genuinely sarcastic?

I've only met about 3-4 people who genuinely understand me.
Everyone else just assumes I'm angry, sarcastic or an asshole.
(Urban Legend) :D

szavak fagolyókban

Az idei advent már 10-én elhozta az üzenetét.
A mindennapi "nyitogatós" idén golyókból állt. 10-én reggel a golyóban az alábbi szó rejtőzött: "Barátok"
nem is kell ennél több

pr és startup

Az elmúlt hónapok egy új perspektívát hoztak.
Egyrészt ráébresztettek, mennyire nincs szüksége az embernek alvásra / mennyi rejtett energia lakozik az emberi szervezetben, amiket csak nagyon indokolt esetben vagyunk hajlandóak használatba állítani.
Valamint: a Public Relations kommunikáció és a startup világ találkozott egy egészen alapos szakdolgozatba öntve; nem ömlesztve, strukturálva ;)
A finis:

ez megy most

tehát ez megy ki:

(mert keresem az utódomat)

arra törekszem, hogy figyeljek szavaidra

egykori spam-gyanús tartalom - sebaj, nem volt rossz

Megtaláltam, lomtalanítás közben, kinyomtatva tárolva. Most visszakerül a helyére, a világhálóra, és a papír mehet újrahasznosításra. Az aktuális megosztásra ihletés: a gyereknevelés. Pedig kb. 10-15 éve a tudatos párkapcsolat formálás és tökéletesítés jegyében foghatott meg. Vagy éppen a saját gyermekkorból hozottak megértésére. Mindegy is. Azokra értendő, akiket szeret az ember, s akikkel törődik.
Vannak dolgok, amik örök érvényűek.

Nyitott kézzel szeretni

Amikor ezen a héten egy barátommal beszélgettem, eszembe jutott egy történet, amelyet a nyáron hallottam. "Egy könyörületes ember, aki látta, amint egy pillangó küszködött, hogy kiszabadítsa magát a bábjából, segítő szándékkal gyengéden meglazította a báb falát, hogy utat nyisson neki. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, csapkodta a szárnyait, de nem tudott repülni. Ez a könyörületes ember nem tudta azt, hogy csak a születés küzdelme során erősödnek meg a szárnyak, és válnak alkalmassá a repülésre. A pillangó rövid életét a földön töltötte - bár soha nem ismerte meg a szabadságot, soha nem élt igazán."

Én úgy mondanám, hogy meg kell tanulni nyitott kézzel szeretni. Számomra ez egy lassú tanulási folyamat volt, a fájdalom tüzében és a türelem könnyei között. Azt tanulom, hogy szabadon kell engednem azt, akit szeretek, mert ha kapaszkodom belé, szorosan tartom, korlátozni, irányítani akarom, akkor elveszítem.

Ha próbálom megváltoztatni azt, akit szeretek, mert úgy érzem, hogy tudom, milyennek kellene lennie, akkor értékes jogától fosztom meg, attól a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, döntéseiért, azért, ahogyan él. Valahányszor rákényszerítem akaratomat vagy kívánságomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, elveszem tőle azt a lehetőséget, hogy saját növekedését és érését teljes mértékben átélje. Legyen a szándékom bármilyen jó, tettemmel korlátozom és akadályozom őt.

A legjobb szándékú védelmezés is korlátozhat és sebezhet, és a túlzott védelem és törődés minden szónál "ékesebben" mondhatja a másiknak, hogy: "Te képtelen vagy gondoskodni magadról, nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém vagy. Felelős vagyok érted."

A tanulás és gyakorlás eredményeként azt tudom mondani annak, akit szeretek: "Szeretlek, nagyra értékellek, tisztellek, és bízom benne, hogy elég erős vagy, vagy elég erőssé válhatsz, hogy az életben megvalósítsd mindazt, ami számodra lehetséges - ha nem állok az utadba. Annyira szeretlek, hogy el tudlak engedni, hogy örömben és bánatban mellettem járj. Meg fogom osztani a könnyeidet, de nem kérlek arra, hogy ne sírj. Törődni fogok szükségleteiddel, gondoskodom rólad, és segítek Neked, de nem veszlek fel, amikor egyedül is tudsz járni. Kész vagyok rá, hogy gyászodban és magányodban veled legyek, de nem fogom a gyászt és magányt elvenni tőled. Arra törekszem, hogy figyeljek szavaidra és azok mélyebb értelmére, de nem fogok mindig egyetérteni veled.

