugyanis talán innen érdemes mégis elindulni. Hiszen a legegyszerűbb marketing fifika is az, hogy először adj valamit, utána „kérj”. MACI ad, civilek kapnak, eddig jó is lehet.

Végül pedig Civilnek lenni, amolyan civil dolog, igen. De jó lenne, ha azt is kijelenthetnénk, hogy ez mára már trendi, szexi. Ha eljutunk ide, akkor már nem lesz gond a szervezeteknek a toborzás, a fundraising/crowdfunding stb. Én naiv lelkesedéssel hiszek ennek racionális megvalósíthatóságában, de azért ennek eléréséhez még nincs kikövezve az út. Érdemes érte tenni, de egyben csatolnom kell a felvetésemhez, hogy a civil massza (mondjuk, mint mass) annyira egységes dolog csak, mint egy Critical Mass tömege: mindenki szeret kerekeken gurulni, de sok féle járgány van, s mindenkinek más típusú tetszik, sőt, nem is biztos, hogy tudnám, vagy akarnám hajtani egyiket-másikat.

     Most itt lezárnám a felvetést, ígértem, hogy teoretikus lesz és felvetés, még csak nem is kérdés. De remélem, követhető a felvetésem: jó lenne, ha a MACI bevonzaná a civileket, különösen azokat, akik csatlakoztak hozzá. Nem üdvös, ha szétrebbent a sokszínűséggel. Annál üdvösebb persze, ha végül ez lesz a szexepilje – majd –, hogy sokszínűen egységes. De például adhatna lehetőséget először a „hasonszőrűeknek” például csoportozni (workshop). Ez nem kell, hogy klikkesedéshez vezessen, ellenkezőleg, utána már a kis közösségek közösségi ereje bátorságot adhat a közös közeledéshez csoportok, érdekképviseletek között. (5 „köz-” egyetlen mondatban) De ha ez meg sem történne – a korábban emlegetett „jó, hogy nem mindenki ugyanazt” miatt –, már akkor is nagy eredményt hozhat a rokonlelkek szövetségessé boronálása.

Köszönöm, hogy leírhattam.

Hajrá!