Nem nagyon tudom megmondani, mikor fogok legközelebb írni - jó kezdés, hiszen most éppen írok. Végig vettem az elkövetkező heteimet: mivel hirtelen kiderült, hogy felújítják a kávézót – új csempe padló, festés stb. -, ezért a mai és a holnapi napunk lett kiadva szabadnapnak. Na már most, ez azt jelenti, hogy ezen a héten nem lesz több szabadnapom. Mivel azonban a rákövetkező héten pedig csütörtökön már repülök, ott is adva van, melyik napjaim lesznek a szabadnapok. No és persze, mikor majd visszajövök, akkor kedd este lesz, tehát arra a hétre is kipipálva a szabadnapok kényes kérdése. Ami azt jelenti, hogy lesz egy-két fáradtabb napom, úgy vélem… De az is tény, hogy mindezeket figyelembe véve, a héten feltűnés nélkül már több, mint 40 munkaórám volt, ami nem rossz!
Az elmúlt napok. Amiket mindenképpen el szerettem volna mesélni, leginkább a munkahelyről szólnak. A szombati napom egészen jó volt. Egy jó darabig bároztam is, nem csak a hátsó munkálatok, úgyhogy tetszett. Ezen kívül elég mozgalmasra sikerült, de legalább (!) mindenféle okokból kifolyólag jutott nekem a kettő kedvenc desszertből egy-egy porció!! Banoffi Pie és Cheesecake… nem lehet leírni őket. Az előző egy torta szelet, amolyan kemény parfé szerű vanília jégkrém típusú finom falat, vékony, naagyon ízletes tésztaalappal, banán sorral az alján… A másik a nevéből is láthatóan amolyan túró-jégkrém szerű, megmagasított tallér alakú, ugyanazon a vékony tésztaalapon, pirított almadarabokkal a tetején, tálaláskor folyósított karamellel leöntve… na, mindenkinek jó étvágyat a következő étkezéséhez :)
Szombat este ismét feltettem Michael Anderson-nak a kérdést eucharisztia után, mikor csatlakozhatok a közösséghez. Tehát, a közösség múlt hétvégén befejezte a szakaszt, úgyhogy kedden Péter-Pál ünnepén, közös eucharisztia lesz este, ahol elvileg már bemutat a közösség felelősének, s onnantól járhatok velük. Kíváncsi vagyok, hiszen ez az ok sodort éppen Londonba.
A héten egyértelműen kiderítettem lakótársunk nevét: Carine. Egyébként az utóbbi napokban egészen jól összejött a banda, mármint egészen sok időt töltöttünk együtt a házon belül, legalább 1 órát összességében! Tehát valamennyit megtudtunk a betelepülőkről. Fiatalok, franciák, kedvesek, vidámak, az egyik nagyon lány, úgyhogy szeret vásárolni, a másik pedig fiú és elég franciás az angolja. Egyébként pedig kb. 23 évesek (együtt véve :) ). Ma estére abban maradtunk, elképzelhető, hogy kitalálunk valami közös programot is! Erről jut eszembe! Tegnap, mivel ugyebár felújítják a kávézót, ki kellett ürítenünk a helyet. Az a dolog egyik része, hogy napközben túlélésre játszottunk, így rendszeresen elfogyott valami a hűtőből – nem voltak tartalékok felhalmozva már -, s ettől az én napom is rohangálósabb lett. Egyébként Bartosz-sal voltam együtt – ő volt a manager a nap nagy részében –, aztán megérkezett Anca, mint vezető manager és később Diana váltotta Bartosz-t – csak hogy bevezessem a köztudatba ezeket a neveket. S nem is volt más a bárban, pedig vasárnap volt, de Adrian-nak valami baja kerekedett szombaton focizás közben – szerintem leginkább az, hogy kitört a csúcs meleg (32 fok), s fogták magukat a haverjaival, s leutaztak Brighton-ba. Ezért nekem 9-20-ig tartott a műszakom, s mint említettem, egyszemélyes pultos és "Kitchen Porter"-ként (ez a másik titulusom, ha nem szépen nevezve Bar Assistant). De mindezt összevonva, tényleg jó nap volt, sok munka, de sok a pultban, kellő mennyiségű feszültség, egy-két dühösebb perc… mint ahogy annak lennie kell, ha pörög az ember. Ellenben, ami a végén jött! Délután 6-kor zártunk – miután ugye az angol csapat szörnyű és igazságtalan vereséget szenvedett a vb-n –, s nekiláttunk mindent, de mindent áthordani az étterembe. Egy ideig részt vettek benne a konyhai alkalmazottak is – Nika (kínai fura fazon), Lauren (fekete, francia nyelvű, de azt hiszem, afrikai) –, és Kevin az egyik angol pincér srác, de aztán ők kiszálltak, s maradtunk hárman a „nőkkel”, no meg a közben megérkező és munkához látó villám felújító brigáddal, akik pedig mind magyarok voltak :)
Az összes szeszt, minden maradék ételt stb. át kellett hordani, hol a gurulós kocsin, hol csak amúgy kézben az étteremben lévő hűtőnkbe, raktárunkba, mélyhűtőnkbe – így volt alkalmam végre végigkóstolni az összes fehérbort, amit forgalmazunk, s tényleg nem rosszak (pl. Pinot Grigio, Trebbiano). Kb. 2 óra alatt megoldottunk viszont. Ennek örömére a végén a Anca-ék meghívtak még egy sörre a Leicester Square-en egy kis olasz étterembe. Egészen jó kis nap volt. S legalább megtudtam, hogy nem vagyok komoly, és nem tűnök 30 évesnek. No, ez nagy titkok :) Elbúcsúztam tőlük 22 óra felé és átballagtam a buszmegállóhoz. Jött a busz, s én felszálltam. Leültem, elhelyezkedtem, s amúgy általános emberi reflexként, mielőtt elővenném a könyvemet, körbepillantottam. S megláttam Orsit. Igen, a lányt, akivel a buszon kifelé ismerkedtünk meg. Azóta már egyszer összesodort minket az élet a Victoria Station-ön, amikor én még állásért koslattam. Már az is mókás történet volt. Na de ez. Kivételesen estig, ő kivételesen ismerősökkel napozni volt éppen, s erre tessék. Ismét egymásba botlunk ezen az országnyi méretű, kb. 8 milliós lélekszámú kistelepülésen. Ezek után, mivel éppen ráért, s útba is esett neki, elkísért, megnézte, hova is költöztem, s azt mondta, már megérti, miért érte meg nekem inkább többet fizetni, de egy ilyen lakásban élni. Szóval, büszke lehettem ismét a kéglire. Aztán kicsit még beszélgettünk Benjamin-ékkel, meg kicsit magunkban is, aztán visszakísértem a buszhoz, de lehet, hogy este ő is csatlakozik a társasághoz, ha nekiindulunk.
Megpróbálom magamat kipihenni a következő két napban, no meg majd jelentkezem is. S aztán rövidesen itt a július 8. (s nekem még mindig nincs a kezemben a személyim és a lakcímkártyám…) :)
"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."
2010. június 28., hétfő
2010. június 24., csütörtök
Kiderült ám
Ma leheletnyit ejtőzöm. Végre nyugi, mosás, ejtőzés. Első nap az... neeeem, nem az iskolában, hanem a kanapén. Bizony! Ugyanis ma úgy döntöttem, enyém a nappali. Bevetettem magam a kanapéra - most is itt ütögetem a klaviatúrát -, ölemben egy kemény párna, azon a laptop, s innen intézem ügyes-bajos teendőim, már amihez nem igazán kell elmozdulni innen. Majd holnap vásárolok, de ma, ma nem mozdulok. S nem a székemen, nem a kisszobában, hanem a tágas nappaliban! :)
Ami kiderült: a legutóbbi bejegyzésemben számot adtam arról a meglátásomról, hogy a felállás a kávézóban nem a legmegfelelőbb; vagyis sok lúd disznót győz, már ha magunkat, mint alkalmazottak, disznónak definiálhatom jelen esetben, minden negatív felhang nélkül.
Nos, azért tegnapra kiderült, hogy mégsem nekem köszönheti a világ a spanyol viaszt... Yvette, az egyik manager lány, aki egyébként magyar anyanyelvű, de azt hiszem szlovákiai magyar, majd később pontosítok - tudtomra adta, hogy volt már erről eszmecsere a manager meeting-en is, s nehogy a tapasztalatlanságomra fogjam, hogy nem megy, hogy lassú vagyok, vagy, hogy a manager-eknek több a dolguk a velem töltött műszakokban. Hanem általánosságban sok lett a munka, s kevés a beosztott ennyi teendőre egy műszak alatt.
Meglátjuk, mi sül ki ebből. A héten ennek eredményeként az előre beosztott 35 órámból azt hiszem már 38 lett a túlórák miatt. De mindez úgy, hogy már egy hete nem volt ebédszünetem, s az átlagos napi szünet 6-8 óra alatt 1 (!!!), max. 2 cigaretta / műszak... ezért a fáradtság, azt hiszem. Cserébe igaz, nem vonják a munkaórákból a félórás szünetet.