Néha haragudni fogok, és amikor haragszom, megpróbálom azt nyíltan kifejezni, hogy ne kelljen neheztelnünk azért, hogy másmilyenek vagyunk, és ne kelljen elidegenednünk egymástól. Nem tudok mindig veled lenni, és meghallani amit mondasz, mert van idő, amikor magamra kell figyelnem, és magammal kell törődnöm. Amikor ez történik, olyan őszinte leszek veled, amilyen csak tudok."

Tanulom ennek a kifejezését, akár szavakkal, akár azzal, ahogy élek azokkal, akiket szeretek és akikkel törődöm, és önmagammal. Ezt nevezem én nyitott kézzel való szeretetnek.

Nem tudom mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de egyre gyakrabban sikerül!

Megjelent a The Observer című újságban

Fordította Draskóczy Magda

1989 jövője

Azért ezt csak meg kell itt is őrizni:
Back to the Future Part II (1989)
"the future is: OCT 21 2015"

A Margin Call tanulsága

Érdemes:

Will Emerson: Jesus, Seth. Listen, if you really wanna do this with your life you have to believe you're necessary and you are. People wanna live like this in their cars and big fuckin' houses they can't even pay for, then you're necessary. The only reason that they all get to continue living like kings is cause we got our fingers on the scales in their favor. I take my hand off and then the whole world gets really fuckin' fair really fuckin' quickly and nobody actually wants that. They say they do but they don't. They want what we have to give them but they also wanna, you know, play innocent and pretend they have no idea where it came from. Well, thats more hypocrisy than I'm willing to swallow, so fuck em. Fuck normal people. You know, the funny thing is, tomorrow if all of this goes tits up they're gonna crucify us for being too reckless but if we're wrong, and everything gets back on track? Well then, the same people are gonna laugh till they piss their pants cause we're gonna all look like the biggest pussies God ever let through the door.

Seth Bregman: Do you think we're gonna be wrong?

Will Emerson: [long pause] No, they're all fucked.

partizzzzzz...

"Én egy akkora party arc vagyok, hogy egyetlen ásításra le tudom nyelni az egész Ellátó Kertet."

szabadság

A hétvége roppant tartalmas összegzése, egy esküvő margójára.

Nemes Nagy Ágnes - Párbeszéd
- Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?
- Rongy lennél egyedül. Így lobogó, lobogó.

Isten éltesse Annát és Istit! Atitiszi, köszönet az idézetért.

nem az a kérdés, hogyan

(S nem beszél arról, hogy hogyan kellene mindehhez imádkozni ;) )

„Az imádságot Isten sugallja saját semmiségünk mélyeiben. A bizalom, a hála, az imádás és a bánat emel bennünket Isten elé. Végtelen igazságának fényében egyszerre látjuk magunkat és Őt. Arra indít, hogy irgalmat, lelkierőt, vagy akár anyagi segítséget kérjünk tőle, mindazt, amire rászorulunk. Akinek imádsága olyan tiszta, hogy sohasem kér semmit Istentől, az nem ismeri sem Istent, sem sajátmagát, mert nem tudja, mennyire rászorul Istenre.

Minden igazi imában valahogyan azt ismerjük el, milyen tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva az élet és halál urának. Mély és eleven kapcsolatba kerülünk vele, akit nemcsak Urunknak, hanem Atyánknak is vallunk. Amikor igazán imádkozunk, akkor vagyunk igazán. Létünk így válhat a legtökéletesebbé, hiszen az egyik legtökéletesebb tevékenységünk.”

inkább bringán

Az ember fia szívesebben jár bringán, de akkor lemaradna az ilyen jellegű
reggeli-csúcs-bölcsességekről:

"Ez ilyen...
műanyagbázisú...
őőő...
dizájn...
műmárvány...
őőő...
lószar."

a mindig aktuális

Ha nincs, gyártunk, ha van, a saját a legborzasztóbb?

Pedig hálásak lehetünk, ha egy kicsit is elgondolkozunk, milyen jó is nekünk, hogy a mi terhünk csak annyi, amennyi ;)

– Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian! Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

– Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked'? – kérdezte a Mester.
– Esküszöm, bármit megteszek.
– Jól van. Hány állatotok van?
– Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
– Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
– Boldogság? – Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Menj haza – mondta a Mester –, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
– Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

(Anthony de Mello: Boldogság)

a lelkük

"Mi történt velünk, férfiakkal?
Miért lett ilyen átkozottul fontos a NŐ teste?
Hogy születhetett meg az „ideális” méretek tébolya?
Hogy történhetett meg, hogy a fenekét, mellét, lábát, hasát bámulva próbáljuk ŐT megismerni?
Miközben épp Őt nem látva, csak a testét vizslatjuk…

Az az igazság, hogy nem merünk a szemébe nézni.
Félünk csendben maradni és tekintetünket az övével összefűzni. 
Félünk megmutatkozni s félünk megismerni.
Félünk közös csendünket hallgatva, a szerelem és szeretet hullámain ringatózni. Ezért a testét nézzük. Legalábbis úgy teszünk.
Valójában azonban le van sütve a szemünk. S mint ilyen, vakon bámul maga elé.
Ezért kedves férfitársam most buzdítani foglak.
Emeld fel a tekinteted! Emeld fel és nézz a NŐ szemébe. Ne a szemét nézd, hanem nézz bele.
Maradj csendben, szót ne szólj!
Csak kapcsolódj össze vele. Légy bátor!
Kérd fel ŐT egy táncra!
Mielőtt testetek eggyé válik, járjátok el a lélek táncát! Simuljatok össze, fonódjatok egymásba.
Mielőtt hozzáérsz a testéhez simogasd meg a lelkét, és hagyd, hogy Ő is megsimogassa a tiéd.
Mielőtt öleled, feledkezz bele abba a ragyogó szempárba s hagyd, hogy magával sodorjon.
Mielőtt elmerültök csókotok örvényében, varázsolj és varázsolódj!
Mielőtt átadjátok magatokat a testi szerelemnek, buja vágyaitoknak, ragyogj és ragyogtass.

Azt kérded mi lesz, ha így teszel? Szeretnéd tudni mire számíthatsz?
Nos, barátom akkor hazatalálsz. Nem leszel többé hontalan kósza, ki szeretet morzsákat koldulva bolyong. Mert kinek koldulnia kell a szeretetet, az nyáron is fázik. Nincs békéje, nincs nyugalma, egyre csak fut, rohan, menekül.
A mi otthonunk NŐ-ben van. S míg haza nem találunk, nyugalmat sem lelhetünk."

Molnár Attila

if I was the ruling party

mai zuhany-bölcsesség:

az ő helyükben, most megkezdve - micsoda pr munka lenne (I wish!) -, létre hoznék egy "új" "jobb oldali" pártot. Természetesen a jelenlegi "jó srácok" lennének a "kilépők", a megszavazható jó fejek, akik "már nem tűrték tovább belülről sem", s megalapítanák a Demokratikus, De Most Komolyan, És Polgárias Is Pártot. Egyszerű ez, mint az egyszer egy - különösen, hogy nem megyek most bele a megannyi apró részletébe.
Érdekek nem sérülnek, némi átrendeződés, slussz-passz. Olyasmi játék, mint az "utolsó pár(t) előre fuss". Mi több, végre lenne Magyarországon több párt rendszer is!

Btw,
talán országunk lehet az egyik szabályt erősítő kivétel, ahol kiderülhet, hogy a defláció lehetne a vásárlást élénkítő folyamat!? Ugyanis az emberek végre vásárolnának. Nem azért, mert "jaj, holnap drágább lesz" - ahogyan azt a józan közgazdaságtan diktálja -, hanem olyan egyszerű okból, mert "végre futja".

I want u sooo bad

(8 idézőjel pár)

28

Az imént megtudtam itt - age-test.com - hogy a valódi korom 28.

Nem először hallom.

Mos is örülök.

Ígéretem a gyereke(i)mnek

Amíg élek, először a szülőd leszek, másodszor a barátod.

Ígérem, hogy sokat nevetünk együtt,

de szemem rajtad tartom, előadást tartok neked,

az őrületbe kergetlek a sok szabállyal,

néha úgy érzed én vagyok a te ősellenséged,

mert meggátollak a terveid végrehajtásában

és olyanokban akarok segíteni,

amihez neked semmi kedved.

Csak akkor értesz majd meg, ha te is szülővé válsz.

Addig biztos a fejemhez vágod, hogy “utállak” és az ajtót is rám vágod. 

De tudnod kell, hogy nálam jobban senki sem szeret,

senki sem aggódik jobban érted és nem fog többet törődni veled senki a világon. 

Nekem te vagy a jövőm, a családunk az életem.

aranyórán üzenet

Te miről szeretnél beszélni 2015-ben?
S mit vésetnél az órába?

AZ ÜGYES VEZÉRIGAZGATÓ