dolgozz érte, és kortalan maradsz

Az ember más embereknek köszönhetően lehet igazán boldog. Pontosabban: a jó kapcsolatok kölcsönhatásaitól. (Persze, lehetne itt fejtegetni a saját részt, hogy mindenki elsősorban ne önmagáért, hanem másokért éljen, vagy az istenit, hogy fedezzük fel egymásban A magasabbrendűt, de ezek mit sem változtatnak a lényegen.) Ember emberré az Emberei által válik.

Hosszú évek óta hiszek ebben mélyen és elszántan. Az alábbi videót szpojlerezve, amerikai elnökké nem kívánok válni, de skizofrénné sem. S persze az is igaz, hogy - őszintén megmondva - nem szeretnék igazán agg kort megélni. De ez egy másik téma...

Megelégszem azzal, ha boldog, s ezáltal kortalan lehetek azokkal az emberekkel, akikkel időt töltök, akikkel akár egészen hosszú évek óta dolgozunk a "good relationship" fenntartásán.
Mert igen, ez minden esetben dolgos, de sebaj, szeretek dolgozni :)

a mindennapok professzionális kommunikációjáról

Addig jó, amíg az emberek úgy gondolják, hogy a saját szakterületük létezése nélkül ez a világ nem lenne Az a világ, mint ami.

Ez nem nagyképűség, s nem eredhet kivagyiságból sem.

Ez hit.
Ez a hit kell ahhoz, hogy egy szakmát igazán elkötelezetten lehessen művelni, hivatásként lehessen megélni.

A mindennapok tudatos kommunikációja a szakszerűen és etikailag helytállóan művelt interakciók - kölcsönhatások - tervezése és lebonyolítása. Egy szakma. Mi több, az emberiség számára nélkülözhetetlen, alapvető emberi képességekre épít. Így gépek számára tökéletesen át nem is adható tudás, tudomány.
Na és a professzionalitásának tökéletesítése? Szerelem.

(a kép ismeretlen forrásból)

az utódlás mestersége

A Budapest LAB kutatásának bemutatójából ma kiderült számomra, hogy tudományos becslés alapján csupán nagyjából 2800 olyan családi vállalkozás van Magyarországon, mely már túljutott legalább egy generációváltáson, illetve a következő 5 éven belül várható a stafétabot átadása. (Hogy pontosan mekkora vállalkozásokra értelmezett a kutatás, és milyen utódlási viszonyok a "gyakoriak", ezekre is kitér a gondos cikk.)

kép forrása: badische-zeitung.de       

Mennyire jó lesz, ha egyszer itt is az üzleti és társadalmi kultúra részévé válik, válhat a sikeres vállalkozások tudatos örökítése, az utódlás.

Szubjektív konklúzió: Mondjam, hogy persze ebben a témában is ott a tudatos kommunikáció több formájának szükségessége?!

Életen át tartó

A TEDxConversations Program, illetve annak egyik nagykövete, Faludi Orsi meghívásának hála - köszi Orsi! ;) - többedmagammal a minap elgondolkozhattam azon, mit is jelent az életen át tartó tanulás. Úgy mentem oda, hogy majd elmondom, nekem mennyit számít a gyakorlatias oktatás, mennyire meghatározó személyes tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő emberektől alázattal kitanulni szakterületeket, illetve, hogy az oktatási rendszer(ek) így, meg úgy.

Aztán arra jutottam a beszélgetés közben, hogy a legjobb, amit tehetek, ha magamat tanulom egy életen át.

Hiszen minél jobban ismerem önmagam képességeit, határait, erősségeit és gyengeségeit, s minél nyitottabb őszinteséggel vállalom fel ezeket, illetve dolgozom kijavításukon, vagy fejlesztésükön, annál inkább leszek képes természetesen és asszertíven viselkedni, igazán hozzám illő feladatokat vállalni és ellátni, képviselni magamat és másokat adott környezetben, s mindezeket követve gyakorlatilag élvezettel megszerezhető tudásanyagokat sajátítani el, használni és adni tovább. 

forrás: yourtrainingedge.com

Az asztaltársaság arra is segített felfigyelni, hogy tulajdonképpen az emberiség, sőt, az egész evolúciós fejlődés is egy tanulási folyamat. Vagyis tanul a test (is), az anyag (*). De az elmúlt 20-25 év nagy adománya, hogy a laikusok számára is elérhetővé vált szakkönyvek, lélekbúvár tananyagok, know-how-k :) és fejlesztő kurzusok lehetővé teszik az autodidaktikus lelki tanulást (is). Vagyis a szellem (*) is. (Persze utóbbiban mindenkor segítségünkre voltak és vannak, de legalább is lehetnek szakemberek és egyházi, vagy hitéleti védőhálók, de ezek opcionális megoldások, mert lássuk be, nem találja meg magát/amit keres mindenki ezekben.)

