"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2017. február 24., péntek

Milyen gyakran gondolod, hogy Szűrőbuborékban élsz?

Pár hónapja Fehér Katalin - akinek Digitalizáció és új média című könyve szintén itt figyel a polcon, gondos átolvasásra várva - felhívta a figyelmemet erre a tanulmányra. Ma végre sikerült figyelmesen feldolgoznom.
Köszi Kati! ;)

forrás: themachinestarts.com (a tanulmány illusztrációi közül)
"A motivációnál is erősebb azonban az elköteleződés és az együttműködés lehetősége a felhasználók számára Marczewski (2014) vizsgálata szerint. Az eredmény a figyelem megragadása és lekötése, cselekvés-aktiválás, tanulás-elősegítés és problémamegoldás (Kapp 2012), amely egyre beljebb viszi a felhasználót az elköteleződési spirálba." (idézet a tanulmányból)

... no és a WAZE, kicsit máshonnan nézve...

De ebben a munkában is megcsillan a valahova tartozás, a közösség igényének gondolatisága. Azonban lassan kezdem érteni: nem lenne már egyszerűbb offline, de az is muszáj.

2017. február 16., csütörtök

Mennyi erő van egy közösségben?

Annyi, amennyi a tagjaiban.
Mennyi van bennük?
Végeláthatatlan.
Ha csak abból indulunk ki, hogy mindenki egyedi, hogy nincs két egyforma ember, máris elkezdhetjük összeszorozni az egyes képességeket, tudásokat, ismereteket. Felbecsülhetetlen.
forrás: chineseposters.net
Miben van az ereje egy közösségnek?
A létezésében.
Abban, hogy egyre nagyobb igény fogalmazódik meg iránta, irántuk. Az individualizmus ideje, azt hiszem, leáldozóban. Vannak egyéniségek - én is az vagyok, mind azok vagyunk.... ("Én neem!" - mondja egy hang a tömegből :) ) -, de ez nem jelenti azt, hogy ne vágynánk egyre inkább ismét tartozni valahova. Talán a fogyasztói társadalom újabb és újabb termékei már nem elégítik ki a személyes igényeket. Sőt, elgondolkoztató: az újítások egyre inkább mutatnak a közös felhasználás, a folyamatos kommunikáció irányába. (Persze, ennek is megvan a veszélye, mert már nehezebb elcsendesedni, kikapcsolni, magunkba fordulni, de ez már túl nagy téma lenne egyetlen bejegyzéshez. Vissza...) Volt egy IWIW, majd jött a Facebook, a világ legértékesebb márkája a Google. Előbbi tönkrement. Egyesek szerint azért, mert nem nyújtotta a Hírfolyam feature-t. Vagyis csak magadat nézegethetted, meg mások profilját, de nem volt benne folytonos kapcsolódási lehetőség. Utóbbiak azonban egyre többet tudnak rólunk, mert kihasználjuk az általuk nyújtott összekapcsoltság lehetőségét.
forrás: hollywoodreporter.com
Igen tudom, az információ hatalom, de nem ér semmit, és áramolni sem tud, ha magányos "szigetlakók" agytekervényeiben futkos csak ide-oda. Tehát ismét, azért hatalom, mert közösségekben létezünk.

Mire jó egy közösség?
Mire nem? Egy közösség összehoz, életben tart, lelkesít, megvéd, támogat, lehetsz benne egyéniség (!), és lehetsz benne tömeg is. Megtart, vagy épp elenged. Biztosít számodra kedvezményeket - előnyt, akár piacit is (! Community-Based Purchase™ !) -, valamit, sőt, akár sok dolgot, amik Neked hiányoznak, amik Téged kiegészítenek, amiktől teljesebb lehetsz. "Van akinek ez kell, van akinek az."

a Community-Based Purchase ™ / közösségi vásárlás egy régi példaképe
kép forrás: silversurfers.com

No és még mit ad?
Együttes erőt. Ezért bátrabbak a keménykedők is hordában, de ez a destruktív erő mintája. Hadd mondjak jobbakat: elvi közösségek, lelki közösségek, azonos hitűek (nem vallás!), tudományos tömörülések, azonos érdeklődésűek, hobbi közösségek, jól működő lakóközösségek, akkor már érdekcsoportok, vagy fan clubok, szakmai trösztök. Mi több: egy szervezet, vagy egy vállalat?!

Bármelyiket nézzük, s lehetne sorolni még sokfélét, mindet néhány közös vonás jellemez, de egyet mindegyik birtokol, a tagok részéről, s ez felbecsülhetetlen:
a közösségbe vetett bizalom.
(Durva: még akkor is, ha terrorizált, vagyis például félelemtől motivált a tag!)

Közösségben szinte bármi megvalósítható. A multidiszciplináris közösségek persze még egy kicsit szerencsésebbek, mint a... mert ők már szinte egy kibuc... no de minek is hasonlítgatni a közösségeket. Hiszen az elején mondtam, hogy annyi képesség és tehetség, ahány ember. Így aztán annyi közösség is. Akkor meg milyen alapon lehetne egyik jobb, vagy kevésbé jobb, ha a bizalom megvan. Mindegyiknek van egyedisége, páratlan ereje, amint az egyes tagjainak is. A kérdés, hogy felismerik-e, s tudnak-e élni vele.

