"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2017. július 31., hétfő

a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása - @RC

Mindenek előtt: az ARC 2000 óta, töretlenül egy művészeti kiállítás.
Hónapok óta követem a kiállítás szervezését, sőt, dolgozunk azon, hogy támogatókat találjunk, a tradcionálisan Magyarország egyik legforgalmasabb terén - Ötvenhatosok tere -, szeptemberben megvalósuló, művészeti értékkel bíró óriásplakátokból álló kiállítás megvalósulására.

De a helyzet az, hogy a piaci szereplőknek mostanság, úgy tűnik, nem üzlet a 150 000+ látogató elérése, a forgalmas köztéren elhelyezhető saját hirdetés/termék megjelenítése, a kultúra támogatása.

Vagy netán ennyire érzékeny téma lett az, hogy a "civil elmondja, amit gondol"? Ez a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása. Igen, igaz, vannak ennek szélsőséges formái (is).

  (fotó: Szvoboda Szófia)

Figyelem! (!) Ez nem egy politikai bejegyzés. Nem. Itt arról van szó, hogy van egy művészeti kiállítás, ami ráadásul "cool", mert óriásplakátokon látható, interaktív, elgondolkoztató, kortárs, szabadtéri, ja, és igen, az idei témája az, hogy: "Vigyázat, civilek!"
De ez miért lenne rossz téma? Ez egy felszólítás. Ami csupán annyit akar mondani, hogy vigyázat, civilek. Civil kezdeményezésekről szóló, tudatosító, társadalmi érzékenységet felébresztő műalkotások, amik olykor súlyos tényekkel szembesítik majd a látogatókat. De a valóság bizony sokszor fáj.

S tényleg hagyjuk, hogy az idei kiállítás témája éppen bármilyen érdekcsoport számára valami egészen bizarr, saját céljait szolgáló "másként jó" eszköz. A civil ügyek a társadalom egyes rétegei, s olykor az egész társadalom számára fontos ügyek. Kész, pont.

S ezért várjuk támogatók jelentkezését, akik örömmel állnak az @RC kiállítás mellé.
Az alábbi videó:


2017. július 6., csütörtök

egy szikra

időzítek, ma március 4. van
Egy különös hét után ma ezt az idézetet hozta fel a gép - kösz Ancsa, hogy felhoztad a gépre ;)

"Nagy de ritka művészet sokat tenni, sok emberrel együttműködni,
s mindamellett sem önmagunktól, sem Istentől el nem térni."
(Ignacio de Loyola)

Az Ignáci szikrák c. gyűjtemény szerint július 6-ára szánt idézet . Így "most" nem spoilerezek, beidőzítem, s megnézzük, mit mond majd a napján...



Update: ma is tetszik. Alkossunk hát tovább, megőrizve önmagunkat és tisztelve Istenünket. 

2017. július 5., szerda

az elnyűhetetlen generációs kérdés

Nem lehet megunni: a generációk kutatása.

Miben is különbözik egy-egy generáció? Mit keresünk, mit kapunk, mit hozunk, mit viszünk, mit adunk át, s mit igyekszünk felszedni bölcsességünk mélyítése érdekében?


Például: a már most közöttünk élő legfiatalabbak (az Alfák) már nem is biztos, hogy a beszédalapú kommunikációt fogják választani elsődleges megoldásként önmaguk kifejezésére. Ahogyan a szülői, illetve az életközösségi mesélésre építő tudásátadás mértéke csökken, úgy növekszik az egyre elérhetőbb online környezet által is erősen támogatott vizuális információátadás értéke. A legfiatalabbak egy, számunkra (X és Y) már alig felfogható hozzáállással szűrik ki videókból, képsorozatokból a számukra szükséges adatokat. Egészen másként értelmezik ezeket az üzeneteket, mint ahogyan mi egyáltalán képesek lennénk rá. S ez nem baj, ezzel csak tisztában kell lenni.


A digitális eszközök használati metódusa egyre inkább a kisgyerek tanulási folyamatához hasonló: húzogatás, lapozgatás, tologatás, görgetés... Egyre kevesebb szó, egyre több kép.

Régen egy generáció 25-30 évet ölelt fel. Ma már csak 10-15 évet fog egybe, s ez is folyamatos csökken. A 2000-es években beszivárgott életünkbe az online világ. De 2010 óta ennek egy Bummját éljük már.


Egy Z már nem szereti használni a Google Maps-et. Inkább megkérdezi az ismerőseit az aktuális igénye kapcsán, javaslatokért.

Egy anya (/ gyermekét nevelő szülő) nem kell, hogy tanítsa gyermekét az eszközök szeretetére. Még csak nem is ő hozza gyermeke életébe az eszközt - nem mentegetés -, hanem a társadalmi helyzet, a tény, hogy a világunk egyre inkább ezek használata által működik. A szülőnek az eszközökön keresztül van lehetősége egy-egy lopott percben kapcsolatot tartani barátaival. Ennek örömét a gyerek érzékeli, s így tapasztalja, hogy ez jó.

Az pedig egy másik kérdés, melyik generációnak mit jelentenek a barátok, ők hol lelhetőek fel, hol érhetőek el. Az X sok élő kapcsolatot teremtett még. Az Y és felette már egészen más közegben mozog, ismerettségi köre nagyban tágul, de egyre kevésbé "offline igényű".

...s mennyi mindent lehetne még írni...

