indul a Friendraiser

Az elmúlt hónapban érdemben átcsoportosítottam, és megsokszoroztam a blog-energiáimat egy új kihívásra szánva szabad kapacitásaimat.
De ennek köszönhetően kb. 4,5 hónappal a projekt beindítása után ma bejelenthetem, hogy elindult a friendraiser.hu!

Nagy öröm ez számomra! Az új felületet a tudatos kommunikáció iránti szakmai és egyéni elköteleződésem egészen izgalmas megjelen(tet)ési formájaként fogom tudni használni és hasznosítani. Magam, és céljaim szerint mások hasznára egyaránt.

friendraiser.hu

A friendraiser fő célja a PR és marketing eszközeivel az érdemi,

strukturált, jó és aktív kapcsolat kialakítása és fenntartása

vállalata és annak érintettjei között.

A megvalósítás során az érintettek előnyben részesítését

a vállalat stratégiájának kiszolgálásával

egyszerre kell tudni sikerre vinni.

nincs blamázs

Az ember legnagyobb ellensége önmaga. Ezt sokan mondták már, például Buddha is.
Továbbá az is tény, hogy sokaknak szinte fizikai nehézséget okoz egy döntést meghozni.

Most tehát mindenki csak önmagát győzze le legalább, menjen, és hozzon döntést.
Közös ország, közös felelősség. Fotelból hangoskodni blamázs.

Amúgy, ha ezek segítségével könnyebb döntened:
- az Andrássy Egyetem és a netPOL (Politikai Kommunikációs Hálózat) már 2014 óta online tesztekkel segíti a tájékozódást közéleti kérdésekben. Aktuális tesztjük a 2018-as országgyűlési választást veszi górcső alá: https://www.vokskabin.hu/

- Hasonló kezdeményezés, a Bibó-Heller-Rajk szakkolik megvalósításában: http://www.kireszavazz.hu

Lelkesítésként pedig:

kérdésnek tűnő sóhajra

(a "Négyeshatos" tömegében valahol, egy elhaló, költői kérdésnek tűnő sóhaj)

- ahh, miért nincs a pestieknek személyes terük?

- Mert az a vidék romantikájának luxusa.

kép forrása: westsidetoastmasters.com

most akkor ezek a statisztikai adatok nekünk jók, vagy sem?

Nem kívántam belemenni egy filozófiai kérdésbe, végül mégis az lett az egészből.

Gondoltam, megjegyzem majd mások szórakoztatására is - mert vannak azért a listának valóban szórakoztató elemei -, hogy ezek és ezek az amerikai Forbes véleménye/adatgyűjtése alapján a 2017-es év legtöbbet kereső youtuberei. (Erről a magyar Forbes is beszámolt.) Érdekes lehet a szinte értelmezhetetlenül magas (állítólagos) kereseti összeg is, de nekem egyszerűen már az is komoly jelentéssel bírt, hogy a ma oly népszerű online kommunikációs csatornán belül az egyik, kiemelkedően népszerű kommunikációs forma, a mozgóképes információnyújtás kizárólag ezzel foglalkozó jelenleg legsikeresebb felületén, a YouTube-on milyen témák dübörögnek a legjobban - az egyik legnagyobb előállító és fogyasztó társadalom, az amerikaiak körében.
S persze itt meg is állhatnék, jó szórakozást kívánva a színes társasághoz.

források: metro.co.uk / tubefilter.com / wikia.com

De ennél a pontnál kapott bennem egy pofont az egész téma. Márpedig egy olyan megközelítést, hogy elgondolkozzam a következőn:
- Akkor most jó az a világnak, hogy sokunknak olyan jó dolga van, hogy ezek a szórakoztatóipari szereplők ilyen összegeket keresve ilyen - maximum "csak szórakoztató", de inkább "lényegtelen" - információkkal láthatnak el minket?
- Vagy: igazából nincs mit tenni, a "kenyeret és cirkuszt" elve örökké élni fog, és a szórakoztatás aktuális, tömegesen elérhető formái mindig is szükségesek lesznek az emberek "jóllakatásához"?
- Tehát akkor igazából jó nekünk, hogy "csak" ilyesmikkel kell, hogy foglalkozzon a sok ember (persze ez nem minden ember!), vagy igazából nem jó nekünk, mert minek annyi szórakoztatás, ide nekünk a kemény valóságot, tegyük rendbe a Világunkat?
- S végül: óriásiak a társadalmi eltérések, és senki nem tehet arról, hogy a fogyasztói társadalmak ilyen mértékű jólétben élnek, és ilyesmikre költenek?

