dolgozz érte, és kortalan maradsz

Az ember más embereknek köszönhetően lehet igazán boldog. Pontosabban: a jó kapcsolatok kölcsönhatásaitól. (Persze, lehetne itt fejtegetni a saját részt, hogy mindenki elsősorban ne önmagáért, hanem másokért éljen, vagy az istenit, hogy fedezzük fel egymásban A magasabbrendűt, de ezek mit sem változtatnak a lényegen.) Ember emberré az Emberei által válik.

Hosszú évek óta hiszek ebben mélyen és elszántan. Az alábbi videót szpojlerezve, amerikai elnökké nem kívánok válni, de skizofrénné sem. S persze az is igaz, hogy - őszintén megmondva - nem szeretnék igazán agg kort megélni. De ez egy másik téma...

Megelégszem azzal, ha boldog, s ezáltal kortalan lehetek azokkal az emberekkel, akikkel időt töltök, akikkel akár egészen hosszú évek óta dolgozunk a "good relationship" fenntartásán.
Mert igen, ez minden esetben dolgos, de sebaj, szeretek dolgozni :)

a mindennapok professzionális kommunikációjáról

Addig jó, amíg az emberek úgy gondolják, hogy a saját szakterületük létezése nélkül ez a világ nem lenne Az a világ, mint ami.

Ez nem nagyképűség, s nem eredhet kivagyiságból sem.

Ez hit.
Ez a hit kell ahhoz, hogy egy szakmát igazán elkötelezetten lehessen művelni, hivatásként lehessen megélni.

A mindennapok tudatos kommunikációja a szakszerűen és etikailag helytállóan művelt interakciók - kölcsönhatások - tervezése és lebonyolítása. Egy szakma. Mi több, az emberiség számára nélkülözhetetlen, alapvető emberi képességekre épít. Így gépek számára tökéletesen át nem is adható tudás, tudomány.
Na és a professzionalitásának tökéletesítése? Szerelem.

(a kép ismeretlen forrásból)