nem az a kérdés, hogyan

(S nem beszél arról, hogy hogyan kellene mindehhez imádkozni ;) )

„Az imádságot Isten sugallja saját semmiségünk mélyeiben. A bizalom, a hála, az imádás és a bánat emel bennünket Isten elé. Végtelen igazságának fényében egyszerre látjuk magunkat és Őt. Arra indít, hogy irgalmat, lelkierőt, vagy akár anyagi segítséget kérjünk tőle, mindazt, amire rászorulunk. Akinek imádsága olyan tiszta, hogy sohasem kér semmit Istentől, az nem ismeri sem Istent, sem sajátmagát, mert nem tudja, mennyire rászorul Istenre.

Minden igazi imában valahogyan azt ismerjük el, milyen tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva az élet és halál urának. Mély és eleven kapcsolatba kerülünk vele, akit nemcsak Urunknak, hanem Atyánknak is vallunk. Amikor igazán imádkozunk, akkor vagyunk igazán. Létünk így válhat a legtökéletesebbé, hiszen az egyik legtökéletesebb tevékenységünk.”