(s azt hiszem, egy kicsit meg is fáztam, lássuk be, a hirtelen jött érthetetlen meleg kontra légkondicionálás útvesztőiben, az állandó ki-berohangálás miatt, át az étterembe, vissza a kávézóba)
Egy rövidke névsort gondoltam ma írni - max. 1 oldalas személyenkénti bemutatásokkal :) :) -, hogy láthassátok, kikkel is dolgozom, de még nem állt össze az összes CV, úgyhogy ma mégsem lesz lista :) Majd!
S mára egy piciny komolyság: alakulok. Valóban, amiért talán idejöttem, amiért a Nagyfőnök mégis ide irányított, s ami engem hívott, az megvalósulni látszik. Neeem, továbbra sem a fekete nőkről van szó, azok soha nem vonzottak. A következőt írtam le magamnak a tegnap:
Nem harácsolok, nem szedem meg magam, de nem élek rosszul, mindenem megvan, amire szükségem lehet, s nem gyűjtök sokat, DE rohamléptekben ismerkedem magammal.
Igen, ez a lényeg, azt hiszem. S talán éppen ez a munkakör is efféleként vezet. Az alázat, a magam gyengeségeinek felismerése, beismerése. Amikor rá kell ébrednem például, hogy nem mással van a gond esetleg, hanem én állok a személyhez úgy, mintha ellenem lenne, de nem ellenem van, csak éppen önmagáért az adott helyzetben, és ha nem veszem támadásnak, hanem viszonzásként is úgy reagálok, mint egy érett ember, aki kimondja az őszinte véleményét csupán, józanul, az egész néhány mondattal megoldható, sőt, többnyire meg is oldódik, s elkerülhető a vélekedés, a feltételezés, A Nyuszika, a Medve és a Fűnyíró méltán híres esete, s egy problémával máris kevesebb az életben. Aztán itt vannak az emberekkel szembeni őszinte, valós érzelmeim, amiket feszült, stresszes pillanatokban, ha tudok magamra figyelni adott pillanatban igazán megláthatok önmagamban, megtudhatom milyen is vagyok, mit is érzek.
Ismerkedés. Igen, az ember rengeteg emberrel ismerkedik meg élete során, különösen, ha új közegbe kerül. S vajon önmagával mennyire? Akár máshol, akár a jól megszokottban. Mindegy, de muszáj, mert a legtöbb kérdésre a válasz valóban önmagamban van, és senki másban. S egy valaki mindig ott van, hogy segítsen felszínre hozni azt, amit éppen látnom kell... ha nyitott vagyok rá.
A heti plébánosi levélben, nem szó szerint idézve a világ bestseller-ből, a következő idézet volt, ami megfogott: soha ne felejtsétek, minden hajatok szála számon van tartva.
Ő mindent, mindent számon tart. Miért kellene nekem aggodalmaskodnom. A tenyerén hordoz.
S Téged is, kedves olvasó. :)
Ami kiderült: a legutóbbi bejegyzésemben számot adtam arról a meglátásomról, hogy a felállás a kávézóban nem a legmegfelelőbb; vagyis sok lúd disznót győz, már ha magunkat, mint alkalmazottak, disznónak definiálhatom jelen esetben, minden negatív felhang nélkül.
Nos, azért tegnapra kiderült, hogy mégsem nekem köszönheti a világ a spanyol viaszt... Yvette, az egyik manager lány, aki egyébként magyar anyanyelvű, de azt hiszem szlovákiai magyar, majd később pontosítok - tudtomra adta, hogy volt már erről eszmecsere a manager meeting-en is, s nehogy a tapasztalatlanságomra fogjam, hogy nem megy, hogy lassú vagyok, vagy, hogy a manager-eknek több a dolguk a velem töltött műszakokban. Hanem általánosságban sok lett a munka, s kevés a beosztott ennyi teendőre egy műszak alatt.
Meglátjuk, mi sül ki ebből. A héten ennek eredményeként az előre beosztott 35 órámból azt hiszem már 38 lett a túlórák miatt. De mindez úgy, hogy már egy hete nem volt ebédszünetem, s az átlagos napi szünet 6-8 óra alatt 1 (!!!), max. 2 cigaretta / műszak... ezért a fáradtság, azt hiszem. Cserébe igaz, nem vonják a munkaórákból a félórás szünetet.
(s azt hiszem, egy kicsit meg is fáztam, lássuk be, a hirtelen jött érthetetlen meleg kontra légkondicionálás útvesztőiben, az állandó ki-berohangálás miatt, át az étterembe, vissza a kávézóba)
Egy rövidke névsort gondoltam ma írni - max. 1 oldalas személyenkénti bemutatásokkal :) :) -, hogy láthassátok, kikkel is dolgozom, de még nem állt össze az összes CV, úgyhogy ma mégsem lesz lista :) Majd!
S mára egy piciny komolyság: alakulok. Valóban, amiért talán idejöttem, amiért a Nagyfőnök mégis ide irányított, s ami engem hívott, az megvalósulni látszik. Neeem, továbbra sem a fekete nőkről van szó, azok soha nem vonzottak. A következőt írtam le magamnak a tegnap:
Nem harácsolok, nem szedem meg magam, de nem élek rosszul, mindenem megvan, amire szükségem lehet, s nem gyűjtök sokat, DE rohamléptekben ismerkedem magammal.
Igen, ez a lényeg, azt hiszem. S talán éppen ez a munkakör is efféleként vezet. Az alázat, a magam gyengeségeinek felismerése, beismerése. Amikor rá kell ébrednem például, hogy nem mással van a gond esetleg, hanem én állok a személyhez úgy, mintha ellenem lenne, de nem ellenem van, csak éppen önmagáért az adott helyzetben, és ha nem veszem támadásnak, hanem viszonzásként is úgy reagálok, mint egy érett ember, aki kimondja az őszinte véleményét csupán, józanul, az egész néhány mondattal megoldható, sőt, többnyire meg is oldódik, s elkerülhető a vélekedés, a feltételezés, A Nyuszika, a Medve és a Fűnyíró méltán híres esete, s egy problémával máris kevesebb az életben. Aztán itt vannak az emberekkel szembeni őszinte, valós érzelmeim, amiket feszült, stresszes pillanatokban, ha tudok magamra figyelni adott pillanatban igazán megláthatok önmagamban, megtudhatom milyen is vagyok, mit is érzek.
Ismerkedés. Igen, az ember rengeteg emberrel ismerkedik meg élete során, különösen, ha új közegbe kerül. S vajon önmagával mennyire? Akár máshol, akár a jól megszokottban. Mindegy, de muszáj, mert a legtöbb kérdésre a válasz valóban önmagamban van, és senki másban. S egy valaki mindig ott van, hogy segítsen felszínre hozni azt, amit éppen látnom kell... ha nyitott vagyok rá.
A heti plébánosi levélben, nem szó szerint idézve a világ bestseller-ből, a következő idézet volt, ami megfogott: soha ne felejtsétek, minden hajatok szála számon van tartva.
Ő mindent, mindent számon tart. Miért kellene nekem aggodalmaskodnom. A tenyerén hordoz.
S Téged is, kedves olvasó. :)
2010. június 20., vasárnap
Dili a köbön
Ma annyira ki vagyok már, mint a csacsi. Zümmög a fejem belül, s ma már minden mindegy volt a 9 órás shift alatt is. Most kezelem magamat egy kis vuvuzela zajjal, még mielőtt betiltanák :) Hátha a folyamatos zaja elnyomja a fejemben a zümm-öt. Mint a csacsi... úgy ki vagyok tikkadva. De szerencsére ennek a hétnek is vége.
Valami történt az emberekkel a Soho-ban. Mindenki úgy döntött, "ezen a héten mindenképpen csak a Balans Café jöhet szóba". Olyan volt, mintha mindenki szabin lenne, csak mi dolgoznánk. Állandóan őrültek háza volt. Ilyen hetet még a többiek sem nagyon pipáltak. Már elgondolkodtak azon is, hogy talán nem is elég ez a felállás, mivel egyszerűen a kiszolgáláson és az ebből eredő mosogatáson kívül még arra is alig marad idő, hogy a manager megrendelje a következő napi beszállítást. (na most, ha az kimarad ugye, másnap nem lesz mit megetetni a becses közönséggel...)
Elképesztő!
De! Kedden megkapom az első, teljesen komoly, bankszámlára utalt, teljes 2 hetes fizetésemet! :)
Ma pedig megérkeztek az új lakók. Vége a szép életnek! Az egyik a nagyszobában, a másik a konyhában rontja a levegőt :) Franciák, amolyan nyári gyakorlaton. Egy fiú - Benjamin -, és egy lány... na az ő nevét majd, mert most nem is tudom :) De egyelőre hagyjuk őket, hadd szokják az érát, mert aztán takarodás a saját szobákba! Nem ám állandóan láb alatt lenni - amúgy is csak ütögetik a laptopjukat, azt meg a saját szobádban is megteheted, ugyebár?! :)
Vissza a brazil meccshez. Ozt' jóccakát :)
Valami történt az emberekkel a Soho-ban. Mindenki úgy döntött, "ezen a héten mindenképpen csak a Balans Café jöhet szóba". Olyan volt, mintha mindenki szabin lenne, csak mi dolgoznánk. Állandóan őrültek háza volt. Ilyen hetet még a többiek sem nagyon pipáltak. Már elgondolkodtak azon is, hogy talán nem is elég ez a felállás, mivel egyszerűen a kiszolgáláson és az ebből eredő mosogatáson kívül még arra is alig marad idő, hogy a manager megrendelje a következő napi beszállítást. (na most, ha az kimarad ugye, másnap nem lesz mit megetetni a becses közönséggel...)
