Mihály atya jobb, mint egy mastercard

Már sok plénum előtt elmondtam, hogy mennyire "szerencsések" ;) vagyunk, hogy Kövisek voltunk Akkor és Ott (a '80-as évektől az új évezredig, Óbudán, a HÉV környékén). Amit kaptunk, annak a felbecsülhetetlen értékét ma már minden porcikámban érzem. Tudom és hiszem. Úgy szoktam összefoglalni - magamnak is -, hogy: amit mi megélhettünk, olyat sehol nem találok a fiaim számára.

Nem tudnám leírni, hogy barátságos, szigorú, odaadó, következetes, alapos, kimért, vagy egyszerűen csak egy rátermett és határozott, a közösségéért élő vezető volt Mihály atya. Utóbbiak bizonyosan, elvitathatatlanul és felülmúlhatatlanul.

A közösség - amit felépített és amiből aztán ki-ki mehetett tovább a maga útján - még a mai napig felelevenedik bennem. Az élmények, a társak, arcok, nevek, helyszínek, hangok, tárgyak. Táborok, számháborúk, hajnali zászlófelvonások, a "kincstári" sátrak, szenyorok, SokSárgaSünök, Énkék, nagyobbak és kisebbek.

Elképzeltem, hogy amikor majd búcsúzunk tőle, nem asztalra állnék ó-kapitány-kapitányomozni, de legszívesebben egy Ó, begina!-ra zendítenék, vagy ha nagyon muszáj, még egy Á rám szám szám is beleférne, csak az ő kedvéért. (abban az egyedi, kövis ritmusban)

Mindezt - esetleg kicsit erőltetettnek tűnően - az így-úgy talán mindenki számára ismert (Mastercard) "Priceless" kampányra utalva vezettem fel. Ebben a híres és sikeres kampányban sok dolog elhangzott az elmúlt évtizedek során. Nekem az elmúlt hónapok alatt viszont egyre csak az járt a fejemben, hogy: Mihály atya több volt még egy mastercardnál is. :D Felbecsülhetetlen értékeket és soha el nem évülő, megfizethetetlen élményeket adott nekünk.

Isten veled, Mihály atya! Köszönöm, hogy vezettél minket.

A képekért köszönet Kiss Magdinak, Béni Bandinak, Konta Gyulának és Rédly Dénesnek.

Ha bárkit sértene a képek megjelenítése, azonnal jelezze.

Mennyi erő van egy közösségben?

Annyi, amennyi a tagjaiban.

Mennyi van bennük?

Végeláthatatlan.

Ha csak abból indulunk ki, hogy mindenki egyedi, hogy nincs két egyforma ember, máris elkezdhetjük összeszorozni az egyes képességeket, tudásokat, ismereteket. Felbecsülhetetlen.

forrás: chineseposters.net

Miben van az ereje egy közösségnek?

A létezésében.

Abban, hogy egyre nagyobb igény fogalmazódik meg iránta, irántuk. Az individualizmus ideje, azt hiszem, leáldozóban. Vannak egyéniségek - én is az vagyok, mind azok vagyunk.... ("Én neem!" - mondja egy hang a tömegből :) ) -, de ez nem jelenti azt, hogy ne vágynánk egyre inkább ismét tartozni valahova. Talán a fogyasztói társadalom újabb és újabb termékei már nem elégítik ki a személyes igényeket. Sőt, elgondolkoztató: az újítások egyre inkább mutatnak a közös felhasználás, a folyamatos kommunikáció irányába. (Persze, ennek is megvan a veszélye, mert már nehezebb elcsendesedni, kikapcsolni, magunkba fordulni, de ez már túl nagy téma lenne egyetlen bejegyzéshez. Vissza...) Volt egy IWIW, majd jött a Facebook, a világ legértékesebb márkája a Google. Előbbi tönkrement. Egyesek szerint azért, mert nem nyújtotta a Hírfolyam feature-t. Vagyis csak magadat nézegethetted, meg mások profilját, de nem volt benne folytonos kapcsolódási lehetőség. Utóbbiak azonban egyre többet tudnak rólunk, mert kihasználjuk az általuk nyújtott összekapcsoltság lehetőségét.

forrás: hollywoodreporter.com

Igen tudom, az információ hatalom, de nem ér semmit, és áramolni sem tud, ha magányos "szigetlakók" agytekervényeiben futkos csak ide-oda. Tehát ismét, azért hatalom, mert közösségekben létezünk.

Mire jó egy közösség?

Mire nem? Egy közösség összehoz, életben tart, lelkesít, megvéd, támogat, lehetsz benne egyéniség (!), és lehetsz benne tömeg is. Megtart, vagy épp elenged. Biztosít számodra kedvezményeket - előnyt, akár piacit is (! Community-Based Purchase™ !) -, valamit, sőt, akár sok dolgot, amik Neked hiányoznak, amik Téged kiegészítenek, amiktől teljesebb lehetsz. "Van akinek ez kell, van akinek az."

a Community-Based Purchase ™ / közösségi vásárlás egy régi példaképe
kép forrás: silversurfers.com

No és még mit ad?

Együttes erőt. Ezért bátrabbak a keménykedők is hordában, de ez a destruktív erő mintája. Hadd mondjak jobbakat: elvi közösségek, lelki közösségek, azonos hitűek (nem vallás!), tudományos tömörülések, azonos érdeklődésűek, hobbi közösségek, jól működő lakóközösségek, akkor már érdekcsoportok, vagy fan clubok, szakmai trösztök. Mi több: egy szervezet, vagy egy vállalat?!

Bármelyiket nézzük, s lehetne sorolni még sokfélét, mindet néhány közös vonás jellemez, de egyet mindegyik birtokol, a tagok részéről, s ez felbecsülhetetlen:

a közösségbe vetett bizalom.

(Durva: még akkor is, ha terrorizált, vagyis például félelemtől motivált a tag!)

Közösségben szinte bármi megvalósítható. A multidiszciplináris közösségek persze még egy kicsit szerencsésebbek, mint a... mert ők már szinte egy kibuc... no de minek is hasonlítgatni a közösségeket. Hiszen az elején mondtam, hogy annyi képesség és tehetség, ahány ember. Így aztán annyi közösség is. Akkor meg milyen alapon lehetne egyik jobb, vagy kevésbé jobb, ha a bizalom megvan. Mindegyiknek van egyedisége, páratlan ereje, amint az egyes tagjainak is. A kérdés, hogy felismerik-e, s tudnak-e élni vele.

Fontos! Én nem csak virtuális közösségekről beszélek! Ellenkezőleg, folyamatosan a hagyományos, "összejövős" közösségek (community / kommuna ?) járnak a fejemben.

(Egykor az volt a gond az új PC világgal, hogy a szülők szerint a gyerekek antiszociálissá váltak. Vajon továbbra is veszélye ez az online létnek? Vagy ez a valós veszélye?)

De a közösségek lényege mégis csak az, hogy Léteznek. És ha tagja vagy egynek is, már többre vagy képes. S nincs ember, aki ne lehetne tagja egy közösségnek, ha igazán szeretne az lenni. Csak esetleg nem jót választ. De akkor érdemes keresni, jót, megfelelőt keresni.

Mert a közösség... az Közösség.

forrás: communityleadershipsummit.com