barátos vs. small-talkos

Arra szántam rá magam hosszas vívódás után, hogy egészen laikusként, de megannyi gyakorlati megfigyelés/obszerváció (!) és sok pszichológiával és személyiségfejlődéssel foglalkozó olvasmány-élmény után egy rövid feltárással élnék a barátság és a small talk kapcsolatáról, még inkább korrelációjáról.

Megállapításom szerint komoly összefüggés figyelhető meg a vizsgált egyedek túlnyomó többségénél. De komolyra fordítva a szót, hadd kezdjem egy saját vallomással, vállalva ezzel az őszinteségem bármely következményét:

én amolyan barátos ember vagyok, és nehezemre esik a small talk.

[Tisztázandó: a small talk alatt azt a (per definitionem) önmagáért (?) létező informális diskurzust értem, mely nem hivatott kiszolgálni semmiféle körvonalazott, kötött témát, mint a beszélgetés tárgyát, tehát nem célja lefedni, vagy megoldani bármit is. Pusztán kapcsolatot létesít a kommunikáló partnerek között, biztosítva ezzel egy rövid érintkezés lehetőségét. De ne feledjük: az első - a továbbiakra vonatkozóan erősen befolyásoló és meghatározó - benyomás megszerzésére állítólag maximum 15, más iskolák szerint csak 4-8 másodpercet szánunk egy idegennel való találkozáskor!]

Pedig amúgy fenomenális, mármint a small talk. Nem kíván elköteleződést, nem akar világot váltani, ellenben összehoz két-há' embert, akik ezzel röviden és - ha kölcsönösen jók benne, akkor - hatékonyan kifejezhetik egymás iránti érdeklődésüket. Mondhatjuk, hogy megfelel a megboldogult, virtuális facebook poke/bök "jelelésnek", s annál még eredményesebb is.

Eddig nem sikerült elsajátítanom.

[Persze, a chat (társalgás) is egy lehetőség, abban már van rutin is, de az árnyalatnyi különbségek döntőek az eddig felsoroltak között. Ez utóbbi már közel sem olyan frappáns, mint rövid és kevéssé tartalmas rokona.]

Miért nem sikerült magamévá tenni? Nos, itt jön az ígért sufni-professzorkodás.

Azért, mert én barátkozó típus vagyok. A közeli embereim értéke kimagasló számomra. Roppantul szeretek beszélgetni, kérdezni, hallgatni, figyelni és megfigyelni, persze véleményt formálni is, no és "okosnak lenni" is. S bár egy tipikusan nyitott ember vagyok, ezt a vonásomat azonban a mélyebbre vonatkozó érdeklődés uralja és irányítja. Ezáltal nehezítem meg önmagam helyzetét.

Nehezítem, amennyire megfigyelésem szerint a small talk szakmai környezetben felbecsülhetetlen, vagyis valódi értékeit tipikusan officiális (!) környezetben képes érvényesíteni használói érdekében. Amolyan igazi kapcsolatépítős dolog.

Különös ez az áthallás, igaz? Évek óta kapcsolatépítéssel, közösségfejlesztéssel - mi több közönségkapcsolatokkal (ha már a pr-nek van ilyen elnevezése) - foglalkozom. S úgy is érzem, hogy a kommunikáció nekem való iparág. Azt mondják, megy nekem, sőt, hogy elememben vagyok benne. S meglepődnek, akiknek elmondom az eddigieket. Mondván: "micsoda? te? nem tudsz beszélgetni bárkivel, bármiről, azonnal?"

Ez azonban nem erről szól. Ez nem beszélgetés. Ez felületen történő kezelés, érdekek burkolt kinyilvánítása, jelbeszéd, gesztusok játéka, gyors információközlés, névjegykártya cserélő ceremónia, összekacsintás stimuláló, önérvényesítő stand-up glimpse, a legnagyobbak elevator speech-e, a legegzaktabb pitch. Mindez jól öltöztető szöveg-köntösben és egy adott helyzethez való alkalmazkodás készségének kimagasló használatával prezentálva. Kínaiként merném használni az intelligens böfögés metaforát is rá.

Nehéz művészet, és az egyszerűségében bonyolult. Nekem. S ezért tisztelettel és irigyléssel vagyok azok iránt, akik ennek a kommunikációs villám formának mesterei. Belekezdeni nem tudok, ha benne vagyok, nem tudom, érdekel-e egy perc erejéig a másik, ha pedig proaktívkodom, biztosan egy teljesen blőd témát kapok fel.
A small-talkossal szembe állított barátos nézőpontot, hogy mi a lelki recept a mélyebb barátságokhoz, most nem fejtegetem. Nem a grált rejtegetem az utána sóvárgó lovagok elől, csak éppen nem kíván ez a bejegyzés megmondani senki számára semmi tutit, mert nincs olyan. (S még csak nem is amolyan intro-/extro- jellem-izé-alapú.) Nincs recept. Amik vannak, azok a talentumaink. Kinek ez, kinek az jut, s ez nem kiszúrás. Mind kegyelem.

De! Kedves együtt érzők, akik szintén "be kell érjék" mélyebb baráti kapcsolataikkal. A másik oldalon állók megtapasztalásából eredő konzekvencia: a két csoport között az irigylés kölcsönös!

Tehát, a barátságok fontosak a kiegyensúlyozott lelki élethez, a small talkok pedig olyan kapukat képesek megnyitni, amiket még a barátok sem. De ezek szerint elmondhatjuk, hogy vagy barátokat, vagy lehetőségeket kaphatunk az élettől, a kettő együtt pedig már a luxus kategória.

Konklúzió: aki tehát az elmélyült kapcsolatokban jó, annak keserves erőfeszítés megtanulni hirtelen frappánsat, odaillően lényegtelent mondani. Ellenben az éles eszű gyorstüzelő, aki lehengerlően tud váltani "topic"-ot, és mindenhez van egy rövid, találó megjegyzése, akár egy idegen társaságban is, jó eséllyel tudhatja magáénak az egyik legnagyobb névjegykártya gyűjteményt, mégsem tud kivel leülni kétszer egymás után egy kiadós sörözésre, vagy felhívni bárkit, csak azért, mert megteheti, bármikor.

Amit tenni lehet: kitartóan fejlődni, dolgozni önmagunkon.

Tanulni, és gyakorolni, majd ezt újra és újra.

képek forrásai: understandrussia.com, Relep, someecards.com, jamestrobo.com, wisestep.com, socialmediaillumination.co.uk

Startup PR

November 11-én lehetőségem nyílt az MTA GTB Kommunikációmenedzsment Munkabizottságának egy Stratup vállalkozások kommunikációja című konferenciáján előadnom. Kutatók, egyetemi docensek, marketingesek és startuperek között én voltam a Public Relations srác.

Most is arra helyeztem a hangsúlyt, hogy mindenkinek világos legyen:
- a pr stratégiai kommunikáció,
- a pr egy tudományterület,
- a pr művelése a helyes és hatékony kommunikáció érdekében elengedhetetlen,
- a pr nem meggyőz, hanem megragad,
- a pr nem hakni, vagy sales, nem is hamis állítások értékesítője, vagy szépítészeti eljárás.

A pr értéke egyre növekszik egy olyan korban, amikor mindenki kommunikál, s mindenki igyekszik nyilvánosan tenni ezt. Jó esetben, ráadásul, valakiket tudatosan célozni kívánunk mondandónkkal. A kérdés azonban az, hogy hogyan tesszük mindezt.
S ez persze a startup-világban is alapvető kérdés, aminek immár több mint egy éve igen intenzíven foglalkozom a pr-tudatosságával.

... ugyanis, a reputáció vagyonelem.

és a Third Lady

Reggel, gyerekkel a vállamon, az Euronews Online-ra keltem. Majd 8 körül meghallgattuk Trump úr első 'Elected President' pódium beszédét. A bevonulás igen teátrális, a republikánus támogatottság kissé megkérdőjelezhető - nyilván mind fáradtak voltak már -, a beszéd, mondhatni, nagyon demokratikus volt...
[S persze a háttérben a First ("Third") Lady.]
Stratégiák harca:
Populizmus vs. Liberalizmus = 1:0

Most pedig csak egy gondolat, a Forbes 2015-ös legbefolyásosabb/legerőteljesebb személyeinek listája alapján:

Kinek milyen érzése támad egy ilyen listán az emlegetett új tagot ízlelgetve?