Elképesztő!
De! Kedden megkapom az első, teljesen komoly, bankszámlára utalt, teljes 2 hetes fizetésemet! :)
Ma pedig megérkeztek az új lakók. Vége a szép életnek! Az egyik a nagyszobában, a másik a konyhában rontja a levegőt :) Franciák, amolyan nyári gyakorlaton. Egy fiú - Benjamin -, és egy lány... na az ő nevét majd, mert most nem is tudom :) De egyelőre hagyjuk őket, hadd szokják az érát, mert aztán takarodás a saját szobákba! Nem ám állandóan láb alatt lenni - amúgy is csak ütögetik a laptopjukat, azt meg a saját szobádban is megteheted, ugyebár?! :)
Vissza a brazil meccshez. Ozt' jóccakát :)
2010. június 18., péntek
Játszd újra, Sam!
Ismét megpróbálom közölni a hírt, miszerint most valóban úgy néz ki, hogy júliusban Budapesten leszek egy kicsit. Tehát: július 8-án, csütörtökön reggel leszállok Bécsben, remélhetőleg egy órán belül felpattanok egy buszra, s akkor kora délutánra már a Népligetben lehetek. Ha nem, akkor egy kicsit bonyolódik, de csak annyit, hogy vonatot kell fognom Bécsben, s akkor mindezekkel kissé később érek Pestre.
Visszautazás július 13-án, kedden délután Ferihegyről. Reméljük, most már nem kiabáltam el, s igaz egy kis tanulópénz árán, de végül csak ott leszek! Fiúk, korsókat előhűteni. Remélem, addigra akár Zosék kertje fogadó képes lesz, pl. :) Ja, egyébként Unicum nincs, de cserébe a saché-t is kiutasítottam a pult mögül :)
A héten, csak, hogy meséljek tovább, szerdán megtörtént az NI Number-ért folytatott "UK-APEH" interjú. Elég simán ment, nem is nagyon húzták az időmet, s ez a kedves hölgy sem restellte méltatni az angolomat, ami lássuk be, jól esik olykor :) Persze első döbbenetükből mindig felrázom a tisztes kérdezőket, hogy honnan egy hónap alatt ez az akcentus, hogy azért volt rá korábban lehetőségem összeszedni, ott, Cambridge környékén. :)
A remények szerint 2 héten belül megkapom a számomat, visszaigényelhetem utána az addig befizetett adó-különbözetet (többlet), amit vissza is utalnak. S onnantól már csak dolgozni kell.
Mindeközben a Home Office levonta a hitelkártyámról az amúgy nem csekély regisztrációs díjat, annak fejében, hogy regisztrált munkavállalóvá váljak. Innentől most 12 hónapig max. 28-30 nap megszakítással kell, hogy legyen állandó munkaviszonyom, s akkor utána már nem kell többet igényelnem ezt a regisztrációt, s nem mellékesen nem kell többet ezt a díjat befizetni. Ha azonban a következő 12 hónapban munkahelyet váltok, akkor még be kell fizetni ugyanezt az összeget, mindahányszor új munkahelyet létesítek... De reményeim szerint 2 héten belül ez a regisztrációs kártyám is megérkezik, a személyimmel együtt, amit el kellett postáznom nekik mindehhez. S akkor a lényeg meg van. Ha pedig másodállást vállal az ember, akkor azt teheti készpénzes formában, s nem kell foglalkozni a bejelentéssel, DE megteheti.
Szerdán, annak fejében, hogy relatíve hamar kaptam időpontot az interjúra, át kellett utaznom a várost. Ez azt jelenti, hogy egészen Dél-Londonba kellett mennem Upper Tooting-ba (én ugye Észak-Londonban). Eldöntöttem, nem metrózom, hanem megnézem a várost legalább. 2 átszállással, tehát 3 busszal már ott is voltam kb. 1 óra és 40 perc alatt. (Persze azért a scooter velem volt :) ) A double-deckerek nyújtotta élmény azért továbbra is lenyűgöző. Mindent a busz emeletéről szemlélni, nem egy rossz időtöltés. Mindeközben fülemen egy jó kis zenével... Meg kell említenem, továbbra is úgy érzem, jó környékre költöztem. Át kellett haladnom egy elég központi csomóponton útközben az Elephant & Castle állomáson / téren. Korábban itt is láttam lakás hirdetéseket... no, azért ezt nem fogom visszasírni, hogy elszalasztottam a lehetőséget.
Visszafelé a második csatlakozásról leszálltam korábban, s mivel szép idő volt, úgy határoztam, hogy a London Bridge-en átkerekezve, végig az északi "rakparton" a Temze partján elsuhanok a régen látott Trafalgar Square-re, s majd ott elkapom a szokásos 29-es buszomat - aminek egyébként ott van a végállomása, de eddig még nem jöttem el vele soha eddig.
Nagyon jól esett. Jó volt látni, szép volt az idő, a szökőkutak csobogtak, az emberek szép számban, de nem zavaróan hömpölyögtek a téren, úgyhogy jó döntés volt. Leszámítva, hogy egy idióta kisebb tömeg, feltehetően lényegében valamilyen figyelemfelhívó dugót provokált fellobogózott motorokkal-autókkal és folyamatos dudaszóval az amúgy is forgalmas tér bonyolult körforgalmában. Ennek eredménye az lett, hogy a 29-es több, mint egy óra alatt nem tudott a végállomás ponttól, az első kiinduló állomásponthoz kanyarodni, ami azért is volt sajnálatos rám nézve, mert én ott vártam... Aztán végül feladtam, összeszereltem a már utazásra összecsukott scooter-t, s elindultam azon. Egészen Camden Town-ig jutottam, ahol végül utolért engem egy busz, ami valamilyen érthetetlen okból nem is volt halálosan zsúfolt, sőt, kifejezetten kényelmesre sikeredett. (Valószínűleg visszafordították útközben, a végállomásnál lévő reménytelen dugó miatt - ugyanis addigra már a Charing Cross Road is jócskán bedugult, s itt szokás az ilyen, hogy az útvonalat módosítják, a busz korábban végállomást jelent, s megfordul. A tisztelt utas amúgy is csak ülne a buszon még órákig, hát inkább menjen, ahogy tud, s addig hadd mozogjon a vissza-irány.) Jó volt látni a várost. Újabb élmény, s Észak-London akkor is jó :)
Az étkezésre még egy szösszenetnyit visszatérve, annyit azért megemlítenék, hogy vannak, akik tudják, hogy én azért képes vagyok egészen egysíkúan étkezni, s ha valamit szívesen eszem, s az van éppen a hűtőben, vagy a polcomon "raktáron", akkor az tökéletesen megfelel a reggelik-vacsorák rendszeresített, akár szinte monoton menüjéhez :) De azért mindig igyekszem belevinni egy kis változatosságot :)
S azt pedig most nem fogom leírni, Uma Thurman mit mondott az egyik filmben az általam nagyra magasztalt fürjes-lazacos desszertre :)
Ma végezetül csak egy kis zenei kitekintés. A portugál népzene egyik melankolikus és egyben nagyon is tradicionális irányzata a fado, amit én bizony szeretek. Ma ebbe hallgathattok bele, ha kedvetek tartja. Mariza, egy fiatal portugál énekesnő, aki felvállalta ennek a népzenei iránynak a népszerűsítését mára már egész világszerte nagy sikerrel. Az egyik vidámabb, a másik amolyan igazi melankolia.
Visszautazás július 13-án, kedden délután Ferihegyről. Reméljük, most már nem kiabáltam el, s igaz egy kis tanulópénz árán, de végül csak ott leszek! Fiúk, korsókat előhűteni. Remélem, addigra akár Zosék kertje fogadó képes lesz, pl. :) Ja, egyébként Unicum nincs, de cserébe a saché-t is kiutasítottam a pult mögül :)
A héten, csak, hogy meséljek tovább, szerdán megtörtént az NI Number-ért folytatott "UK-APEH" interjú. Elég simán ment, nem is nagyon húzták az időmet, s ez a kedves hölgy sem restellte méltatni az angolomat, ami lássuk be, jól esik olykor :) Persze első döbbenetükből mindig felrázom a tisztes kérdezőket, hogy honnan egy hónap alatt ez az akcentus, hogy azért volt rá korábban lehetőségem összeszedni, ott, Cambridge környékén. :)
A remények szerint 2 héten belül megkapom a számomat, visszaigényelhetem utána az addig befizetett adó-különbözetet (többlet), amit vissza is utalnak. S onnantól már csak dolgozni kell.
Mindeközben a Home Office levonta a hitelkártyámról az amúgy nem csekély regisztrációs díjat, annak fejében, hogy regisztrált munkavállalóvá váljak. Innentől most 12 hónapig max. 28-30 nap megszakítással kell, hogy legyen állandó munkaviszonyom, s akkor utána már nem kell többet igényelnem ezt a regisztrációt, s nem mellékesen nem kell többet ezt a díjat befizetni. Ha azonban a következő 12 hónapban munkahelyet váltok, akkor még be kell fizetni ugyanezt az összeget, mindahányszor új munkahelyet létesítek... De reményeim szerint 2 héten belül ez a regisztrációs kártyám is megérkezik, a személyimmel együtt, amit el kellett postáznom nekik mindehhez. S akkor a lényeg meg van. Ha pedig másodállást vállal az ember, akkor azt teheti készpénzes formában, s nem kell foglalkozni a bejelentéssel, DE megteheti.
Szerdán, annak fejében, hogy relatíve hamar kaptam időpontot az interjúra, át kellett utaznom a várost. Ez azt jelenti, hogy egészen Dél-Londonba kellett mennem Upper Tooting-ba (én ugye Észak-Londonban). Eldöntöttem, nem metrózom, hanem megnézem a várost legalább. 2 átszállással, tehát 3 busszal már ott is voltam kb. 1 óra és 40 perc alatt. (Persze azért a scooter velem volt :) ) A double-deckerek nyújtotta élmény azért továbbra is lenyűgöző. Mindent a busz emeletéről szemlélni, nem egy rossz időtöltés. Mindeközben fülemen egy jó kis zenével... Meg kell említenem, továbbra is úgy érzem, jó környékre költöztem. Át kellett haladnom egy elég központi csomóponton útközben az Elephant & Castle állomáson / téren. Korábban itt is láttam lakás hirdetéseket... no, azért ezt nem fogom visszasírni, hogy elszalasztottam a lehetőséget.
Visszafelé a második csatlakozásról leszálltam korábban, s mivel szép idő volt, úgy határoztam, hogy a London Bridge-en átkerekezve, végig az északi "rakparton" a Temze partján elsuhanok a régen látott Trafalgar Square-re, s majd ott elkapom a szokásos 29-es buszomat - aminek egyébként ott van a végállomása, de eddig még nem jöttem el vele soha eddig.
Nagyon jól esett. Jó volt látni, szép volt az idő, a szökőkutak csobogtak, az emberek szép számban, de nem zavaróan hömpölyögtek a téren, úgyhogy jó döntés volt. Leszámítva, hogy egy idióta kisebb tömeg, feltehetően lényegében valamilyen figyelemfelhívó dugót provokált fellobogózott motorokkal-autókkal és folyamatos dudaszóval az amúgy is forgalmas tér bonyolult körforgalmában. Ennek eredménye az lett, hogy a 29-es több, mint egy óra alatt nem tudott a végállomás ponttól, az első kiinduló állomásponthoz kanyarodni, ami azért is volt sajnálatos rám nézve, mert én ott vártam... Aztán végül feladtam, összeszereltem a már utazásra összecsukott scooter-t, s elindultam azon. Egészen Camden Town-ig jutottam, ahol végül utolért engem egy busz, ami valamilyen érthetetlen okból nem is volt halálosan zsúfolt, sőt, kifejezetten kényelmesre sikeredett. (Valószínűleg visszafordították útközben, a végállomásnál lévő reménytelen dugó miatt - ugyanis addigra már a Charing Cross Road is jócskán bedugult, s itt szokás az ilyen, hogy az útvonalat módosítják, a busz korábban végállomást jelent, s megfordul. A tisztelt utas amúgy is csak ülne a buszon még órákig, hát inkább menjen, ahogy tud, s addig hadd mozogjon a vissza-irány.) Jó volt látni a várost. Újabb élmény, s Észak-London akkor is jó :)
Az étkezésre még egy szösszenetnyit visszatérve, annyit azért megemlítenék, hogy vannak, akik tudják, hogy én azért képes vagyok egészen egysíkúan étkezni, s ha valamit szívesen eszem, s az van éppen a hűtőben, vagy a polcomon "raktáron", akkor az tökéletesen megfelel a reggelik-vacsorák rendszeresített, akár szinte monoton menüjéhez :) De azért mindig igyekszem belevinni egy kis változatosságot :)
S azt pedig most nem fogom leírni, Uma Thurman mit mondott az egyik filmben az általam nagyra magasztalt fürjes-lazacos desszertre :)
Ma végezetül csak egy kis zenei kitekintés. A portugál népzene egyik melankolikus és egyben nagyon is tradicionális irányzata a fado, amit én bizony szeretek. Ma ebbe hallgathattok bele, ha kedvetek tartja. Mariza, egy fiatal portugál énekesnő, aki felvállalta ennek a népzenei iránynak a népszerűsítését mára már egész világszerte nagy sikerrel. Az egyik vidámabb, a másik amolyan igazi melankolia.
2010. június 14., hétfő
Felismerések
Ha vannak az életnek hatalmas felismerései, minden bizonnyal a következők azok közé sorolandóak:
- A Tea valóban közkedvelt ital az Egyesült Királyságban. Nem is csoda, mert "Mindig jól esik" :) vilááágos?! A vicc egyébként az, hogy most már június derekán járunk, s tudom, hogy magyarországi mindennapjaitokat az utóbbi időben megnehezítette az időjárás, de ha jók az értesüléseim, mostanra kitört a kánikula. Nos, itt nem. Ami azt illeti, esténként megközelítőleg 14-18 fokot tippelnék max., napközben pedig a 28-nál többet még nem láttam. A levegő páratartalma sem lehet annyira alacsony, éppen ezért különösebben nem üti meg az embert a melegebb napszak sem. S mivel az esőzések valóban jönnek-mennek, s ezáltal hűtik a levegőt... nos, elmondható, hogy abszolút élhető a közeg, s a teának nem jegesen van szezonja.
- Tudtátok - gyakorló háztartásbeliek előnyben -, hogy ha az ember valóban, valóban forró dolgokat fogdos rendszeresen - nem feltétlenül önszántából, bár magam nyúlok az eszközért, de a legnagyobb jóindulattal feltételezve róla, hogy a hőmérséklete fogásra alkalmas -, akkor az ujjbegyei egyszerűen lehámlanak? Óriási jelenség. :) Először ijesztő, aztán meg már rendbe is jött.
- Ha valóban sokat mosogatsz - például a vasárnapi 8 órámból, ahogy számoltam, kb. 6-ot a mosogató előtt töltöttem, aktív tevékenységgel -, s azt a smirgliszerű tisztítóeszközt kifejezetten gyakorta veszed használatba, akkor a sok mosogatás, bár a tisztaságot jelképezi, de teljes ellentmondással, a kezedet - kifejezetten a körömágyadat - SOKKAL koszosabbá varázsolja, mint előtte volt?! Szép, amolyan gyászkeretes ujjvégek! (ezek az ujjak?!)
- A kedvencem: ha a nagy igyekezetben az embernek sikerül úgy összecsapnia kettő porcelán tárgyat, hogy utána legalább az egyik éppen olyan helyzetben és helyen legyen, hogy erre képes, akkor egy olyan magas, rezonanciamentes hanghullámot bocsát ki magából, akár hosszú másodpercekig - eddig mindig csak akkor hagyták abba, mikor végre megérintettem -, amit lehet, hogy más nem is hall csak a kutyák, meg én??! De valami egészen csodálatos! Nem találtam rá hasonlatot, milyen hang, de a távol-keleti szerzetesek jutottak eszembe a különös eszközeikkel, amikkel képesek (csak) hasonló hangokat produkálni.
Egy apróság. Előfizetéses O2 felhasználó lettem. Ennek köszönhetően a szerződésemhez egy igen jó telefont választottam - ingyen -, s így megtörténhetett először az életben, hogy a telefonomon nézhettem a 2010. dél-afrikai Világbajnokság 2.mérkőzését (Uruguay - Franciao. 0:0)!!!!!!!! Fenomenális! (Leszámítva, hogy a sportfogadást, nagyon úgy néz ki, nem nekem találták ki :) ).
S most egy kiegészítő rész, elsősorban Édesanyám részére :) Drága Édesanyám! Remélem, ezek után nem fogsz aggódni, de azért majd júliusban valami jó kis hazai igen jól fog esni :)
Étkezés:
Erről eddig még talán nem ejtettem szót. Eszem! Határozottan, egyértelműen kijelenthetem. A dologban a legmókásabb, hogy nem hiszem, hogy többet költök rá itt, mint Magyarországon, s egyáltalán nem koplalásról beszélünk.
Nem mondom, hogy az első 1-2 héten erre is nagyon odafigyeltem, de most már kezdem kitapasztalni a lehetőségeket.
Van mogyoróvaj, és barack jam, van tea és tej - sőt, még Peppermint zöld tea is -, Actimel is, selyemsonka (s persze, ha ügyes az ember, szinte minden akciós, de nem azért, mert zölden eszem már meg) és majonéz, narancsos májkrém, szeletelt félbarna toast kenyér, de ezt én ugye nagyon szeretem, mert nagyon puha, s a reggelik már megoldva.
