indul a Friendraiser

Az elmúlt hónapban érdemben átcsoportosítottam, és megsokszoroztam a blog-energiáimat egy új kihívásra szánva szabad kapacitásaimat.
De ennek köszönhetően kb. 4,5 hónappal a projekt beindítása után ma bejelenthetem, hogy elindult a friendraiser.hu!

Nagy öröm ez számomra! Az új felületet a tudatos kommunikáció iránti szakmai és egyéni elköteleződésem egészen izgalmas megjelen(tet)ési formájaként fogom tudni használni és hasznosítani. Magam, és céljaim szerint mások hasznára egyaránt.

friendraiser.hu

A friendraiser fő célja a PR és marketing eszközeivel az érdemi,

strukturált, jó és aktív kapcsolat kialakítása és fenntartása

vállalata és annak érintettjei között.

A megvalósítás során az érintettek előnyben részesítését

a vállalat stratégiájának kiszolgálásával

egyszerre kell tudni sikerre vinni.

heart and mind / szív és tudat [farewell]

Around a year ago I made a huge decision to quit my job and the 31st was my last official office day.

As a professional, or a parent also, a lot of us feel the pressure to chase the best schemes, the safe games… and for many, this leads to a lack of fulfilment, a culture that invites unhealthy competition and a detrimental work/life balance. I can’t speak for everyone but I believe it’s important to chase our dreams whilst we’re young (in heart and mind, anyway) and find enjoyment in the work that we do.

I don’t regret gaining a 5-year experience and a range of new skills that will support me in my professional and personal life… but I also don’t regret leaving “what I should do” for “what I want to pursue”.
[based on Max Hill’s (@maxhill27) story]

#ProfStratComms
#PublicRelations
#Friendraiser
#ThankYouJesuits
/

Nagyjából egy éve meghoztam egy komoly döntést, hogy a jelenlegi munkámat befejezem. Szerződés szerint az utolsó hivatali napom 31-én volt. Mint szakember, vagy éppen szülő, sokunk érzi a nyomást, hogy ki kell harcolni a legjobb alkalmazotti formát, biztonsági játékra kell menni… és sokunkat ez a szakmai kiteljesedés feladásához, vagy egy egészségtelen versenybe, netán káros munka/magánéleti egyensúlyi környezetbe vezet. Nem beszélhetek mindenki nevében, de én hiszem, hogy fontos hajtani a saját álmok megvalósítását, amíg fiatalok vagyunk (szívünkben és tudatunkban, legalább is), és megtalálni az élményt abban a munkában, amit végzünk. Nem bánom az ötévnyi tapasztalatot és a megszerzett képességek hadát, melyek szakmai és magánéletemben egyaránt segítenek… de nem bánom feladni sem "amit megérne csinálnom" azért, "amire törekedni akarok".
[Max Hill után szabadon]

a közösség ereje

Lassan magam mögött hagyok egybe csomagoltan öt évet.

Értékes tapasztalatok mellett megtartok belőle némi - remélem, még egészséges mértékűként lecsapódó - nagyzolással egy személyes márka szlogent: "az első magyar friendraiser".

Köszönet a jezsuitáknak a kifejezés meghonosításának lehetőségéért!

S ha már public relations, fundraising (forrásfejlesztés) és közösségfejlesztés, sőt, társadalmi érzékenyítés - és mondhatnánk CSR-t is - keveréke lett a jezsuita Friendraiser feladatkör; ha már annyi átkot szórnak a magyar - még mindig inkább csak éledező - civil társadalom fejére, mert mondják, "támogatottságának forrásai megkérdőjelezhetőek"; ha már a friend-raising dominánsan közösségi kommunikációra összpontosít a nyilvános sajtózás helyett; s ha már a közös ügy melletti elköteleződés, a bizalom és a remény együttes meglétének felbecsülhetetlen értéke számomra is kézzelfoghatóvá vált az elmúlt évek során, akkor mindezek alapján szívesen hívom fel a figyelmet - a magamét is - az alábbi cikkre.

TheGuardian.com: Community philanthropy a brave new model for development funding?

Kiegészítésként:

Talán a fogyasztói társadalom korszaka átalakulóban. Ki tudja, esetleg épp a populizmus formálja éppen valamivé. S mindeközben talán Európa soha nem látott identitászavarral küzd, vagy éppen egy identitáshiány okozta űrrel. Talán olyan valami készül, ami nem is újdonság. Hisz' azért a világ domináns társadalmi formái eddig is képesek voltak reprodukcióra, időről időre. Tehát talán az általam körülírt sem lesz újdonság. Csak manapság, amikor mindent szokás ellátni valami kifejező, jól beazonosítható, trendi névvel, akkor végre ez is kapott egy ilyet.

A lényeg, hogy ezt tudom látni, mint emberiségünk opciója egy újabb, ismét kicsit humánusabb - bár elődeihez képest már anyagiasabb és tudatosabb, de ez nem baj - társadalmi megújulásnak.

közösségi jótékonykodás

filantrópia: emberséges jótékonykodás

kép: nevadafund.org

ez megy most

tehát ez megy ki:

(mert keresem az utódomat)