S mindezeken átívelve az elején triviálisnak tekintett, lexikális tudásra törekvő elméleti, tudományos tanulás témája egyszerre hangsúlyát vesztette. Pedig az is mekkora élmény!

Továbbá téma volt, hogy kitől tanulni, amire bedobtam a minket tanító saját filterbuborékaink veszélyét. (Avagy, a szűrőbuborék.) S az is felmerült, hogy nekem mindig azt mondták, azért járjak iskolába, hogy megtanuljak tanulni.

"Már elfogadjuk a tényt, hogy a tanulás egy életen át tartó folyamat

annak érdekében, hogy lépést tartsunk a változással.

És ezzel együtt a legnyomasztóbb feladat

megtanítani embereknek, hogyan kell tanulni."

(Peter Drucker)

Tanulj meg: létezni, együtt-élni, tudni és alkotni.
(a Bloom Collaborative egy folyamatábrája alapján)

forrás: benchmarkpsychology.com.au

egy egészségesebb és boldogabb hely

A Nemzeti Túllövés Napja az a dátum, amikor a kalkulációk alapján egy ország lakossága kifosztja a rendelkezésére álló környezetét arra az évre. Szebben: ekkor kimerítjük az ország területén található ökoszisztémák által az adott évre fenntarthatóan előállított erőforrásmennyiségeket.

kép forrása: intunrelated.wordpress.com

Kitöltöttem egy kérdőívet is (https://www.greencred.me/footprintcalculator/) a biztonság kedvéért: az jött ki, hogy ha 7,5 milliárdan lennék, akkor nekünk 2,21 Földre lenne szükségünk. Több eltérő kalkuláció, így lista létezik a lábnyomaink becslésére, s bár ezzel az eredménnyel még mindig jobb vagyok (/vagyunk?), mint pl. az örmények (2,28), hát még a qatariak (11,68), de így is kissé elkenődtem, mert azt képzeltem, én egészen tudatosan élek.

Idén a National Overshoot Day Magyarországon szeptember 22. lesz. A CEEweb és a GreenDependent szervezetek erre elindítottak egy kezdeményezést (sajtóközlemény: HUN / ENG), e határidő elodázása érdekében. A felhívásukra pedig én is reagáltam, mert szeretném, ha még lenne egy darabig legalább 1 Föld, s azért is, mert azt is odaírták, hogy:

"Make Hungary a healthier and happier place to live, do your bit!"

S hát ez is erős érv :D

jövünk majd hatkor is

Nem tudunk egyebet tanítani, mint amik vagyunk.

Felnőtt koromra már annyi normát ismerek, annyi elmélet dolgozott már meg, annyi helyzetnek és közösségnek a szabályait építettem be a mindennapjaimba - a legjobb szándékkal, kerülve a megjátszást -, hogy talán már észre sem veszem a finom deformálódásokat.

Azonban a friss gyermeki lélek még nem itta magába ezeket a regulákat, nem kavarja össze őt ezek kusza algoritmusa. Mi több, valószínűleg még nem is érzi szükségét megfejteni, olvasni mások kódoltságát. Vagyis érkezhetek haza bármilyen lelki állapotban, a fiamon azt látom, hogy nem azt érzékeli belőlem, amiből éppen megérkezni próbálok, a rendes polgárként betöltött, adott napi "tisztségemet". Hanem valami elemibbet.

Volt egy örömteli találkozásunk valakivel vasárnap este. Nyolc után búcsúztunk a kedves és fontos ismerőstől, és a fiam többször is megjegyezte neki kézrázás közepette, hogy "jövünk majd hatkor is". Én is jöttem volna hatkor is, de nem tudtam volna ilyen jól kifejezni ezt az érzést.

fotó: Kiss Magdi ;)

a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása - @RC

Mindenek előtt: az ARC 2000 óta, töretlenül egy művészeti kiállítás.

Hónapok óta követem a kiállítás szervezését, sőt, dolgozunk azon, hogy támogatókat találjunk, a tradcionálisan Magyarország egyik legforgalmasabb terén - Ötvenhatosok tere -, szeptemberben megvalósuló, művészeti értékkel bíró óriásplakátokból álló kiállítás megvalósulására.

De a helyzet az, hogy a piaci szereplőknek mostanság, úgy tűnik, nem üzlet a 150 000+ látogató elérése, a forgalmas köztéren elhelyezhető saját hirdetés/termék megjelenítése, a kultúra támogatása.