Ebédre valót általában a hét elején megveszem, minden napra valami csomagoltat / zacskóst / előre főzöttet / konzervben érkezőt, vagy egyéb, de erre is igyekszem napi 1 fontnál nem többet költeni, s ezért nem csak zabkása jut. Csak tudni kell keresni. Ha pedig a bár mögött éppen jut valami, akkor arra a napra meg is van az ínyencség, hiszen azért az nem olyan rossz étlap. (köszönet az aktuális chef-nek, vagy a manager-nek, aki épp megengedi). Mondjuk a kedvencem az a Cheesecake..., ami bár desszert, almadarabokkal a tetején, karamellel leöntve tálaljuk, de hát aaaaaaz... :)
Vacsorára pedig inkább csak egy nápolyi-szerű, egy kis spenót, vagy egyéb ehhez hasonló nyers zöldek - levél-mixek akár -, nem fogom most lefordítani őket, de ha valakit érdekel, akkor majd később esetleg... amiket nagyon megkedveltem, mert egészen jópofa ízük van ezeknek a nyers zöld-féléknek, s errefelé nagyon elterjedt, mint körítés.
S persze ne feledkezzünk meg a Strongbow-ról, amit ugyebár nagyon szeretek, amit akár 2 literes műanyag flakonos kiszerelésben is megvehetek, s kitart egy darabig, s persze az örök kedvenc McVitie's Digestive és HobNobs' - ugye Vivien?! :) - ami elmaradhatatlan, s verhetetlen a kekszek világában.
S kiegészítésként még elmesélem, mit volt muszáj kipróbálnom. Már terveztem egy ideje, hogy majd, egyszer. S amikor kiderült, hogy nem tudok utazni a tervezett időpontban - VOLT nincs -, úgy döntöttem, most jött el a kompenzáció ideje. Megvásároltam a hozzávalókat azon a bús, eső-szemetelős estén, megvendégeltem Paulo-t is, és gasztronómiai ünnepre vetemedtem.
Tehát:
vegyél egy cracker-t - ne túl nagyot, egy falatnyi méretűt. Rá középre shallot (hagymaféle, hosszúkás), apróra vágva, egy kevés. Köré lazacikra, a tetejére egy fürj tojás sárgája. Tetejére szórj snidlinget... kifejezetten komoly lelki probléma kezelésére csak, mert nem a filléres kiadásaim részét képezik, de lélek ápolásra, gasztronómiai önmegsemmisítésre, vagy inkább önkiteljesítésre, arra nagyon jó!
Ha az embernek sushi-t van kedve készíteni, úgy talán még jobb, cracker helyett, de hát ki ért rá ilyen állapotban rizst készíteni.
Jó étvágyat! :)
- A Tea valóban közkedvelt ital az Egyesült Királyságban. Nem is csoda, mert "Mindig jól esik" :) vilááágos?! A vicc egyébként az, hogy most már június derekán járunk, s tudom, hogy magyarországi mindennapjaitokat az utóbbi időben megnehezítette az időjárás, de ha jók az értesüléseim, mostanra kitört a kánikula. Nos, itt nem. Ami azt illeti, esténként megközelítőleg 14-18 fokot tippelnék max., napközben pedig a 28-nál többet még nem láttam. A levegő páratartalma sem lehet annyira alacsony, éppen ezért különösebben nem üti meg az embert a melegebb napszak sem. S mivel az esőzések valóban jönnek-mennek, s ezáltal hűtik a levegőt... nos, elmondható, hogy abszolút élhető a közeg, s a teának nem jegesen van szezonja.
- Tudtátok - gyakorló háztartásbeliek előnyben -, hogy ha az ember valóban, valóban forró dolgokat fogdos rendszeresen - nem feltétlenül önszántából, bár magam nyúlok az eszközért, de a legnagyobb jóindulattal feltételezve róla, hogy a hőmérséklete fogásra alkalmas -, akkor az ujjbegyei egyszerűen lehámlanak? Óriási jelenség. :) Először ijesztő, aztán meg már rendbe is jött.
- Ha valóban sokat mosogatsz - például a vasárnapi 8 órámból, ahogy számoltam, kb. 6-ot a mosogató előtt töltöttem, aktív tevékenységgel -, s azt a smirgliszerű tisztítóeszközt kifejezetten gyakorta veszed használatba, akkor a sok mosogatás, bár a tisztaságot jelképezi, de teljes ellentmondással, a kezedet - kifejezetten a körömágyadat - SOKKAL koszosabbá varázsolja, mint előtte volt?! Szép, amolyan gyászkeretes ujjvégek! (ezek az ujjak?!)
- A kedvencem: ha a nagy igyekezetben az embernek sikerül úgy összecsapnia kettő porcelán tárgyat, hogy utána legalább az egyik éppen olyan helyzetben és helyen legyen, hogy erre képes, akkor egy olyan magas, rezonanciamentes hanghullámot bocsát ki magából, akár hosszú másodpercekig - eddig mindig csak akkor hagyták abba, mikor végre megérintettem -, amit lehet, hogy más nem is hall csak a kutyák, meg én??! De valami egészen csodálatos! Nem találtam rá hasonlatot, milyen hang, de a távol-keleti szerzetesek jutottak eszembe a különös eszközeikkel, amikkel képesek (csak) hasonló hangokat produkálni.
Egy apróság. Előfizetéses O2 felhasználó lettem. Ennek köszönhetően a szerződésemhez egy igen jó telefont választottam - ingyen -, s így megtörténhetett először az életben, hogy a telefonomon nézhettem a 2010. dél-afrikai Világbajnokság 2.mérkőzését (Uruguay - Franciao. 0:0)!!!!!!!! Fenomenális! (Leszámítva, hogy a sportfogadást, nagyon úgy néz ki, nem nekem találták ki :) ).
S most egy kiegészítő rész, elsősorban Édesanyám részére :) Drága Édesanyám! Remélem, ezek után nem fogsz aggódni, de azért majd júliusban valami jó kis hazai igen jól fog esni :)
Étkezés:
Erről eddig még talán nem ejtettem szót. Eszem! Határozottan, egyértelműen kijelenthetem. A dologban a legmókásabb, hogy nem hiszem, hogy többet költök rá itt, mint Magyarországon, s egyáltalán nem koplalásról beszélünk.
Nem mondom, hogy az első 1-2 héten erre is nagyon odafigyeltem, de most már kezdem kitapasztalni a lehetőségeket.
Van mogyoróvaj, és barack jam, van tea és tej - sőt, még Peppermint zöld tea is -, Actimel is, selyemsonka (s persze, ha ügyes az ember, szinte minden akciós, de nem azért, mert zölden eszem már meg) és majonéz, narancsos májkrém, szeletelt félbarna toast kenyér, de ezt én ugye nagyon szeretem, mert nagyon puha, s a reggelik már megoldva.
Ebédre valót általában a hét elején megveszem, minden napra valami csomagoltat / zacskóst / előre főzöttet / konzervben érkezőt, vagy egyéb, de erre is igyekszem napi 1 fontnál nem többet költeni, s ezért nem csak zabkása jut. Csak tudni kell keresni. Ha pedig a bár mögött éppen jut valami, akkor arra a napra meg is van az ínyencség, hiszen azért az nem olyan rossz étlap. (köszönet az aktuális chef-nek, vagy a manager-nek, aki épp megengedi). Mondjuk a kedvencem az a Cheesecake..., ami bár desszert, almadarabokkal a tetején, karamellel leöntve tálaljuk, de hát aaaaaaz... :)
Vacsorára pedig inkább csak egy nápolyi-szerű, egy kis spenót, vagy egyéb ehhez hasonló nyers zöldek - levél-mixek akár -, nem fogom most lefordítani őket, de ha valakit érdekel, akkor majd később esetleg... amiket nagyon megkedveltem, mert egészen jópofa ízük van ezeknek a nyers zöld-féléknek, s errefelé nagyon elterjedt, mint körítés.
S persze ne feledkezzünk meg a Strongbow-ról, amit ugyebár nagyon szeretek, amit akár 2 literes műanyag flakonos kiszerelésben is megvehetek, s kitart egy darabig, s persze az örök kedvenc McVitie's Digestive és HobNobs' - ugye Vivien?! :) - ami elmaradhatatlan, s verhetetlen a kekszek világában.
S kiegészítésként még elmesélem, mit volt muszáj kipróbálnom. Már terveztem egy ideje, hogy majd, egyszer. S amikor kiderült, hogy nem tudok utazni a tervezett időpontban - VOLT nincs -, úgy döntöttem, most jött el a kompenzáció ideje. Megvásároltam a hozzávalókat azon a bús, eső-szemetelős estén, megvendégeltem Paulo-t is, és gasztronómiai ünnepre vetemedtem.
