Már sok plénum előtt elmondtam, hogy mennyire "szerencsések" ;) vagyunk, hogy Kövisek voltunk Akkor és Ott (a '80-as évektől az új évezredig, Óbudán, a HÉV környékén). Amit kaptunk, annak a felbecsülhetetlen értékét ma már minden porcikámban érzem. Tudom és hiszem. Úgy szoktam összefoglalni - magamnak is -, hogy: amit mi megélhettünk, olyat sehol nem találok a fiaim számára.
Nem tudnám leírni, hogy barátságos, szigorú, odaadó, következetes, alapos, kimért, vagy egyszerűen csak egy rátermett és határozott, a közösségéért élő vezető volt Mihály atya. Utóbbiak bizonyosan, elvitathatatlanul és felülmúlhatatlanul.
A közösség - amit felépített és amiből aztán ki-ki mehetett tovább a maga útján - még a mai napig felelevenedik bennem. Az élmények, a társak, arcok, nevek, helyszínek, hangok, tárgyak. Táborok, számháborúk, hajnali zászlófelvonások, a "kincstári" sátrak, szenyorok, SokSárgaSünök, Énkék, nagyobbak és kisebbek.
Elképzeltem, hogy amikor majd búcsúzunk tőle, nem asztalra állnék ó-kapitány-kapitányomozni, de legszívesebben egy Ó, begina!-ra zendítenék, vagy ha nagyon muszáj, még egy Á rám szám szám is beleférne, csak az ő kedvéért. (abban az egyedi, kövis ritmusban)
Mindezt - esetleg kicsit erőltetettnek tűnően - az így-úgy talán mindenki számára ismert (Mastercard) "Priceless" kampányra utalva vezettem fel. Ebben a híres és sikeres kampányban sok dolog elhangzott az elmúlt évtizedek során. Nekem az elmúlt hónapok alatt viszont egyre csak az járt a fejemben, hogy: Mihály atya több volt még egy mastercardnál is. :D
Felbecsülhetetlen értékeket és soha el nem évülő, megfizethetetlen élményeket adott nekünk.
Isten veled, Mihály atya! Köszönöm, hogy vezettél minket.
A képekért köszönet Kiss Magdinak, Béni Bandinak, Konta Gyulának és Rédly Dénesnek.
Ha bárkit sértene a képek megjelenítése, azonnal jelezze.