A nehéz sorsú emberek segítése, a szegényebbek felkarolása, az egyenjogúság, a kölcsönös megértés elősegítése - és sorolhatnám -, hát igen, sajnálatosan nem szexi termékek, ezekre nem lehet hasonló sikerű youtube (mint melléknév) csatornákat életre hívni. (Talán egy Black Mirror epizód szólhatna egy olyan párhuzamos világról, ahol ez a norma ;) )
Na de akkor: inkább járjon legalább ennyi szórakoztatás az embernek, ha már a globális problémák helyreállításához túlságosan kicsi az egyszerű polgár és annak "10 forintja", és nem kell keseregni mindig? Vagy azért lehetne valamilyen formán az előzőkben sorolt ügyekkel kapcsolatosan is hasonló szponzori összegeket megmozgatni a YouTube-környezetben felnövekvő új generáció edukációjára?

A listáról az én személyes kedvencem a Dude Perfect :)

forrás: dudeperfect.com

dolgozz érte, és kortalan maradsz

Az ember más embereknek köszönhetően lehet igazán boldog. Pontosabban: a jó kapcsolatok kölcsönhatásaitól. (Persze, lehetne itt fejtegetni a saját részt, hogy mindenki elsősorban ne önmagáért, hanem másokért éljen, vagy az istenit, hogy fedezzük fel egymásban A magasabbrendűt, de ezek mit sem változtatnak a lényegen.) Ember emberré az Emberei által válik.

Hosszú évek óta hiszek ebben mélyen és elszántan. Az alábbi videót szpojlerezve, amerikai elnökké nem kívánok válni, de skizofrénné sem. S persze az is igaz, hogy - őszintén megmondva - nem szeretnék igazán agg kort megélni. De ez egy másik téma...

Megelégszem azzal, ha boldog, s ezáltal kortalan lehetek azokkal az emberekkel, akikkel időt töltök, akikkel akár egészen hosszú évek óta dolgozunk a "good relationship" fenntartásán.
Mert igen, ez minden esetben dolgos, de sebaj, szeretek dolgozni :)

a mindennapok professzionális kommunikációjáról

Addig jó, amíg az emberek úgy gondolják, hogy a saját szakterületük létezése nélkül ez a világ nem lenne Az a világ, mint ami.

Ez nem nagyképűség, s nem eredhet kivagyiságból sem.

Ez hit.
Ez a hit kell ahhoz, hogy egy szakmát igazán elkötelezetten lehessen művelni, hivatásként lehessen megélni.

A mindennapok tudatos kommunikációja a szakszerűen és etikailag helytállóan művelt interakciók - kölcsönhatások - tervezése és lebonyolítása. Egy szakma. Mi több, az emberiség számára nélkülözhetetlen, alapvető emberi képességekre épít. Így gépek számára tökéletesen át nem is adható tudás, tudomány.
Na és a professzionalitásának tökéletesítése? Szerelem.

(a kép ismeretlen forrásból)

az utódlás mestersége

A Budapest LAB kutatásának bemutatójából ma kiderült számomra, hogy tudományos becslés alapján csupán nagyjából 2800 olyan családi vállalkozás van Magyarországon, mely már túljutott legalább egy generációváltáson, illetve a következő 5 éven belül várható a stafétabot átadása. (Hogy pontosan mekkora vállalkozásokra értelmezett a kutatás, és milyen utódlási viszonyok a "gyakoriak", ezekre is kitér a gondos cikk.)

kép forrása: badische-zeitung.de       

Mennyire jó lesz, ha egyszer itt is az üzleti és társadalmi kultúra részévé válik, válhat a sikeres vállalkozások tudatos örökítése, az utódlás.

Szubjektív konklúzió: Mondjam, hogy persze ebben a témában is ott a tudatos kommunikáció több formájának szükségessége?!

Életen át tartó

A TEDxConversations Program, illetve annak egyik nagykövete, Faludi Orsi meghívásának hála - köszi Orsi! ;) - többedmagammal a minap elgondolkozhattam azon, mit is jelent az életen át tartó tanulás. Úgy mentem oda, hogy majd elmondom, nekem mennyit számít a gyakorlatias oktatás, mennyire meghatározó személyes tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő emberektől alázattal kitanulni szakterületeket, illetve, hogy az oktatási rendszer(ek) így, meg úgy.

Aztán arra jutottam a beszélgetés közben, hogy a legjobb, amit tehetek, ha magamat tanulom egy életen át.