Tehát:
vegyél egy cracker-t - ne túl nagyot, egy falatnyi méretűt. Rá középre shallot (hagymaféle, hosszúkás), apróra vágva, egy kevés. Köré lazacikra, a tetejére egy fürj tojás sárgája. Tetejére szórj snidlinget... kifejezetten komoly lelki probléma kezelésére csak, mert nem a filléres kiadásaim részét képezik, de lélek ápolásra, gasztronómiai önmegsemmisítésre, vagy inkább önkiteljesítésre, arra nagyon jó!
Ha az embernek sushi-t van kedve készíteni, úgy talán még jobb, cracker helyett, de hát ki ért rá ilyen állapotban rizst készíteni.
Jó étvágyat! :)
2010. június 9., szerda
Mary - Supper Out
Ma találkoztam Mary-vel!!!! Igaz, nem volt akkora meglepetés, mert előre lebeszéltük, de itt még nem említettem, ezért a nagy bekezdés! :)
Néhány napja a Facebook-on észrevettem, hogy jön fel aznap Londonba... írtam neki, később, hogy ha legközelebb erre jár, találkozhatnánk. Kiderült, hogy kb. 100m-re a munkahelyemtől volt egy HAIR előadás, amire az egész népes família megmozdult Cottenham-ből. ez adta az apropóját, hogy itt jártak.
(Akinek szürke folt az eddigiek, annak elmondom, hogy ők a Blackman család, akikkel 2002-2003-ban éltem Cottenham-ben Cambridgeshire-ben. Mary, Colin a szülők, Laurie és Henry a két fiúk, Laurie most 17, Hen 15. Azóta is tartom velük a kapcsolatot, s lássuk be, az életemben kicsit a második család szerepét töltik be (egyelőre, akárhogyan is nézzük :) ).
A levelezés során kiderült, hogy Mary éppen ma tart egy meeting-et a városban, úgyhogy utána örülne, ha találkozhatnánk, már Ő is rákeresett, merre is, hol is vagyok. S mivel a különleges ételeket mindig is szerette, ezért a Balans-tól kb. 4 percre javasolt egy Yalla Yalla nevű libanoni kiséttermet. Tehát 6 körül ott találkoztunk, s ettünk egy jót. Hogy mit, azt nem mondom meg, de csirke, az volt benne, és bármennyire is hihetetlen - számomra relatíve ismeretlen -, amolyan, feltehetően libanonias (!!!) ízesítés, egészen vékony típusú rizzsel, valamilyen vékony lepénykenyérrel, lekísérve valami szintén ismeretlen pilsnerrel, előételként egyéb csalafintaságok. Nagyszerű.
Előtte egyébként Bartosz kérésére - az egyik lengyel manager, ejtsd Bartos - tovább kellett maradnom, így még jól is jártam, mert a 6 helyett mára is 7 órát könyveltek nekem, s a találkozóig is tökéletesen sikerült értékesítenem az időmet.
Nagyon jól esett a találkozás! Beszélgettünk egy jót, amolyan "catch-up" találkozás volt, megvitattuk, kivel, mi történt az elmúlt időkben, s megbeszéltük, hogy az egyik héten, amikor nekem jó, felmegyek Cottenham-be. (itt ugyanis többnyire betartják a földrajzilag megfogható irány definiálást, tehát Cambridge, északra, tehát fel, s nem le a gigacityből :) ) Minden napra jut valami jó.
Például mára még az is belefért, hogy küldött a magyarorszag.hu egy e-mail-t, hogy lejár a vezetői engedélyem B kategóriája, rövidesen. Remek! Vajon hogyan fogom elintézni... :)
S tegnap kiolvastam a Csinevát. Mind a három kötetét (na persze tegnap már csak az utolsó 25 oldalt) :) Életre szóló.
S, csak, hogy ilyen is legyen: köszi Bulcsú a linket :)
Néhány napja a Facebook-on észrevettem, hogy jön fel aznap Londonba... írtam neki, később, hogy ha legközelebb erre jár, találkozhatnánk. Kiderült, hogy kb. 100m-re a munkahelyemtől volt egy HAIR előadás, amire az egész népes família megmozdult Cottenham-ből. ez adta az apropóját, hogy itt jártak.
(Akinek szürke folt az eddigiek, annak elmondom, hogy ők a Blackman család, akikkel 2002-2003-ban éltem Cottenham-ben Cambridgeshire-ben. Mary, Colin a szülők, Laurie és Henry a két fiúk, Laurie most 17, Hen 15. Azóta is tartom velük a kapcsolatot, s lássuk be, az életemben kicsit a második család szerepét töltik be (egyelőre, akárhogyan is nézzük :) ).
A levelezés során kiderült, hogy Mary éppen ma tart egy meeting-et a városban, úgyhogy utána örülne, ha találkozhatnánk, már Ő is rákeresett, merre is, hol is vagyok. S mivel a különleges ételeket mindig is szerette, ezért a Balans-tól kb. 4 percre javasolt egy Yalla Yalla nevű libanoni kiséttermet. Tehát 6 körül ott találkoztunk, s ettünk egy jót. Hogy mit, azt nem mondom meg, de csirke, az volt benne, és bármennyire is hihetetlen - számomra relatíve ismeretlen -, amolyan, feltehetően libanonias (!!!) ízesítés, egészen vékony típusú rizzsel, valamilyen vékony lepénykenyérrel, lekísérve valami szintén ismeretlen pilsnerrel, előételként egyéb csalafintaságok. Nagyszerű.
Előtte egyébként Bartosz kérésére - az egyik lengyel manager, ejtsd Bartos - tovább kellett maradnom, így még jól is jártam, mert a 6 helyett mára is 7 órát könyveltek nekem, s a találkozóig is tökéletesen sikerült értékesítenem az időmet.
Nagyon jól esett a találkozás! Beszélgettünk egy jót, amolyan "catch-up" találkozás volt, megvitattuk, kivel, mi történt az elmúlt időkben, s megbeszéltük, hogy az egyik héten, amikor nekem jó, felmegyek Cottenham-be. (itt ugyanis többnyire betartják a földrajzilag megfogható irány definiálást, tehát Cambridge, északra, tehát fel, s nem le a gigacityből :) ) Minden napra jut valami jó.
Például mára még az is belefért, hogy küldött a magyarorszag.hu egy e-mail-t, hogy lejár a vezetői engedélyem B kategóriája, rövidesen. Remek! Vajon hogyan fogom elintézni... :)
S tegnap kiolvastam a Csinevát. Mind a három kötetét (na persze tegnap már csak az utolsó 25 oldalt) :) Életre szóló.
S, csak, hogy ilyen is legyen: köszi Bulcsú a linket :)
2010. június 8., kedd
Egy mégis, és egy mégse
A fordulatok... Az utóbbi napok elég sokat kivettek belőlem. Be kell látni, az egyik előrehaladás, hogy a buszon már leülök, inkább várok egy nyugisabb buszt, helyet foglalok, zenét hallgatok és... el-elszundikálok :)
A vasárnapi munka kissé lefárasztott. El kellett ismernem, kialakulnak az emberben szokások az évek során. Ilyen az is, hogy azért az ember többnyire vasárnap igyekszik kissé leereszteni. Ha van is fizikai igénybevétel - akár foci, például -, azért az más, mint egy 9 órás szombati műszak után, késő estig templomban lenni, majd vasárnap - amikor, még egyszer mondom, azért nem vagyok hozzászokva, hogy dogoznom kelljen - egy 8 órás mókuskerék. Így történhetett, hogy elfáradtam.
De legalább kiderült egy-két dolog az elmúlt napokban!
Szombatonként műszak után, el fogok tudni menni a templomba, egy kicsit csak úgy ott lenni, még az eucharisztia előtt. Most nagyon jól esett, volt rá kb. 1,5 órám. Nyugodt volt, békés, pihentető, kikapcsoló.
Aztán hétfőn aláírtam a szerződésemet a Balans-nál. Bar Assistant, ez lett a becsületes beosztásom. A HR Manager lánnyal - rock énekes - volt egy kb. 1,5 órás egyeztetés, mindenféle kötelező körökkel, s ennyire még az életben nem magyaráztak el nekem egy szerződést pontról pontra. Ezzel együtt kiderült a MÉGIS, hogy a fizetésem körüli félreértések alaptalanok, már a héten is, s 2 hét múlva is kapom a pénzem. Csupán annyit próbáltak előzőleg mások magyarázni, hogy visszamenőleg kapom a ledolgozott hetekért a béremet - kár, hogy olyanokkal beszéltem, akik nem túl jók angolból, vagy úgy egyébként sem annyira... Na de akkor minek magyarázták?!
Végső soron azonban ez így, lássuk be, azért annyira nem meglepő. Csak egyesek szerintem akár már egy éve úgy dolgoznak itt, hogy esetleg azt hiszik, az első két hét bérét majd valamikor a végén kapják meg??? Szegények a végén lesznek csalódottak.. na mindegy, tehát fizetés, aaz innentől MÉGIS lesz!
