Ha követelünk valakit, valamit, ha elvárunk valakitől valamit, nem más, mint függőség.
Vagyis mástól várni saját boldogságunk megvalósítását. Igaz ez életünk minden helyzetére, formális és informális eseményére, minden fejezetére és létezésünk minden tárgyára.
Amint lehetőséget adunk magunk számára annak felismerésére, milyen érzés önmagunk boldogságáért tevékenynek lenni, vagy mást boldoggá tenni, ennek élménye önmagát érteti meg, így kár is lenne itt magyarázni. Azt is érteni kell, hogy az örömszerzés nem egy teljes önmegsemmisítést jelent. Önmagunkat nem eltörölni, hanem elfogadnunk (szeretnünk) kell, hogy valóban függetlenné válhassunk másoktól. Ez éppen tűnhet önzésnek is. De ha csak tűnik, akkor ez máris nem olyan mérvadó, igaz?
Nem kell keresni másban a boldogságunkat.
Nem másból ered, másban kiteljesülhet.
(Sokak-ok után szabadon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése