balancing

Hetek óta házi dolgozatok és záróvizsga tételek bűvöletében tölteni, egyéb megoldás híján az éjszakákat - well, somewhat, it's worth it.

Azonban: hazaérek kilenckor, éppen tűnődve, hogyan kapcsoljak át, fókuszáljak mielőbb a mai adag elméletre, amikor a fiam, meghallja, hogy a lakásba léptem, és szólítgatni kezd. Elaltathatatlan egy órája, élénk. Anyukája el, legalább egy zuhany jár végre neki is. Letérdelek az ágyunk mellé, és megkérdezem a kisfiamat, leteszi-e a fejét a kinyújtott karomra, hogy mesélhessek neki. 19 hónapos, naponta újabb, meglepő igényekkel és önmagának felfedezett képességekkel. Mit lehet tudni, hátha ma nem kell énekelni majd, hátha működik ez... és belemegy, már dől is a karomra! Gyorsnak kell lennem, hogy az érdeklődést fenntartsam: mi jár épp a fejemben, miből meríthetek? Megvan, a metrón az egyik mára hagyott márka-tételt olvastam, téma: a Magyar Rendőrség. Remek, valamire csak jó lesz; kellemes a hasznossal, lássuk, mi ülepedett le: "Szolgálunk és védünk", "közrend és közbiztonság védelme", "tájékoztatók és sajtó korrekciók", "bűnmegelőzés", "magántulajdon" - komoly szavak, de még velem van -, s ekkor eljutunk a közös játékhoz! Kivel osztaná meg szívesen a játékait? Kivel játszana? Ki osztotta meg vele a játékát? A szánkóját?
S jönnek a válaszok, az élmények, emlékek, a maga másfél éves módján. Felelevenedik egy-egy név az elmúlt hetekből, események leíró kifejezései és kulcsszavai, egy-egy családtag, unokatestvérek, a tegnapi szánkózás velük.
Aztán jelzi, hogy én meséljem mindezt tovább. Nem nagyon szól bele, szívesen hallgatja vissza, milyen volt a családi élmény. S olykor még a félhomályban is látom, ahogyan a történet némely pontján felcsillan a szeme, a plafont kémlelve, és teli szájjal - mind a tíz fogával - mosolyog. Közben egészen megnyugszik.

A tervezetthez képest később ülök le tanulni, de sikerült átkapcsolni, kizökkenni.
Story-telling otthoni módra, s a gyermekemet végül ma is mosolyogni látni - priceless.

(fotó: police.hu)    

szív-sűrít-benntart, kormányzati módra

legyen egy minisztérium, vagy csak egy "A Központ"

ITT A MEGSZŰNŐ ÁLLAMI HIVATALOK LISTÁJA!

mindeközben:
értem. Az állami feladatok nem szűnnek meg, csak azokat a minisztériumok átveszik, világos. A bürökrácia-csökkentés jegyében. Értem.

korábbról:
A Design Terminál vezér-mentor-leszek hajóján az UNESCO legkreatívabb városai közé beúsztatódik Budapest, decemberben. Éljen az államilag támogatott innovatív és gyors fejlődésű vállalkozások (úm. startup) új, európai fellegvára!
Nyert a Design Terminál pályázata, az UNESCO felvette Budapestet a Kreatív Városok Hálózatába. Közép-Európából elsőként a magyar főváros kapta meg a „Design Városa” címet.

Amire éppen szépen rímelő folytatás lehetne a heti kedvenc: megérkezik az ígéret 3,8-ról, igen, milliárdról - mentorálásra és miegymásra szánható.
Civilek, startupok figyelem! - Új pályázatok nyílnak meg

De már a megosztásnál is éreztem, hogy ez nem lehet ilyen tiszta és egyszerű. Sebaj, valaki más majd valahogy, valamire csak el tudja osztani ezt is.

(kép: Corriere della Sera / Blog)

csilláros

sok szempontból megkérdőjelezhető a sztori, de tekintsünk most el tőle

Ellenben a zene, és a klip,

genuinely sarcastic?