Vagy netán ennyire érzékeny téma lett az, hogy a "civil elmondja, amit gondol"? Ez a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása. Igen, igaz, vannak ennek szélsőséges formái (is).

  (fotó: Szvoboda Szófia)

Figyelem! (!) Ez nem egy politikai bejegyzés. Nem. Itt arról van szó, hogy van egy művészeti kiállítás, ami ráadásul "cool", mert óriásplakátokon látható, interaktív, elgondolkoztató, kortárs, szabadtéri, ja, és igen, az idei témája az, hogy: "Vigyázat, civilek!"

De ez miért lenne rossz téma? Ez egy felszólítás. Ami csupán annyit akar mondani, hogy vigyázat, civilek. Civil kezdeményezésekről szóló, tudatosító, társadalmi érzékenységet felébresztő műalkotások, amik olykor súlyos tényekkel szembesítik majd a látogatókat. De a valóság bizony sokszor fáj.

S tényleg hagyjuk, hogy az idei kiállítás témája éppen bármilyen érdekcsoport számára valami egészen bizarr, saját céljait szolgáló "másként jó" eszköz. A civil ügyek a társadalom egyes rétegei, s olykor az egész társadalom számára fontos ügyek. Kész, pont.

S ezért várjuk támogatók jelentkezését, akik örömmel állnak az @RC kiállítás mellé.
Az alábbi videó:

egy szikra

időzítek, ma március 4. van

Egy különös hét után ma ezt az idézetet hozta fel a gép - kösz Ancsa, hogy felhoztad a gépre ;)

"Nagy de ritka művészet sokat tenni, sok emberrel együttműködni,

s mindamellett sem önmagunktól, sem Istentől el nem térni."

(Ignacio de Loyola)

Az Ignáci szikrák c. gyűjtemény szerint július 6-ára szánt idézet . Így "most" nem spoilerezek, beidőzítem, s megnézzük, mit mond majd a napján...

Update: ma is tetszik. Alkossunk hát tovább, megőrizve önmagunkat és tisztelve Istenünket. 

az elnyűhetetlen generációs kérdés

Nem lehet megunni: a generációk kutatása.

Miben is különbözik egy-egy generáció? Mit keresünk, mit kapunk, mit hozunk, mit viszünk, mit adunk át, s mit igyekszünk felszedni bölcsességünk mélyítése érdekében?

Például: a már most közöttünk élő legfiatalabbak (az Alfák) már nem is biztos, hogy a beszédalapú kommunikációt fogják választani elsődleges megoldásként önmaguk kifejezésére. Ahogyan a szülői, illetve az életközösségi mesélésre építő tudásátadás mértéke csökken, úgy növekszik az egyre elérhetőbb online környezet által is erősen támogatott vizuális információátadás értéke. A legfiatalabbak egy, számunkra (X és Y) már alig felfogható hozzáállással szűrik ki videókból, képsorozatokból a számukra szükséges adatokat. Egészen másként értelmezik ezeket az üzeneteket, mint ahogyan mi egyáltalán képesek lennénk rá. S ez nem baj, ezzel csak tisztában kell lenni.

A digitális eszközök használati metódusa egyre inkább a kisgyerek tanulási folyamatához hasonló: húzogatás, lapozgatás, tologatás, görgetés... Egyre kevesebb szó, egyre több kép.

Régen egy generáció 25-30 évet ölelt fel. Ma már csak 10-15 évet fog egybe, s ez is folyamatos csökken. A 2000-es években beszivárgott életünkbe az online világ. De 2010 óta ennek egy Bummját éljük már.

Egy Z már nem szereti használni a Google Maps-et. Inkább megkérdezi az ismerőseit az aktuális igénye kapcsán, javaslatokért.

Egy anya (/ gyermekét nevelő szülő) nem kell, hogy tanítsa gyermekét az eszközök szeretetére. Még csak nem is ő hozza gyermeke életébe az eszközt - nem mentegetés -, hanem a társadalmi helyzet, a tény, hogy a világunk egyre inkább ezek használata által működik. A szülőnek az eszközökön keresztül van lehetősége egy-egy lopott percben kapcsolatot tartani barátaival. Ennek örömét a gyerek érzékeli, s így tapasztalja, hogy ez jó.

Az pedig egy másik kérdés, melyik generációnak mit jelentenek a barátok, ők hol lelhetőek fel, hol érhetőek el. Az X sok élő kapcsolatot teremtett még. Az Y és felette már egészen más közegben mozog, ismerettségi köre nagyban tágul, de egyre kevésbé "offline igényű".

...s mennyi mindent lehetne még írni...

Egy kutató blogja: 6generáció.hu

(kép források: alchetron.com és nintendolife.com)

én ezt tanítom a gyerekeimnek

A kisfiam megkérdezte, hogy milyen macinak és mit dolgozom. Világos, hiszen lássuk be, nem mindennapi, hogy az ember apukája egy olyan valakinek is dolgozik, aki hasonlít a játék cimborákhoz, akik ráadásul az emberrel egy gyerekszobában laknak! Sőt, Micimackóhoz is hasonló lehet ez a...

S fogalmazni kezdek egy háromévesnek: hogy ez a maci munkahelyeket - mert ezt már tudja, mi - kapcsol össze, és segíti a munkájukat: jót cselekedni másokért, a világért, a Földért. Ezt például úgy teszi, hogy a civilszervezeteknek - így hívják ezeket a munkahelyeket - a jó híreit igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Na. Én ebben segítem ezt a Macit.

Aztán gondolkodom tovább. Nekem a "civilkedés" a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás (emberség) érvényre juttatását jelenti, s én ezt szeretném tanítani a fiaimnak. Mi több, mindezek értékességét kívánom hangsúlyozni nekik. Ezek a fogalmak pedig csak nem válhatnak szitokszavakká, ugye nem?

Miként rossz az, aki szabad?

Miként rossz az, aki egyenlő elbírálást remél?

Miként rossz az, aki közösséget vállal másokkal, akár a bajukban is?

A pénz nagyon szabaddá tesz, vagy nagyon nem.
kép: 1stcenturyfaithtoday.wordpress.com

Mégis, vannak, akik tudatosan formált kommunikációval éppen a civil kifejezés lejáratásán, vele az eddig taglalt morális értékek, illetve az ezekhez kapcsolódó humánus cselekedetek csorbításán munkálkodnak.

Ja, s mindezt arra hivatkozva követik el, hogy a határainkon túlról finanszírozott szervezetek, hogy úgy mondjuk, gyanúsak és veszélyesek lehetnek. (valamire)

S ott találom magamat, hogy azon töprengek, egyes helyeken hogyan ítélnek meg/el, ha csak azt mondom, folytatok civil tevékenységet. Tényleg? Tehát ellenség lettem, mert "civilkedem"? Vagy "csak" egy libsi okoskodó, egy unatkozó értelmiségi - utóbbihoz egy csipetnyi városi, meg egy kk-nyi csak-a-kétkezi-dolgozik, és már forrhat is a nemzeti összeugrasztás, de ezt most ne is... -, és különben is, mennék inkább dolgozni a magyar emberekért. Dolgozom. Sokat.

Igen, úgy látom, ez alakul a civil szóból.

By the way. A megfélemlítő p r o p a g a n d a olyannyira működik, hogy életemben nem láttam még akkora keletjét a disztópia kifejezésnek, mint az elmúlt hetekben.

Nos, bár jelenleg sikerült remekül pozicionálni ellenségként a nem mozduló, de megállítandó világvárost, vagy az agg, nemzetrontó csilliárdos csicskáit, de végképp csak lábjegyzetként hozzá kell tennem, hogy, mint ismeretes, az ember szinte bármilyen származást (pedig ez ritkán választott jellemző!), vallási hovatartozást (hát még, ha provokálóan hitbeli, ugye), nemi identitást (biztos, hogy neki is van valamilyen), politikai nézetet (máséval foglalkozva nyilván neki is van sajátja) képes egy bűnbakra skarlátbetűként rávarrni, majd megkergetni azt a lényt a bizonyos puszta irányába, ha éppen úgy szolgálja érdeke. (valamiért)

Miként rossz az, aki...?

Én a jóban hiszek.

(Ez nem csak egy elcsépelt közhely idebiggyesztve. Állj meg, s gondold végig: Te hiszel benne igazán?) Hiszem, hogy legfőképpen arra vagyunk, hogy jót tegyünk, a Nagyobb Jó megvalósulásáért. Gyakran nem sikerül a jót tennem, de na és. Újra és újra kell próbálni. Erre törekszem, mert ettől válik a világ eggyel jobbá.

S végül, ha vannak, akik szenvtelenül és büntetlenül felvállalhatják mások életére is kiható kapzsiságukat (ami elv?) és uralomvágyukat (ami hit?), akkor nekem is csak az marad, hogy büszkén felvállaljam másokra veszélyt nem jelentő nézetemet (ami elv) és elkötelezettségemet (ami hit).