Hiszen minél jobban ismerem önmagam képességeit, határait, erősségeit és gyengeségeit, s minél nyitottabb őszinteséggel vállalom fel ezeket, illetve dolgozom kijavításukon, vagy fejlesztésükön, annál inkább leszek képes természetesen és asszertíven viselkedni, igazán hozzám illő feladatokat vállalni és ellátni, képviselni magamat és másokat adott környezetben, s mindezeket követve gyakorlatilag élvezettel megszerezhető tudásanyagokat sajátítani el, használni és adni tovább. 

forrás: yourtrainingedge.com

Az asztaltársaság arra is segített felfigyelni, hogy tulajdonképpen az emberiség, sőt, az egész evolúciós fejlődés is egy tanulási folyamat. Vagyis tanul a test (is), az anyag (*). De az elmúlt 20-25 év nagy adománya, hogy a laikusok számára is elérhetővé vált szakkönyvek, lélekbúvár tananyagok, know-how-k :) és fejlesztő kurzusok lehetővé teszik az autodidaktikus lelki tanulást (is). Vagyis a szellem (*) is. (Persze utóbbiban mindenkor segítségünkre voltak és vannak, de legalább is lehetnek szakemberek és egyházi, vagy hitéleti védőhálók, de ezek opcionális megoldások, mert lássuk be, nem találja meg magát/amit keres mindenki ezekben.)

S mindezeken átívelve az elején triviálisnak tekintett, lexikális tudásra törekvő elméleti, tudományos tanulás témája egyszerre hangsúlyát vesztette. Pedig az is mekkora élmény!

Továbbá téma volt, hogy kitől tanulni, amire bedobtam a minket tanító saját filterbuborékaink veszélyét. (Avagy, a szűrőbuborék.) S az is felmerült, hogy nekem mindig azt mondták, azért járjak iskolába, hogy megtanuljak tanulni.

"Már elfogadjuk a tényt, hogy a tanulás egy életen át tartó folyamat

annak érdekében, hogy lépést tartsunk a változással.

És ezzel együtt a legnyomasztóbb feladat

megtanítani embereknek, hogyan kell tanulni."

(Peter Drucker)

Tanulj meg: létezni, együtt-élni, tudni és alkotni.
(a Bloom Collaborative egy folyamatábrája alapján)

forrás: benchmarkpsychology.com.au

egy egészségesebb és boldogabb hely

A Nemzeti Túllövés Napja az a dátum, amikor a kalkulációk alapján egy ország lakossága kifosztja a rendelkezésére álló környezetét arra az évre. Szebben: ekkor kimerítjük az ország területén található ökoszisztémák által az adott évre fenntarthatóan előállított erőforrásmennyiségeket.

kép forrása: intunrelated.wordpress.com

Kitöltöttem egy kérdőívet is (https://www.greencred.me/footprintcalculator/) a biztonság kedvéért: az jött ki, hogy ha 7,5 milliárdan lennék, akkor nekünk 2,21 Földre lenne szükségünk. Több eltérő kalkuláció, így lista létezik a lábnyomaink becslésére, s bár ezzel az eredménnyel még mindig jobb vagyok (/vagyunk?), mint pl. az örmények (2,28), hát még a qatariak (11,68), de így is kissé elkenődtem, mert azt képzeltem, én egészen tudatosan élek.

Idén a National Overshoot Day Magyarországon szeptember 22. lesz. A CEEweb és a GreenDependent szervezetek erre elindítottak egy kezdeményezést (sajtóközlemény: HUN / ENG), e határidő elodázása érdekében. A felhívásukra pedig én is reagáltam, mert szeretném, ha még lenne egy darabig legalább 1 Föld, s azért is, mert azt is odaírták, hogy:

"Make Hungary a healthier and happier place to live, do your bit!"

S hát ez is erős érv :D

jövünk majd hatkor is

Nem tudunk egyebet tanítani, mint amik vagyunk.

Felnőtt koromra már annyi normát ismerek, annyi elmélet dolgozott már meg, annyi helyzetnek és közösségnek a szabályait építettem be a mindennapjaimba - a legjobb szándékkal, kerülve a megjátszást -, hogy talán már észre sem veszem a finom deformálódásokat.

Azonban a friss gyermeki lélek még nem itta magába ezeket a regulákat, nem kavarja össze őt ezek kusza algoritmusa. Mi több, valószínűleg még nem is érzi szükségét megfejteni, olvasni mások kódoltságát. Vagyis érkezhetek haza bármilyen lelki állapotban, a fiamon azt látom, hogy nem azt érzékeli belőlem, amiből éppen megérkezni próbálok, a rendes polgárként betöltött, adott napi "tisztségemet". Hanem valami elemibbet.

Volt egy örömteli találkozásunk valakivel vasárnap este. Nyolc után búcsúztunk a kedves és fontos ismerőstől, és a fiam többször is megjegyezte neki kézrázás közepette, hogy "jövünk majd hatkor is". Én is jöttem volna hatkor is, de nem tudtam volna ilyen jól kifejezni ezt az érzést.

fotó: Kiss Magdi ;)