(képek forrásai: twitter.com, cefc.com.hk, origo.hu, bumm.sk, strancismemphis.org, debatepost.com, slate.com)

emberség

Higgadt előadásmód, súlyos, és megfontolandó üzenet:
"generációk roppanhatnak bele"

S e tekintetben egészen mindegy, éppen milyen kormány van, vagy milyen volt és milyen lesz. Az emberség - mondhatjuk, szolidaritás - van veszélyben. Ez nem politika, ez "h u m a n  b e i n g".

Kustánczi Norbert újságíró videóriportja

Népkül ™

Ma elkezdem a saját " #epic, avagy #klasszikus " sorozatomat.
Ezeket a hívószavakat egy jó ideje kedvelem, de most jött el az ideje, hogy bevezessem "idegen szavasításra" (csak ejtsd: epik), illetve, a cím második felét pedig, mondhatni, "magyarosítva, és jelentést bővítve" (vö.: classic - ezt ejtsd: klaeszik).
(Vicián is elkezdte már a classic elsajátítását - családi szlogenként. Köszönet az egykori fogalom-definiálásért, Henry!)

Azt hiszem, egy - ezekre a kifejezésekre is - méltó témával indulok el. Ugyanis van itt #pr, #civil, civil tudatosság és sok más. Bárcsak mondhatnám, hogy #CSR is, de ehhez egyéb vállalati szintű döntés kellett volna, ami vezethetett volna egy ilyen nemes kezdeményezéshez.

Kár tovább magyarázni, majd a sorozat - ha lesz illő tartalom - igazolja az "emoword"-jeimet.
Fedél NÉPkül HVG cikk

kép forrás, igen: atv.hu

Civil-módi, civil dolog

(ez a bejegyzés egy „hosszabb fajta”)
felvetésre felvetéssel szeptember 23-án, délután, az alábbiak szerint:

Kedves MACI (Magyar Civilszervezetek),

(...) Megmaradok majd a teoretikus felvetés szintjén, hiszen nincs (még?) képletem a megoldásra, de hátha lesz értelme közösen, együtt gondolkozni mindezen.

     A kérdés bennem egy jó ideje az, hogy a MACI nagyon jó kezdeményezés volt arra, hogy a civil szféra résztvevői ismerjék meg egymást, tudjanak egymásról, sőt, erősítsék egymást küldetéseik megvalósításában, már csak az egymásról tudás erejébe kapaszkodva, vagyis, hogy: „sokan vagyunk”. Érezhesse mindenki, hogy egy nagy egész része, amennyiben A Civil Szektor tekinthető egy nagy halmaznak.

Mint hű tag, figyelve a kezdetek óta a MACItól/n keresztül érkező megszólításokat – direkt hagytam nekik időt –, az eddigieket összegezve, és kicsit elnagyolva úgy mondanám, az lett, hogy a tagszervezetek a saját eseményeikre küldenek meghívót, vagy a saját kezdeményezésük támogatására buzdítják a többi civilt. Tekintet nélkül érdeklődési, működési területre. Ez bennem egy dolgot erősített: lehetek bármennyire nyitott személyiség – tényleg igazán az vagyok –, ha egyszer van egy érdeklődési köröm, vagy egy bizonyos típusú civil/szociális érzékenységem (és ennek a perifériái), attól még nem vagyok mindenre kíváncsi, sőt, van, ami egyáltalán nem az én területem, ez van. (Jó, hogy így van, és nem mindenkit ugyanaz érdekel!) Azonban ez bennem egy idő után inkább azt kezdte erősíteni, hogy mennyire mások vagyunk, mi, civilek.

Na, és innen a felvetés: vajon nem kontraproduktív a jelenlegi MACI-állapot? Nem lehet, hogy mások is azzal találkoztak egyre csak, hogy „ez más…, ez nem az, amit őőő…, ez sem nekem szól…” mire egyszerre elkezdünk elidegenedni, mi, civilek. Pedig megerősítem, a MACI terv pazar.