Egy kutató blogja: 6generáció.hu

(kép források: alchetron.com és nintendolife.com)

2017. július 1., szombat

én ezt tanítom a gyerekeimnek

A kisfiam megkérdezte, hogy milyen macinak és mit dolgozom. Világos, hiszen lássuk be, nem mindennapi, hogy az ember apukája egy olyan valakinek is dolgozik, aki hasonlít a játék cimborákhoz, akik ráadásul az emberrel egy gyerekszobában laknak! Sőt, Micimackóhoz is hasonló lehet ez a...

S fogalmazni kezdek egy háromévesnek: hogy ez a maci munkahelyeket - mert ezt már tudja, mi - kapcsol össze, és segíti a munkájukat: jót cselekedni másokért, a világért, a Földért. Ezt például úgy teszi, hogy a civilszervezeteknek - így hívják ezeket a munkahelyeket - a jó híreit igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Na. Én ebben segítem ezt a Macit.

Aztán gondolkodom tovább. Nekem a "civilkedés" a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás (emberség) érvényre juttatását jelenti, s én ezt szeretném tanítani a fiaimnak. Mi több, mindezek értékességét kívánom hangsúlyozni nekik. Ezek a fogalmak pedig csak nem válhatnak szitokszavakká, ugye nem?

Miként rossz az, aki szabad?
Miként rossz az, aki egyenlő elbírálást remél?
Miként rossz az, aki közösséget vállal másokkal, akár a bajukban is?

A pénz nagyon szabaddá tesz, vagy nagyon nem.
kép: 1stcenturyfaithtoday.wordpress.com

Mégis, vannak, akik tudatosan formált kommunikációval éppen a civil kifejezés lejáratásán, vele az eddig taglalt morális értékek, illetve az ezekhez kapcsolódó humánus cselekedetek csorbításán munkálkodnak.
Ja, s mindezt arra hivatkozva követik el, hogy a határainkon túlról finanszírozott szervezetek, hogy úgy mondjuk, gyanúsak és veszélyesek lehetnek. (valamire)
S ott találom magamat, hogy azon töprengek, egyes helyeken hogyan ítélnek meg/el, ha csak azt mondom, folytatok civil tevékenységet. Tényleg? Tehát ellenség lettem, mert "civilkedem"? Vagy "csak" egy libsi okoskodó, egy unatkozó értelmiségi - utóbbihoz egy csipetnyi városi, meg egy kk-nyi csak-a-kétkezi-dolgozik, és már forrhat is a nemzeti összeugrasztás, de ezt most ne is... -, és különben is, mennék inkább dolgozni a magyar emberekért. Dolgozom. Sokat.
Igen, úgy látom, ez alakul a civil szóból.

By the way. A megfélemlítő p r o p a g a n d a olyannyira működik, hogy életemben nem láttam még akkora keletjét a disztópia kifejezésnek, mint az elmúlt hetekben.

Nos, bár jelenleg sikerült remekül pozicionálni ellenségként a nem mozduló, de megállítandó világvárost, vagy az agg, nemzetrontó csilliárdos csicskáit, de végképp csak lábjegyzetként hozzá kell tennem, hogy, mint ismeretes, az ember szinte bármilyen származást (pedig ez ritkán választott jellemző!), vallási hovatartozást (hát még, ha provokálóan hitbeli, ugye), nemi identitást (biztos, hogy neki is van valamilyen), politikai nézetet (máséval foglalkozva nyilván neki is van sajátja) képes egy bűnbakra skarlátbetűként rávarrni, majd megkergetni azt a lényt a bizonyos puszta irányába, ha éppen úgy szolgálja érdeke. (valamiért)

Miként rossz az, aki...?

Én a jóban hiszek.
(Ez nem csak egy elcsépelt közhely idebiggyesztve. Állj meg, s gondold végig: Te hiszel benne igazán?) Hiszem, hogy legfőképpen arra vagyunk, hogy jót tegyünk, a Nagyobb Jó megvalósulásáért. Gyakran nem sikerül a jót tennem, de na és. Újra és újra kell próbálni. Erre törekszem, mert ettől válik a világ eggyel jobbá.

S végül, ha vannak, akik szenvtelenül és büntetlenül felvállalhatják mások életére is kiható kapzsiságukat (ami elv?) és uralomvágyukat (ami hit?), akkor nekem is csak az marad, hogy büszkén felvállaljam másokra veszélyt nem jelentő nézetemet (ami elv) és elkötelezettségemet (ami hit).

Mindezek alapján arra tanítom a gyerekeimet, hogy a civil, a nemcivil (vagy épp anti-civil), tehát minden polgár is mind szabadságot, egyenlőséget és szolidaritást érdemel, s bárki is - csak az Isten tudja, milyen egyéni céljait szolgálandó - mondjon bármi mást nekik, a gyerekeim az előbbieket tartsák alapelvnek.


kép: frasercoastchronicle.com.au
(végső, család- és jövőbarát verzió)
(Megjegyzés: vigyázat, ez a bejegyzés tartalmazhat olyan szavakat, melyek érdekcsoportok általi kisajátítás útján esetleg jelentésmódosuláson, vagy -romláson eshettek át.)
(A MACI a Magyar Civilszervezetek kommunikációs kampány - www.sziamaci.hu -, és igen, külföldről finanszírozott, bár igaz, hogy "csak" egy kampány.)