Mindezek alapján arra tanítom a gyerekeimet, hogy a civil, a nemcivil (vagy épp anti-civil), tehát minden polgár is mind szabadságot, egyenlőséget és szolidaritást érdemel, s bárki is - csak az Isten tudja, milyen egyéni céljait szolgálandó - mondjon bármi mást nekik, a gyerekeim az előbbieket tartsák alapelvnek.

kép: frasercoastchronicle.com.au

(végső, család- és jövőbarát verzió)
(Megjegyzés: vigyázat, ez a bejegyzés tartalmazhat olyan szavakat, melyek érdekcsoportok általi kisajátítás útján esetleg jelentésmódosuláson, vagy -romláson eshettek át.)
(A MACI a Magyar Civilszervezetek kommunikációs kampány - www.sziamaci.hu -, és igen, külföldről finanszírozott, bár igaz, hogy "csak" egy kampány.)

filterbuborék

A 2016. év ifjúsági szava a filterbuborék lett, s ezt a decemberi eredmények alapján a Múzeumok Éjszakája eseménysorozat keretében sikerült hivatalosan is bejelenteni júniusban a Magyar Nyelv Múzeumában (Széphalom, Sátoraljaújhely).

(A szó innen származtatható: filter bubble.)
(Szintén ismert elnevezése: szűrőbuborék)

Egyéb érdekes kifejezések mellett kapott most érdemi sajtófigyelmet a szó. A többit nem emelem ki - kapnak elég hangsúlyt most amúgy is. Ez a szó releváns a kommunikáció tekintetében, ezért muszáj megemlékeznem róla.

Egyéb zsűrizett kategória volt az antiszavak csoportja is, mely besorolás mondható talán pejoratív megközelítésnek. Azonban a többi kategóriánál nem jöttem rá, számít-e, hogy a szavaknak pozitív, vagy negatív a társadalmi megítélése. (Tehát trendi, hype-olt, szexi, de vajon milyen értelemben?)

Talán jobb is így. Mindenki döntse el maga, igaz?

Filter Bubble (főnév) definíciója:

"A situation in which an Internet user encounters only information and opinions that conform to and reinforce their own beliefs, caused by algorithms that personalize an individual’s online experience.

Exapmle: the personalization of the web could gradually isolate individual users into their own filter bubbles."

(oxforddictionaries.com)

Lényegében: az algoritmusok világában tehát nem kell aggódnunk. Csak olyan hírt kapunk, ami nem zökkent ki minket a komfortzónánkból.

Na de mikor és hogyan is definiáltam azt, és kinek?
Ami tény: ez lett az egyik "év szava".

S bármilyen is éppen, mindig érdemes dolgozni rajta ;)

(kép forrása: blog.redcaffeine.com)

Tibiatya kavart egyet

Mindenképpen egyedülálló kommunikációs csavar-özön.

A trágár kifejezéseken kéretik felülkerekedni, mert az érdekes része nem az. Mondjuk, hogy ezek a nyomatékosítás és megrökönyítés eszközei.

A (kommunikációs) eljárás, valamint a következtetésük elgondolkoztató. Érdekes stratégiai húzás-színfolt - mondhatni, gerilla stílus, vagy kamikáze akció - kis hazánk, olykor kissé egyhangú hírzajában.

Amúgy nem követem őket (Humbák Művek, Tibi atya hivatalos kocsmabrandje és webshopja), de örülök, hogy most foglalkoztam velük kicsit.

Legyen bármi is a valódi ok és a cél (a Facebook oldaluk lekapcsolására), mindenképpen érdemes megfigyelni a hatást, a generált híreket, a közvetlen és közvetett forgalmat, amit maga az eset eredményezett.
Sokan sokat adnának egy ilyen méretű hírkeltésért. S végül is van áldozata az eljárásnak? Ez negatív kampány?

Bravo.

http://tibiatya.blogstar.hu/2017/06/15/ujra-itt-basszatok-meg-/39326/

álhírek

Algoritmusok és munkaerő buuumm a legnagyobbaknál - Fb, Google - csak, hogy szűrjék az álhíreket.
S mindeközben, ha nem tekintjük az ízléstelen, vagy egyenesen etikátlan verzióit, akkor azért sokszor művészi, kreatív, pimasz propaganda.
új világ
új kommunikáció

Bőhm Kornél (Spindoc alapító) áprilisi Vírus Klub előadása.
(A Vírus Klub előadásai a dogmatikus gondolkozással és az érdektelenséggel veszik fel a harcot, széles körben és közérthető nyelven.)

a MACIról

kicsit döcög, de az enyém :)

Örömmel beszéltem a MACI - Magyar Civilszervezetek kommunikációs kampányról, a magyar civilekről, az 1% felajánlásról és annak hasznáról. Köszönjük a lehetőséget Bonum TV!
Néha talán kicsit általánosság-szagúak a válaszaim, de hogyan választhatnék ennyi jó példa közül, amennyit a magyar civilek nyújtanak, ha egyszer a MACI pártatlanul képvisel minden jó civil kezdeményezést?!
Szerintem a lényeg amúgy valahol 9:20 és 9:37 között.
Kicsit "túltoltam" a gesztikulálást, a mimikát meg nem is kicsit, de egyelőre ilyen van.
Még jó, hogy ennyi időm volt, hogy jó kérdések adtak iránymutatást - köszönet, Jákfalvy Kata -, és hogy hálás témával mehettem!

Watch video!

a XXI. századi cégek emberei 'aka' 10 Professions from the Future

Ilyet is ritkán teszek: lényegében csak tartalmat népszerűsítek.
Köszönet a
- Startup Safary Budapest 2017 szervezőinek, akik remek eszközt választottak a giga-eseményük PR kommunikációjához,
- a haszon.hu szerkesztőségének a finoman átalakított lead-ért, no és persze a közölt cikkért,
- illetve a Funzine-nak, ami még angol verziót is megjelentetett.
  (the English version)

DeCosse könyvillusztrációja 1982-ből
(kép forrása: smithsonianmag.com)

Az én olvasatomban: a tudatosan szervezett (stratégiai) és minőségi kommunikáció továbbra sem váltható ki AI droidokkal, mert
az embernek ember kell.
Egyre inkább, hát még az "átdigitalizált" világban.
(s még csak nem is ellentmondás)

Nekem mindenképpen kedvez a cikk listája. Hajrá, kommunikáció!

(kép forrása: pieria.co.uk)

átérezni

Nem kell szeretni senkit, sőt, el lehet határolódni mindentől, ami menekülőkkel kapcsolatos.
S nem szeretnék rossz álmokat sem okozni senki számára.
Mi több, az sem érdekel, hogy propaganda része-e a videó.

De amíg kimenekítésben reménykedő civilekkel, köztük gyerekekkel történhet ilyen Aleppo-ban (Szíria) és környékén, addig, aki nem is próbál segíteni az ottaniaknak a túlélésben, vagy legalább az újrakezdésben, az örüljön annak, hogy nem tudja átérezni a helyzetüket.
(legalább egy elrebegett őszinte fohásszal)

Bocsánatot kérek, tudom, hogy megrázó. Azért osztom most meg, mert megrázott engem is.

Nem teszek ide képet.
https://www.facebook.com/Channel4News/videos/10154754599691939/

kimaradt március

Robog az életem.

Robog az életünk.

Egyedül és együtt - még a TEDxDanubia 2017 is erre a gondolatra épül.

S nincs itt semmi negatív felhang, csupán a tény, hogy az embernek meg kell tudnia tenni dolgokat egyedül, de közben nem szabad elfelednie, hogy nincs egyedül.

Mert nem vagy egyedül és kész.

Az elmúlt hónapok rohamos léptekben vesznek a távolba.

Engem a kommunikáció,

az emberek közötti interakció minőségi formájának szolgálata hajt.

Ezt élvezem, mindig is ezt szerettem.

No és a koncepcionalitást.

S ha a kettő együtt áll, mi kellhetne még?

kép: infaustus.wordpress.com

Álmatlan éjszakáim, és a lelkesedéstől fűtött nappalaim izgalmait pedig talán leginkább ezek a pontok foglalják össze. Köszönöm Vuray György eddigi segítségét is, és szerintem találkozunk még.

(Ilyen világban írhatnék a civil aktualitásokról, vagy a "politikáról" is, de inkább nem.)

Milyen gyakran gondolod, hogy Szűrőbuborékban élsz?

Pár hónapja Fehér Katalin - akinek Digitalizáció és új média című könyve szintén itt figyel a polcon, gondos átolvasásra várva - felhívta a figyelmemet erre a tanulmányra. Ma végre sikerült figyelmesen feldolgoznom.
Köszi Kati! ;)

forrás: themachinestarts.com (a tanulmány illusztrációi közül)

"A motivációnál is erősebb azonban az elköteleződés és az együttműködés lehetősége a felhasználók számára Marczewski (2014) vizsgálata szerint. Az eredmény a figyelem megragadása és lekötése, cselekvés-aktiválás, tanulás-elősegítés és problémamegoldás (Kapp 2012), amely egyre beljebb viszi a felhasználót az elköteleződési spirálba." (idézet a tanulmányból)

... no és a WAZE, kicsit máshonnan nézve...

De ebben a munkában is megcsillan a valahova tartozás, a közösség igényének gondolatisága. Azonban lassan kezdem érteni: nem lenne már egyszerűbb offline, de az is muszáj.

Mennyi erő van egy közösségben?

Annyi, amennyi a tagjaiban.

Mennyi van bennük?

Végeláthatatlan.

Ha csak abból indulunk ki, hogy mindenki egyedi, hogy nincs két egyforma ember, máris elkezdhetjük összeszorozni az egyes képességeket, tudásokat, ismereteket. Felbecsülhetetlen.

forrás: chineseposters.net

Miben van az ereje egy közösségnek?

A létezésében.

Abban, hogy egyre nagyobb igény fogalmazódik meg iránta, irántuk. Az individualizmus ideje, azt hiszem, leáldozóban. Vannak egyéniségek - én is az vagyok, mind azok vagyunk.... ("Én neem!" - mondja egy hang a tömegből :) ) -, de ez nem jelenti azt, hogy ne vágynánk egyre inkább ismét tartozni valahova. Talán a fogyasztói társadalom újabb és újabb termékei már nem elégítik ki a személyes igényeket. Sőt, elgondolkoztató: az újítások egyre inkább mutatnak a közös felhasználás, a folyamatos kommunikáció irányába. (Persze, ennek is megvan a veszélye, mert már nehezebb elcsendesedni, kikapcsolni, magunkba fordulni, de ez már túl nagy téma lenne egyetlen bejegyzéshez. Vissza...) Volt egy IWIW, majd jött a Facebook, a világ legértékesebb márkája a Google. Előbbi tönkrement. Egyesek szerint azért, mert nem nyújtotta a Hírfolyam feature-t. Vagyis csak magadat nézegethetted, meg mások profilját, de nem volt benne folytonos kapcsolódási lehetőség. Utóbbiak azonban egyre többet tudnak rólunk, mert kihasználjuk az általuk nyújtott összekapcsoltság lehetőségét.

forrás: hollywoodreporter.com

Igen tudom, az információ hatalom, de nem ér semmit, és áramolni sem tud, ha magányos "szigetlakók" agytekervényeiben futkos csak ide-oda. Tehát ismét, azért hatalom, mert közösségekben létezünk.

Mire jó egy közösség?

Mire nem? Egy közösség összehoz, életben tart, lelkesít, megvéd, támogat, lehetsz benne egyéniség (!), és lehetsz benne tömeg is. Megtart, vagy épp elenged. Biztosít számodra kedvezményeket - előnyt, akár piacit is (! Community-Based Purchase™ !) -, valamit, sőt, akár sok dolgot, amik Neked hiányoznak, amik Téged kiegészítenek, amiktől teljesebb lehetsz. "Van akinek ez kell, van akinek az."

a Community-Based Purchase ™ / közösségi vásárlás egy régi példaképe
kép forrás: silversurfers.com

No és még mit ad?

Együttes erőt. Ezért bátrabbak a keménykedők is hordában, de ez a destruktív erő mintája. Hadd mondjak jobbakat: elvi közösségek, lelki közösségek, azonos hitűek (nem vallás!), tudományos tömörülések, azonos érdeklődésűek, hobbi közösségek, jól működő lakóközösségek, akkor már érdekcsoportok, vagy fan clubok, szakmai trösztök. Mi több: egy szervezet, vagy egy vállalat?!

Bármelyiket nézzük, s lehetne sorolni még sokfélét, mindet néhány közös vonás jellemez, de egyet mindegyik birtokol, a tagok részéről, s ez felbecsülhetetlen:

a közösségbe vetett bizalom.

(Durva: még akkor is, ha terrorizált, vagyis például félelemtől motivált a tag!)

Közösségben szinte bármi megvalósítható. A multidiszciplináris közösségek persze még egy kicsit szerencsésebbek, mint a... mert ők már szinte egy kibuc... no de minek is hasonlítgatni a közösségeket. Hiszen az elején mondtam, hogy annyi képesség és tehetség, ahány ember. Így aztán annyi közösség is. Akkor meg milyen alapon lehetne egyik jobb, vagy kevésbé jobb, ha a bizalom megvan. Mindegyiknek van egyedisége, páratlan ereje, amint az egyes tagjainak is. A kérdés, hogy felismerik-e, s tudnak-e élni vele.

Fontos! Én nem csak virtuális közösségekről beszélek! Ellenkezőleg, folyamatosan a hagyományos, "összejövős" közösségek (community / kommuna ?) járnak a fejemben.

(Egykor az volt a gond az új PC világgal, hogy a szülők szerint a gyerekek antiszociálissá váltak. Vajon továbbra is veszélye ez az online létnek? Vagy ez a valós veszélye?)