Persze, a közös haszon mindig értékes, a közös kampányolás az 1%-ért. Annak mindenki örül, ha kap. Ezért ezt se kezeljük elhanyagolható trivialitásként. Ugyanis talán innen érdemes mégis elindulni. Hiszen a legegyszerűbb marketing fifika is az, hogy először adj valamit, utána „kérj”. MACI ad, civilek kapnak, eddig jó is lehet.

Végül pedig Civilnek lenni, amolyan civil dolog, igen. De jó lenne, ha azt is kijelenthetnénk, hogy ez mára már trendi, szexi. Ha eljutunk ide, akkor már nem lesz gond a szervezeteknek a toborzás, a fundraising/crowdfunding stb. Én naiv lelkesedéssel hiszek ennek racionális megvalósíthatóságában, de azért ennek eléréséhez még nincs kikövezve az út. Érdemes érte tenni, de egyben csatolnom kell a felvetésemhez, hogy a civil massza (mondjuk, mint mass) annyira egységes dolog csak, mint egy Critical Mass tömege: mindenki szeret kerekeken gurulni, de sok féle járgány van, s mindenkinek más típusú tetszik, sőt, nem is biztos, hogy tudnám, vagy akarnám hajtani egyiket-másikat.

     Most itt lezárnám a felvetést, ígértem, hogy teoretikus lesz és felvetés, még csak nem is kérdés. De remélem, követhető a felvetésem: jó lenne, ha a MACI bevonzaná a civileket, különösen azokat, akik csatlakoztak hozzá. Nem üdvös, ha szétrebbent a sokszínűséggel. Annál üdvösebb persze, ha végül ez lesz a szexepilje – majd –, hogy sokszínűen egységes. De például adhatna lehetőséget először a „hasonszőrűeknek” például csoportozni (workshop). Ez nem kell, hogy klikkesedéshez vezessen, ellenkezőleg, utána már a kis közösségek közösségi ereje bátorságot adhat a közös közeledéshez csoportok, érdekképviseletek között. (5 „köz-” egyetlen mondatban) De ha ez meg sem történne – a korábban emlegetett „jó, hogy nem mindenki ugyanazt” miatt –, már akkor is nagy eredményt hozhat a rokonlelkek szövetségessé boronálása.

Köszönöm, hogy leírhattam.

Hajrá!

megújuló szégyenletesek

persze nem tiltották be, csak...

Megújuló energia.
Túlságosan kézenfekvő lenne? Vagy nem eléggé magyar? Vajon melyik érdekcsoportot zavarja ennyire feltűnően?

Hiába, hogy a világ gazdagjai és szépei is ebbe az ágazatba fektetnek egy ideje - no és állhatatosan igyekszem magam is. Ez egy ennyire tudatos világ-nagyhatalom bölcs döntéseinek áradatát képtelen megtántorítani.

www.solarside.hu/magyarorszagon-betiltottak-a-szelenergiat

Honoré Daumier

spanyol mondás

Mindnyájunkban

van valami

a muzsikusból,

a költőből

s a bolondból...

kép forrás: pinterest

We all have

a little bit of

musician,

poet and

crazy person

in ourselves.

látni és nem meghalni

Őriztem egy régi újságcikket. Egy darabról, amit Sárival néztünk meg a Strand-en.

A papír elöregedett, megsárgult, elszakadt. Ez természetes, ugye.
(Evening Standard, London)
Vajon a blog bejegyzéseknek mi lesz a sorsuk öt év után?
Remélem, a csatolt linken a tartalom megtalálható lesz még, például.

standard.co.uk/goingout/theatre/in-a-forest-dark-and-deep-fails-to-find-any-depth

fészekrakás

Minden anyuka másként éli meg a várandósság utolsó heteit/napjait.
Ha már alig bírnak is a nagy hassal, azért egy jó lekvár befőzés, vagy uborka kovászolás nem árthat. (?)
Kinek, ahogy.

A másik nemről pedig még ennyit:

(kép: The Awkward Yeti)