Én ezt most valahogyan nagyon tudom szeretni.
Mint egy képtárban: újra és újra elragadja a tekintetemet, visszamegyek, kicsit megállok előtte, jól megnézem magamnak. Hogy bevésődjön. Hogy beszélgetni is tudjak róla, alkalmasint, ha lehetőség adódik rá, a művésszel magával is.
Aztán majd letörlöm gondosan, hogy újabb jöhessen a helyére.
Naszádos Vicián (2014- ): Tollak és virágok (krétarajz, festett acéllemez)
