Szülőnek lenni
Gyermekeid nem a te gyermekeid.
A saját maga után sóvárgó Élet fiai és leányai.
Általad, de nem belőled jöttek a világra.
Bár veled vannak, mégsem a tiéid,
És nekik adhatod szeretetedet, ám a gondolataidat nem,
Mert saját eszméiket követik.
Hajlékot nyújthatsz testüknek, a lelküknek azonban nem,
Mert az a holnap házában lakozik, melybe te még álmaidban sem léphetsz.
Törekedhetsz szeretni őket, de viszonzást ne várj ezért,
Hisz az élet nem néz vissza, mit sem törődik a tegnappal.
Te vagy az íj, melyből gyermekeid eleven nyílként röppenek tova.
Az íjász látja a jelet a végtelen ösvényen, és hatalmával meghajlít téged, hogy nyilai sebesen és messzire szállhassanak.
Legyen hajlásod boldogság az íjász kezében;
Mert bár szereti a kiröppenő nyilat, de nem kevésbé szereti az íjat is, mely helyt marad.
Kahlil Gibran
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése