"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2017. szeptember 29., péntek

Életen át tartó

A TEDxConversations Program, illetve annak egyik nagykövete, Faludi Orsi meghívásának hála - köszi Orsi! ;) - többedmagammal a minap elgondolkozhattam azon, mit is jelent az életen át tartó tanulás. Úgy mentem oda, hogy majd elmondom, nekem mennyit számít a gyakorlatias oktatás, mennyire meghatározó személyes tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő emberektől alázattal kitanulni szakterületeket, illetve, hogy az oktatási rendszer(ek) így, meg úgy.

Aztán arra jutottam a beszélgetés közben, hogy a legjobb, amit tehetek, ha magamat tanulom egy életen át.
Hiszen minél jobban ismerem önmagam képességeit, határait, erősségeit és gyengeségeit, s minél nyitottabb őszinteséggel vállalom fel ezeket, illetve dolgozom kijavításukon, vagy fejlesztésükön, annál inkább leszek képes természetesen és asszertíven viselkedni, igazán hozzám illő feladatokat vállalni és ellátni, képviselni magamat és másokat adott környezetben, s mindezeket követve gyakorlatilag élvezettel megszerezhető tudásanyagokat sajátítani el, használni és adni tovább. 
forrás: yourtrainingedge.com
Az asztaltársaság arra is segített felfigyelni, hogy tulajdonképpen az emberiség, sőt, az egész evolúciós fejlődés is egy tanulási folyamat. Vagyis tanul a test (is), az anyag (*). De az elmúlt 20-25 év nagy adománya, hogy a laikusok számára is elérhetővé vált szakkönyvek, lélekbúvár tananyagok, know-how-k :) és fejlesztő kurzusok lehetővé teszik az autodidaktikus lelki tanulást (is). Vagyis a szellem (*) is. (Persze utóbbiban mindenkor segítségünkre voltak és vannak, de legalább is lehetnek szakemberek és egyházi, vagy hitéleti védőhálók, de ezek opcionális megoldások, mert lássuk be, nem találja meg magát/amit keres mindenki ezekben.)

S mindezeken átívelve az elején triviálisnak tekintett, lexikális tudásra törekvő elméleti, tudományos tanulás témája egyszerre hangsúlyát vesztette. Pedig az is mekkora élmény!

Továbbá téma volt, hogy kitől tanulni, amire bedobtam a minket tanító saját filterbuborékaink veszélyét. (Avagy, a szűrőbuborék.) S az is felmerült, hogy nekem mindig azt mondták, azért járjak iskolába, hogy megtanuljak tanulni.

"Már elfogadjuk a tényt, hogy a tanulás egy életen át tartó folyamat
annak érdekében, hogy lépést tartsunk a változással.
És ezzel együtt a legnyomasztóbb feladat
megtanítani embereknek, hogyan kell tanulni."
(Peter Drucker)

Tanulj meg: létezni, együtt-élni, tudni és alkotni.
(a Bloom Collaborative egy folyamatábrája alapján)

forrás: benchmarkpsychology.com.au


2017. szeptember 4., hétfő

egy egészségesebb és boldogabb hely

A Nemzeti Túllövés Napja az a dátum, amikor a kalkulációk alapján egy ország lakossága kifosztja a rendelkezésére álló környezetét arra az évre. Szebben: ekkor kimerítjük az ország területén található ökoszisztémák által az adott évre fenntarthatóan előállított erőforrásmennyiségeket.

kép forrása: intunrelated.wordpress.com

Kitöltöttem egy kérdőívet is (https://www.greencred.me/footprintcalculator/) a biztonság kedvéért: az jött ki, hogy ha 7,5 milliárdan lennék, akkor nekünk 2,21 Földre lenne szükségünk. Több eltérő kalkuláció, így lista létezik a lábnyomaink becslésére, s bár ezzel az eredménnyel még mindig jobb vagyok (/vagyunk?), mint pl. az örmények (2,28), hát még a qatariak (11,68), de így is kissé elkenődtem, mert azt képzeltem, én egészen tudatosan élek.

Idén a National Overshoot Day Magyarországon szeptember 22. lesz. A CEEweb és a GreenDependent szervezetek erre elindítottak egy kezdeményezést (sajtóközlemény: HUN / ENG), e határidő elodázása érdekében. A felhívásukra pedig én is reagáltam, mert szeretném, ha még lenne egy darabig legalább 1 Föld, s azért is, mert azt is odaírták, hogy:
"Make Hungary a healthier and happier place to live, do your bit!"
S hát ez is erős érv :D







2017. augusztus 29., kedd

jövünk majd hatkor is

Nem tudunk egyebet tanítani, mint amik vagyunk.

Felnőtt koromra már annyi normát ismerek, annyi elmélet dolgozott már meg, annyi helyzetnek és közösségnek a szabályait építettem be a mindennapjaimba - a legjobb szándékkal, kerülve a megjátszást -, hogy talán már észre sem veszem a finom deformálódásokat.

Azonban a friss gyermeki lélek még nem itta magába ezeket a regulákat, nem kavarja össze őt ezek kusza algoritmusa. Mi több, valószínűleg még nem is érzi szükségét megfejteni, olvasni mások kódoltságát. Vagyis érkezhetek haza bármilyen lelki állapotban, a fiamon azt látom, hogy nem azt érzékeli belőlem, amiből éppen megérkezni próbálok, a rendes polgárként betöltött, adott napi "tisztségemet". Hanem valami elemibbet.

Volt egy örömteli találkozásunk valakivel vasárnap este. Nyolc után búcsúztunk a kedves és fontos ismerőstől, és a fiam többször is megjegyezte neki kézrázás közepette, hogy "jövünk majd hatkor is". Én is jöttem volna hatkor is, de nem tudtam volna ilyen jól kifejezni ezt az érzést.

fotó: Kiss Magdi ;)

2017. július 31., hétfő

a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása - @RC

Mindenek előtt: az ARC 2000 óta, töretlenül egy művészeti kiállítás.
Hónapok óta követem a kiállítás szervezését, sőt, dolgozunk azon, hogy támogatókat találjunk, a tradcionálisan Magyarország egyik legforgalmasabb terén - Ötvenhatosok tere -, szeptemberben megvalósuló, művészeti értékkel bíró óriásplakátokból álló kiállítás megvalósulására.

De a helyzet az, hogy a piaci szereplőknek mostanság, úgy tűnik, nem üzlet a 150 000+ látogató elérése, a forgalmas köztéren elhelyezhető saját hirdetés/termék megjelenítése, a kultúra támogatása.

Vagy netán ennyire érzékeny téma lett az, hogy a "civil elmondja, amit gondol"? Ez a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása. Igen, igaz, vannak ennek szélsőséges formái (is).

  (fotó: Szvoboda Szófia)

Figyelem! (!) Ez nem egy politikai bejegyzés. Nem. Itt arról van szó, hogy van egy művészeti kiállítás, ami ráadásul "cool", mert óriásplakátokon látható, interaktív, elgondolkoztató, kortárs, szabadtéri, ja, és igen, az idei témája az, hogy: "Vigyázat, civilek!"
De ez miért lenne rossz téma? Ez egy felszólítás. Ami csupán annyit akar mondani, hogy vigyázat, civilek. Civil kezdeményezésekről szóló, tudatosító, társadalmi érzékenységet felébresztő műalkotások, amik olykor súlyos tényekkel szembesítik majd a látogatókat. De a valóság bizony sokszor fáj.

S tényleg hagyjuk, hogy az idei kiállítás témája éppen bármilyen érdekcsoport számára valami egészen bizarr, saját céljait szolgáló "másként jó" eszköz. A civil ügyek a társadalom egyes rétegei, s olykor az egész társadalom számára fontos ügyek. Kész, pont.

S ezért várjuk támogatók jelentkezését, akik örömmel állnak az @RC kiállítás mellé.
Az alábbi videó:


2017. július 6., csütörtök

egy szikra

időzítek, ma március 4. van
Egy különös hét után ma ezt az idézetet hozta fel a gép - kösz Ancsa, hogy felhoztad a gépre ;)

"Nagy de ritka művészet sokat tenni, sok emberrel együttműködni,
s mindamellett sem önmagunktól, sem Istentől el nem térni."
(Ignacio de Loyola)

Az Ignáci szikrák c. gyűjtemény szerint július 6-ára szánt idézet . Így "most" nem spoilerezek, beidőzítem, s megnézzük, mit mond majd a napján...



Update: ma is tetszik. Alkossunk hát tovább, megőrizve önmagunkat és tisztelve Istenünket.