De a közösségek lényege mégis csak az, hogy Léteznek. És ha tagja vagy egynek is, már többre vagy képes. S nincs ember, aki ne lehetne tagja egy közösségnek, ha igazán szeretne az lenni. Csak esetleg nem jót választ. De akkor érdemes keresni, jót, megfelelőt keresni.

Mert a közösség... az Közösség.

forrás: communityleadershipsummit.com

Tollak és virágok

Az absztrakt korát éljük.

Én ezt most valahogyan nagyon tudom szeretni.
Mint egy képtárban: újra és újra elragadja a tekintetemet, visszamegyek, kicsit megállok előtte, jól megnézem magamnak. Hogy bevésődjön. Hogy beszélgetni is tudjak róla, alkalmasint, ha lehetőség adódik rá, a művésszel magával is.

Aztán majd letörlöm gondosan, hogy újabb jöhessen a helyére.

Naszádos Vicián (2014- ): Tollak és virágok (krétarajz, festett acéllemez)

heart and mind / szív és tudat [farewell]

Around a year ago I made a huge decision to quit my job and the 31st was my last official office day.

As a professional, or a parent also, a lot of us feel the pressure to chase the best schemes, the safe games… and for many, this leads to a lack of fulfilment, a culture that invites unhealthy competition and a detrimental work/life balance. I can’t speak for everyone but I believe it’s important to chase our dreams whilst we’re young (in heart and mind, anyway) and find enjoyment in the work that we do.

I don’t regret gaining a 5-year experience and a range of new skills that will support me in my professional and personal life… but I also don’t regret leaving “what I should do” for “what I want to pursue”.
[based on Max Hill’s (@maxhill27) story]

#ProfStratComms
#PublicRelations
#Friendraiser
#ThankYouJesuits
/

Nagyjából egy éve meghoztam egy komoly döntést, hogy a jelenlegi munkámat befejezem. Szerződés szerint az utolsó hivatali napom 31-én volt. Mint szakember, vagy éppen szülő, sokunk érzi a nyomást, hogy ki kell harcolni a legjobb alkalmazotti formát, biztonsági játékra kell menni… és sokunkat ez a szakmai kiteljesedés feladásához, vagy egy egészségtelen versenybe, netán káros munka/magánéleti egyensúlyi környezetbe vezet. Nem beszélhetek mindenki nevében, de én hiszem, hogy fontos hajtani a saját álmok megvalósítását, amíg fiatalok vagyunk (szívünkben és tudatunkban, legalább is), és megtalálni az élményt abban a munkában, amit végzünk. Nem bánom az ötévnyi tapasztalatot és a megszerzett képességek hadát, melyek szakmai és magánéletemben egyaránt segítenek… de nem bánom feladni sem "amit megérne csinálnom" azért, "amire törekedni akarok".
[Max Hill után szabadon]

the ProfStratComms©

Let the short introduction of Professional Strategic Communications (PSC/SC/stratcomm) stay here.

Professional as much as: against the ever expanding variety of media, and low barriers to entry, it is easy to waste resources or embarrass an organisation. Unprofessional communication became more common. It is possible to get a lot of hits, impressions or followers, but so what? Executive management expects their communications to accomplish more concrete goals.

Strategic because: infusing communications efforts with an agenda and a master plan. Or as Shayna Englin (Georgetown U.) says “being strategic means communicating the best message, through the right channels, measured against well-considered organisational and communications-specific goals. It’s the difference between doing communications stuff, and doing the right communications stuff.” It also implies using New methods of outreach and necessity of Consistency & coordination.

All together: as Karen Green (Renaissance Computing Ins. at UNC) says that stratcomm is about having a plan, not "simply reacting and responding". It is also "framing a discussion on topics and issues that are important to my organisation in a way that gets the organization’s name out there. This in turn builds the organizsation’s reputation and street credibility.”
#ProfStratComms©

source: entrepreneur.com        

According to the International Journal of Strategic Communication, six relevant disciplines are involved in the development, implementation, and assessment of communications by organizations: management, marketing, public relations, technical communication, political communication, and information/social marketing campaigns.

"Communication is strategic when it is completely consistent with a corporation’s mission, vision, values and is able to enhance the strategic positioning and competitiveness of the organisation." (Financial Times)

            source: mindtools.com

Sources / More about stratcomm:

- idea.org

http://www.idea.org/blog/2011/03/16/what-is-strategic-communications/

- lexicon.ft.com

http://lexicon.ft.com/Term?term=strategic-communication

- K. Hallahan, D. Holtzhausen, B. van Ruler, D. Verčič, K. Sriramesh: Defining Strategic Communication (International Journal of Strategic Communication, 2007)