A mai nap csendje, magánya és szótlanságai kellettek ahhoz, hogy megérthessek olyasmit, ami mindig is itt volt, az orrom előtt.
Semmi nagy, semmi korszakalkotó. Szoktuk mondani: mindenkinek megvan a maga pillanata arra, hogy valamit, ami másnak triviális, vagy ő maga is akár már többször találkozott szembe vele, egyszerre megláthat, megélhet, s onnantól, hogy az a valami megérintette őt, onnantól ismerősként köszönthesse.
S nem de éppen ilyen
egy tekintet is?
Ugye, az
apróságok. Amiket évek hosszú során műgonddal érteni tanulunk, hogy aztán egyszerre ajándékokká és terhekké váljanak. (Igaz Ákos?)
Szeretem figyelni az embereket, figyelni rájuk - nagyon, és régóta. Mégis, ma tudtam csak felfogni, milyen titkokat is hordozunk csak a tekinteteinkben.
A szem a lélek tükre.
Milyen közhelyes, hányszor elsiklottam már fölötte. Pedig.
Hadd álljanak itt olyan szavak, amikre egytől egyig fel tudok idézni példát - csak a saját életemből is -, amikor csupán egyetlen tekintet árulta el adott helyzetbeli létezésüket.
Persze itt még ne álljunk meg! Ha meg is látom valamelyiket, akár újra meg újra hajlamos vagyok tovább keresni a "valami mást", s annak magyarázatait, vagy önigazoló, véleményemet alátámasztó egyéb érveket, vagy éppen ellenérveket, csak mert túlságosan egyszerű lenne elfogadni, hogy
ennyi, már láthattam is, ez van.
Egy tekintet talán éppen ez -
tisztelet a tudatosan megjátszott helyzeteknek:
"Azt kell tennie, amit nem bír nem megtenni!"
Ugye, hogy elvitathatatlanul felismerhetők?
barátságosság
mélység
igen, szeretet
óvatosság
közvetlenség
megkérdőjelezés
őszinteség
bizonytalanság
bizalmatlanság
figyelem, meghallgatás
zavarban lét
tisztaság
komiszság
játékosság
vidámság
hit
gonoszság
ellenszenv
érdeklődés
kíváncsiság
hazugság
félreértés
szomorúság
bölcsesség
nyugalom
gondoskodás
béke
vágy
kiszolgáltatottság
gyengédség
Isten
mai vizuális kezelés: Cloud Atlas (2012)