Fontos! Én nem csak virtuális közösségekről beszélek! Ellenkezőleg, folyamatosan a hagyományos, "összejövős" közösségek (community / kommuna ?) járnak a fejemben.
(Egykor az volt a gond az új PC világgal, hogy a szülők szerint a gyerekek antiszociálissá váltak. Vajon továbbra is veszélye ez az online létnek? Vagy ez a valós veszélye?)

De a közösségek lényege mégis csak az, hogy Léteznek. És ha tagja vagy egynek is, már többre vagy képes. S nincs ember, aki ne lehetne tagja egy közösségnek, ha igazán szeretne az lenni. Csak esetleg nem jót választ. De akkor érdemes keresni, jót, megfelelőt keresni.
Mert a közösség... az Közösség.

forrás: communityleadershipsummit.com

2017. január 21., szombat

Tollak és virágok

Az absztrakt korát éljük.

Én ezt most valahogyan nagyon tudom szeretni.
Mint egy képtárban: újra és újra elragadja a tekintetemet, visszamegyek, kicsit megállok előtte, jól megnézem magamnak. Hogy bevésődjön. Hogy beszélgetni is tudjak róla, alkalmasint, ha lehetőség adódik rá, a művésszel magával is.

Aztán majd letörlöm gondosan, hogy újabb jöhessen a helyére.

Naszádos Vicián (2014- ): Tollak és virágok (krétarajz, festett acéllemez)


2017. január 4., szerda

heart and mind / szív és tudat [farewell]

Around a year ago I made a huge decision to quit my job and the 31st was my last official office day.
As a professional, or a parent also, a lot of us feel the pressure to chase the best schemes, the safe games… and for many, this leads to a lack of fulfilment, a culture that invites unhealthy competition and a detrimental work/life balance. I can’t speak for everyone but I believe it’s important to chase our dreams whilst we’re young (in heart and mind, anyway) and find enjoyment in the work that we do.
I don’t regret gaining a 5-year experience and a range of new skills that will support me in my professional and personal life… but I also don’t regret leaving “what I should do” for “what I want to pursue”.
[based on Max Hill’s (@maxhill27) story]

#ProfStratComms
#PublicRelations
#Friendraiser
#ThankYouJesuits
/

Nagyjából egy éve meghoztam egy komoly döntést, hogy a jelenlegi munkámat befejezem. Szerződés szerint az utolsó hivatali napom 31-én volt. Mint szakember, vagy éppen szülő, sokunk érzi a nyomást, hogy ki kell harcolni a legjobb alkalmazotti formát, biztonsági játékra kell menni… és sokunkat ez a szakmai kiteljesedés feladásához, vagy egy egészségtelen versenybe, netán káros munka/magánéleti egyensúlyi környezetbe vezet. Nem beszélhetek mindenki nevében, de én hiszem, hogy fontos hajtani a saját álmok megvalósítását, amíg fiatalok vagyunk (szívünkben és tudatunkban, legalább is), és megtalálni az élményt abban a munkában, amit végzünk. Nem bánom az ötévnyi tapasztalatot és a megszerzett képességek hadát, melyek szakmai és magánéletemben egyaránt segítenek… de nem bánom feladni sem "amit megérne csinálnom" azért, "amire törekedni akarok".
[Max Hill után szabadon]

2017. január 3., kedd

the ProfStratComms©

Let the short introduction of Professional Strategic Communications (PSC/SC/stratcomm) stay here.

Professional as much as: against the ever expanding variety of media, and low barriers to entry, it is easy to waste resources or embarrass an organisation. Unprofessional communication became more common. It is possible to get a lot of hits, impressions or followers, but so what? Executive management expects their communications to accomplish more concrete goals.

Strategic because: infusing communications efforts with an agenda and a master plan. Or as Shayna Englin (Georgetown U.) says “being strategic means communicating the best message, through the right channels, measured against well-considered organisational and communications-specific goals. It’s the difference between doing communications stuff, and doing the right communications stuff.” It also implies using New methods of outreach and necessity of Consistency & coordination.

All together: as Karen Green (Renaissance Computing Ins. at UNC) says that stratcomm is about having a plan, not "simply reacting and responding". It is also "framing a discussion on topics and issues that are important to my organisation in a way that gets the organization’s name out there. This in turn builds the organizsation’s reputation and street credibility.”
#ProfStratComms©

source: entrepreneur.com        

According to the International Journal of Strategic Communication, six relevant disciplines are involved in the development, implementation, and assessment of communications by organizations: management, marketing, public relations, technical communication, political communication, and information/social marketing campaigns.

"Communication is strategic when it is completely consistent with a corporation’s mission, vision, values and is able to enhance the strategic positioning and competitiveness of the organisation." (Financial Times)

            source: mindtools.com

Sources / More about stratcomm:
- idea.org
- lexicon.ft.com
- K. Hallahan, D. Holtzhausen, B. van Ruler, D. Verčič, K. Sriramesh: Defining Strategic Communication (International Journal of Strategic Communication, 2007)