Ezzel együtt pénteken ugye felhívtam az "Adóhivatalt" (Jobcenter Plus), akiktől ma megkaptam levélben is a behívót a tisztes értekezésre, ami alapján majd megkapom a biztosítási- és adószámomat. Igen ám, de ehhez többek között majd a magyar személyim (ID card) is kell, nem csak a Passport. Na most! Közben a szerződés megköttetett, s a munkába állástól számítva 30 napon belül regisztráltatnom kell magamat, hogy kapjak egy regisztrációs kártyát - fényképes, stb. -, amit pedig a "Belügyminisztérium" állít ki (Home Office). Velük azonban levelezni kell - egyébként kb. fél évet várhatsz egy ügyintézési időpontra, levelezve 2-3 hét. Ma elküldtem nekik a szükséges nyomtatványt kitöltve általam és Balans által, a személyi igazolványomat, fotókat (neeem, nem a családról és a barátokról, hanem a kártyához), szerelmes levelet a munkaadómtól, tehát amit kellett. Na! Ha elküldtem, az ID Card-omat, akkor jövő héten hogyan fogom elvinni a UK-APEH -hoz???? Azért ennek az okos rendszernek is vannak apró bökkenői. Oké, várhattam volna az adóhivatallal, de akkor soha nem kapom meg az NI Number -emet, s csak fizetem hetekig a sok vész-adót (Emergency Tax), ami az ideiglenes adó. De én nem vártam. :) Úgyhogy majd ügyeskedem. Azt mondják, ha már bejutottál az interjúra, onnantól már nincs nagy gond. Ha nincs is meg minden papírod, akkor is érdemes inkább elindítani a folyamatot.
Tehát lassan minden, de minden hivatalos dolgon túl vagyok ( - még az angol vezetői engedély fúrja az oldalamat. szerintem 1-2 hónapon belül inkább azt is megcsináltatom. ahhoz is levelezni kell. postára adni a magyar jogsit).
A tervezgetések hevében azonban jött a MÉGSE!
Kiderült, hogy Anca-val, a vezető managerasszonysággal kissé félreértettük egymást. Valóban mehetek július első napjaiban szabira, de nem kérdeztem meg, hogy július 4-e beleeshet-e. Nos nem eshetett volna bele. Mivel ezen az egyetlen hétvégén, ha törik, ha szakad, itt kell lennie mindenkinek, aki él és mozog, mert ezen a hétvégén itt biza utcai ordenáré nagy bulis rendezvény van, amikor az Old Compton Street pár napra megbolondul.
Tehát én is. Mert most aztán tervezhetem át a suhancos menjünk-sopronba-hamárnincswoodstock álmaimat. A VOLT ez évben is kimarad, mint eddig is. Adhatom el a jegyeimet, de hagyján, most harcolok a két légitársasággal, hogy hogyan tudom becserélni a repjegyeket. Mert ha nem vigyázok, akkorákat fogok bukni a jegyeken, hogy egyelőre úgy áll, kb. még egyszer annyiba kerül a csere, mint a jegyek eddig. Na, azt pedig neeeeeem. Úgyhogy most ebben is ügyeskedem, hogy a MÉGSE "csak" a VOLT-ra szóljon, s azért valamikor a tervezett dátum környékén kiköthessek azért Magyarországon. De most úgy néz ki, a rákövetkező hétvégére ott leszek :)
Majd sörözünk Budán, vagy Pesten! :)
A vasárnapi munka kissé lefárasztott. El kellett ismernem, kialakulnak az emberben szokások az évek során. Ilyen az is, hogy azért az ember többnyire vasárnap igyekszik kissé leereszteni. Ha van is fizikai igénybevétel - akár foci, például -, azért az más, mint egy 9 órás szombati műszak után, késő estig templomban lenni, majd vasárnap - amikor, még egyszer mondom, azért nem vagyok hozzászokva, hogy dogoznom kelljen - egy 8 órás mókuskerék. Így történhetett, hogy elfáradtam.
De legalább kiderült egy-két dolog az elmúlt napokban!
Szombatonként műszak után, el fogok tudni menni a templomba, egy kicsit csak úgy ott lenni, még az eucharisztia előtt. Most nagyon jól esett, volt rá kb. 1,5 órám. Nyugodt volt, békés, pihentető, kikapcsoló.
Aztán hétfőn aláírtam a szerződésemet a Balans-nál. Bar Assistant, ez lett a becsületes beosztásom. A HR Manager lánnyal - rock énekes - volt egy kb. 1,5 órás egyeztetés, mindenféle kötelező körökkel, s ennyire még az életben nem magyaráztak el nekem egy szerződést pontról pontra. Ezzel együtt kiderült a MÉGIS, hogy a fizetésem körüli félreértések alaptalanok, már a héten is, s 2 hét múlva is kapom a pénzem. Csupán annyit próbáltak előzőleg mások magyarázni, hogy visszamenőleg kapom a ledolgozott hetekért a béremet - kár, hogy olyanokkal beszéltem, akik nem túl jók angolból, vagy úgy egyébként sem annyira... Na de akkor minek magyarázták?!
Végső soron azonban ez így, lássuk be, azért annyira nem meglepő. Csak egyesek szerintem akár már egy éve úgy dolgoznak itt, hogy esetleg azt hiszik, az első két hét bérét majd valamikor a végén kapják meg??? Szegények a végén lesznek csalódottak.. na mindegy, tehát fizetés, aaz innentől MÉGIS lesz!
Ezzel együtt pénteken ugye felhívtam az "Adóhivatalt" (Jobcenter Plus), akiktől ma megkaptam levélben is a behívót a tisztes értekezésre, ami alapján majd megkapom a biztosítási- és adószámomat. Igen ám, de ehhez többek között majd a magyar személyim (ID card) is kell, nem csak a Passport. Na most! Közben a szerződés megköttetett, s a munkába állástól számítva 30 napon belül regisztráltatnom kell magamat, hogy kapjak egy regisztrációs kártyát - fényképes, stb. -, amit pedig a "Belügyminisztérium" állít ki (Home Office). Velük azonban levelezni kell - egyébként kb. fél évet várhatsz egy ügyintézési időpontra, levelezve 2-3 hét. Ma elküldtem nekik a szükséges nyomtatványt kitöltve általam és Balans által, a személyi igazolványomat, fotókat (neeem, nem a családról és a barátokról, hanem a kártyához), szerelmes levelet a munkaadómtól, tehát amit kellett. Na! Ha elküldtem, az ID Card-omat, akkor jövő héten hogyan fogom elvinni a UK-APEH -hoz???? Azért ennek az okos rendszernek is vannak apró bökkenői. Oké, várhattam volna az adóhivatallal, de akkor soha nem kapom meg az NI Number -emet, s csak fizetem hetekig a sok vész-adót (Emergency Tax), ami az ideiglenes adó. De én nem vártam. :) Úgyhogy majd ügyeskedem. Azt mondják, ha már bejutottál az interjúra, onnantól már nincs nagy gond. Ha nincs is meg minden papírod, akkor is érdemes inkább elindítani a folyamatot.
Tehát lassan minden, de minden hivatalos dolgon túl vagyok ( - még az angol vezetői engedély fúrja az oldalamat. szerintem 1-2 hónapon belül inkább azt is megcsináltatom. ahhoz is levelezni kell. postára adni a magyar jogsit).
A tervezgetések hevében azonban jött a MÉGSE!
Nem tudok menni a VOLT-ra!
Kiderült, hogy Anca-val, a vezető managerasszonysággal kissé félreértettük egymást. Valóban mehetek július első napjaiban szabira, de nem kérdeztem meg, hogy július 4-e beleeshet-e. Nos nem eshetett volna bele. Mivel ezen az egyetlen hétvégén, ha törik, ha szakad, itt kell lennie mindenkinek, aki él és mozog, mert ezen a hétvégén itt biza utcai ordenáré nagy bulis rendezvény van, amikor az Old Compton Street pár napra megbolondul.
Tehát én is. Mert most aztán tervezhetem át a suhancos menjünk-sopronba-hamárnincswoodstock álmaimat. A VOLT ez évben is kimarad, mint eddig is. Adhatom el a jegyeimet, de hagyján, most harcolok a két légitársasággal, hogy hogyan tudom becserélni a repjegyeket. Mert ha nem vigyázok, akkorákat fogok bukni a jegyeken, hogy egyelőre úgy áll, kb. még egyszer annyiba kerül a csere, mint a jegyek eddig. Na, azt pedig neeeeeem. Úgyhogy most ebben is ügyeskedem, hogy a MÉGSE "csak" a VOLT-ra szóljon, s azért valamikor a tervezett dátum környékén kiköthessek azért Magyarországon. De most úgy néz ki, a rákövetkező hétvégére ott leszek :)
Majd sörözünk Budán, vagy Pesten! :)
2010. június 4., péntek
Június 16-ra
Ma úgy döntöttem, nem várok tovább, felhívtam a Jobcenter Plus-t. Hozzájuk kell interjúra menni, hivatalos szerv, hogy felvegyenek a nyílvántartásba, hogy hivatalos munkaerő lettél UK-ban. Szóval felhívtam őket, s június 16-án fél 4-re mehetek az interjúra, hogy aztán 1-2 hét múlva megkaphassam az NI Number-emet, vagyis hivatalosan is regisztrált adózó és társadalmilag biztosított leszek. (Addig meg fizethetem az Emergency Tax-et, vagyis extra adó, mondván, nem tudják, hova soroljanak. Amint besorolnak visszakapod a többlet levonást...)
Tehát már csak Paulo-ból kell kivernem a Rental Agreement-et (bérleti szerződés), igazolni a lakcímemet, és a Balans-ból a Contract-omat.
Közeledik a teljes hivatalos beilleszkedés! :)
Tehát már csak Paulo-ból kell kivernem a Rental Agreement-et (bérleti szerződés), igazolni a lakcímemet, és a Balans-ból a Contract-omat.
Közeledik a teljes hivatalos beilleszkedés! :)
2010. június 2., szerda
Itt nem szokás...
Ma nem akartam bejelentkezni, de mégis. Ugyanis egy röpke sztorit el kell mesélnem.
Eddig is tudtam, hogy itt nem igazán szokás bliccelni a tömegközlekedésen. Nem beszélve arról, hogy a double-decker (emeletes) buszokon csak az első ajtónál lehet felszállni, s csak, ha becsipogtattad a jegyedet/Oyster-edet, csak akkor tudsz túlhaladni a sofőrön. No de én egy új fajta Mercedes, alacsony padlós busszal járok, mivel a 29-es járat ilyen. Azon nincs ez a megkötés, mindhárom ajtónál felszállhatsz, de van mindenhol csipogó, úgyhogy a saját érdekedben, érvényesítesz. Amúgy egy buszút GBP 1.20, vagyis kb. 400 Ft. Na most. Itt nincs soha ellenőr, DE! Ma megtapasztaltam, milyen, ha ellenőrzés van. Hát, nem volt semmi. A busz megállt az egyik már külvárosi állomásnál, én éppen békésen hallgattam a Buddha Bar egyik nyugodt számát, a forgóban állva, amikor észrevettem, hogy egy-két utas tényleg rémült fejjel, mint az egér a ketrecben elkezd rohangálni, az egyik csipogót keresve, a másik megpróbálni kétségbeesve leszállni. De addigra már késő volt. Egyetlen srácnak sikerült még időben csipognia, de ő még az egész esemény után 3 pervvel is láthatóan fibrillált, gondolom az adrenalinja kissé felszökött. De voltak, akik nem jártak ilyen jól. Aki későn reagált, s láthatóan csak a felszállása után jóval, a razzia miatt csipogtatott, azt elővették. Aztán másokat leszállítottak, stb. No de: szóval az esemény kőkemény razzia valóban. A busz megáll. Felszáll vagy 10 ellenőr, busz előtt 8-10 Transport Police Officer (Tömegközlekedési Rendőrség, bizony), valamint állítólag többnyire Home Office Officer is van velük, aki tulajdonképpen olyan belügyminiszteri állami alkalmazott, aki akár azonnal kitoloncoltathat pl. egy illegális bevándorlót... csak, mert elkapták a buszon, mivel éppen nem volt jegye. Ez a pech!
Szóval jönnek, kártyaleolvasóval, ellenőrzik az Oyster-eket és jegyeket pikk-pakk. Kb. 5 percig a busz konkrétan áll. A rendőrök rendesen felszerelve.
Hát, nem volt semmi. Aztán miután leszedték a lógókat, akik szinte maguktól inkább a karjaikba futnak, s csak az ül nyugodtan, aki rendben van, mert amúgy sincs kecmec, ha elkaptak, a főmufti jelez, hogy a busz mehet, az ajtó bezárul, s vége az előadásnak. Döbbenetes. "Scary" :)
Valamint még annyi, hogy már alig várom, holnap első videóbeszélgetés Börniékkel! A gyerekekkel!! :) Orsáékkal kép nélkül már tudtam beszélgetni egy kicsit. De most jöhet a folytatás! :)
Ma megtudtam, hogy az első 2 heti fizetésem egy fajta depozit, letétként a cégnél marad felmondásig. Nehogy ellopjam az egyik bár asztalt! Egyébként pedig a fizetésemet 2 hetente fogom kapni.
Viszont az is kiderült, hogy mint pultos, nekem is jár amolyan borravaló, kiszámolva, szerződésben rögzítve, egy egység minden műszakért, amit ledolgozom. Ezt pedig hetente készpénzben kapom! Ez jó hír, sőt nagyszerű.
Ma volt egy meeting, ahol az új menü új szereplőit egyeztettük, mi, hogyan készül, mi kerül bele, hogy' nézzen ki. Managerek, pincérek, pultosok. Na, gyorsan készítettem egy-két képet. Asztalon ételek példának, körülötte a kollégák. Két nap pihenő következik!
S még annyit, itt is él, ne ítélj elsőre! Kezd alakulni a brigád, akikkel szívesen dolgozom. Visszatért a szabijáról egy manager, akit láttam a minap, beköszönt a kávézóba, s gondoltam, ő aztán egy öntelt csajszi lesz... nos, ma vele dolgoztam. Hát, pozitív csalódás. Dolgozó manager, normális hozzáállással! :)
Jóccakát!
Eddig is tudtam, hogy itt nem igazán szokás bliccelni a tömegközlekedésen. Nem beszélve arról, hogy a double-decker (emeletes) buszokon csak az első ajtónál lehet felszállni, s csak, ha becsipogtattad a jegyedet/Oyster-edet, csak akkor tudsz túlhaladni a sofőrön. No de én egy új fajta Mercedes, alacsony padlós busszal járok, mivel a 29-es járat ilyen. Azon nincs ez a megkötés, mindhárom ajtónál felszállhatsz, de van mindenhol csipogó, úgyhogy a saját érdekedben, érvényesítesz. Amúgy egy buszút GBP 1.20, vagyis kb. 400 Ft. Na most. Itt nincs soha ellenőr, DE! Ma megtapasztaltam, milyen, ha ellenőrzés van. Hát, nem volt semmi. A busz megállt az egyik már külvárosi állomásnál, én éppen békésen hallgattam a Buddha Bar egyik nyugodt számát, a forgóban állva, amikor észrevettem, hogy egy-két utas tényleg rémült fejjel, mint az egér a ketrecben elkezd rohangálni, az egyik csipogót keresve, a másik megpróbálni kétségbeesve leszállni. De addigra már késő volt. Egyetlen srácnak sikerült még időben csipognia, de ő még az egész esemény után 3 pervvel is láthatóan fibrillált, gondolom az adrenalinja kissé felszökött. De voltak, akik nem jártak ilyen jól. Aki későn reagált, s láthatóan csak a felszállása után jóval, a razzia miatt csipogtatott, azt elővették. Aztán másokat leszállítottak, stb. No de: szóval az esemény kőkemény razzia valóban. A busz megáll. Felszáll vagy 10 ellenőr, busz előtt 8-10 Transport Police Officer (Tömegközlekedési Rendőrség, bizony), valamint állítólag többnyire Home Office Officer is van velük, aki tulajdonképpen olyan belügyminiszteri állami alkalmazott, aki akár azonnal kitoloncoltathat pl. egy illegális bevándorlót... csak, mert elkapták a buszon, mivel éppen nem volt jegye. Ez a pech!
Szóval jönnek, kártyaleolvasóval, ellenőrzik az Oyster-eket és jegyeket pikk-pakk. Kb. 5 percig a busz konkrétan áll. A rendőrök rendesen felszerelve.
Hát, nem volt semmi. Aztán miután leszedték a lógókat, akik szinte maguktól inkább a karjaikba futnak, s csak az ül nyugodtan, aki rendben van, mert amúgy sincs kecmec, ha elkaptak, a főmufti jelez, hogy a busz mehet, az ajtó bezárul, s vége az előadásnak. Döbbenetes. "Scary" :)
Valamint még annyi, hogy már alig várom, holnap első videóbeszélgetés Börniékkel! A gyerekekkel!! :) Orsáékkal kép nélkül már tudtam beszélgetni egy kicsit. De most jöhet a folytatás! :)
Ma megtudtam, hogy az első 2 heti fizetésem egy fajta depozit, letétként a cégnél marad felmondásig. Nehogy ellopjam az egyik bár asztalt! Egyébként pedig a fizetésemet 2 hetente fogom kapni.
Viszont az is kiderült, hogy mint pultos, nekem is jár amolyan borravaló, kiszámolva, szerződésben rögzítve, egy egység minden műszakért, amit ledolgozom. Ezt pedig hetente készpénzben kapom! Ez jó hír, sőt nagyszerű.
Ma volt egy meeting, ahol az új menü új szereplőit egyeztettük, mi, hogyan készül, mi kerül bele, hogy' nézzen ki. Managerek, pincérek, pultosok. Na, gyorsan készítettem egy-két képet. Asztalon ételek példának, körülötte a kollégák. Két nap pihenő következik!
S még annyit, itt is él, ne ítélj elsőre! Kezd alakulni a brigád, akikkel szívesen dolgozom. Visszatért a szabijáról egy manager, akit láttam a minap, beköszönt a kávézóba, s gondoltam, ő aztán egy öntelt csajszi lesz... nos, ma vele dolgoztam. Hát, pozitív csalódás. Dolgozó manager, normális hozzáállással! :)
Jóccakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)