I've only met about 3-4 people who genuinely understand me.
Everyone else just assumes I'm angry, sarcastic or an asshole.
(Urban Legend) :D

szavak fagolyókban

Az idei advent már 10-én elhozta az üzenetét.
A mindennapi "nyitogatós" idén golyókból állt. 10-én reggel a golyóban az alábbi szó rejtőzött: "Barátok"
nem is kell ennél több

pr és startup

Az elmúlt hónapok egy új perspektívát hoztak.
Egyrészt ráébresztettek, mennyire nincs szüksége az embernek alvásra / mennyi rejtett energia lakozik az emberi szervezetben, amiket csak nagyon indokolt esetben vagyunk hajlandóak használatba állítani.
Valamint: a Public Relations kommunikáció és a startup világ találkozott egy egészen alapos szakdolgozatba öntve; nem ömlesztve, strukturálva ;)
A finis:

ez megy most

tehát ez megy ki:

(mert keresem az utódomat)

arra törekszem, hogy figyeljek szavaidra

egykori spam-gyanús tartalom - sebaj, nem volt rossz

Megtaláltam, lomtalanítás közben, kinyomtatva tárolva. Most visszakerül a helyére, a világhálóra, és a papír mehet újrahasznosításra. Az aktuális megosztásra ihletés: a gyereknevelés. Pedig kb. 10-15 éve a tudatos párkapcsolat formálás és tökéletesítés jegyében foghatott meg. Vagy éppen a saját gyermekkorból hozottak megértésére. Mindegy is. Azokra értendő, akiket szeret az ember, s akikkel törődik.
Vannak dolgok, amik örök érvényűek.

Nyitott kézzel szeretni

Amikor ezen a héten egy barátommal beszélgettem, eszembe jutott egy történet, amelyet a nyáron hallottam. "Egy könyörületes ember, aki látta, amint egy pillangó küszködött, hogy kiszabadítsa magát a bábjából, segítő szándékkal gyengéden meglazította a báb falát, hogy utat nyisson neki. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, csapkodta a szárnyait, de nem tudott repülni. Ez a könyörületes ember nem tudta azt, hogy csak a születés küzdelme során erősödnek meg a szárnyak, és válnak alkalmassá a repülésre. A pillangó rövid életét a földön töltötte - bár soha nem ismerte meg a szabadságot, soha nem élt igazán."

Én úgy mondanám, hogy meg kell tanulni nyitott kézzel szeretni. Számomra ez egy lassú tanulási folyamat volt, a fájdalom tüzében és a türelem könnyei között. Azt tanulom, hogy szabadon kell engednem azt, akit szeretek, mert ha kapaszkodom belé, szorosan tartom, korlátozni, irányítani akarom, akkor elveszítem.

Ha próbálom megváltoztatni azt, akit szeretek, mert úgy érzem, hogy tudom, milyennek kellene lennie, akkor értékes jogától fosztom meg, attól a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, döntéseiért, azért, ahogyan él. Valahányszor rákényszerítem akaratomat vagy kívánságomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, elveszem tőle azt a lehetőséget, hogy saját növekedését és érését teljes mértékben átélje. Legyen a szándékom bármilyen jó, tettemmel korlátozom és akadályozom őt.

A legjobb szándékú védelmezés is korlátozhat és sebezhet, és a túlzott védelem és törődés minden szónál "ékesebben" mondhatja a másiknak, hogy: "Te képtelen vagy gondoskodni magadról, nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém vagy. Felelős vagyok érted."

A tanulás és gyakorlás eredményeként azt tudom mondani annak, akit szeretek: "Szeretlek, nagyra értékellek, tisztellek, és bízom benne, hogy elég erős vagy, vagy elég erőssé válhatsz, hogy az életben megvalósítsd mindazt, ami számodra lehetséges - ha nem állok az utadba. Annyira szeretlek, hogy el tudlak engedni, hogy örömben és bánatban mellettem járj. Meg fogom osztani a könnyeidet, de nem kérlek arra, hogy ne sírj. Törődni fogok szükségleteiddel, gondoskodom rólad, és segítek Neked, de nem veszlek fel, amikor egyedül is tudsz járni. Kész vagyok rá, hogy gyászodban és magányodban veled legyek, de nem fogom a gyászt és magányt elvenni tőled. Arra törekszem, hogy figyeljek szavaidra és azok mélyebb értelmére, de nem fogok mindig egyetérteni veled.

Néha haragudni fogok, és amikor haragszom, megpróbálom azt nyíltan kifejezni, hogy ne kelljen neheztelnünk azért, hogy másmilyenek vagyunk, és ne kelljen elidegenednünk egymástól. Nem tudok mindig veled lenni, és meghallani amit mondasz, mert van idő, amikor magamra kell figyelnem, és magammal kell törődnöm. Amikor ez történik, olyan őszinte leszek veled, amilyen csak tudok."

Tanulom ennek a kifejezését, akár szavakkal, akár azzal, ahogy élek azokkal, akiket szeretek és akikkel törődöm, és önmagammal. Ezt nevezem én nyitott kézzel való szeretetnek.

Nem tudom mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de egyre gyakrabban sikerül!

Megjelent a The Observer című újságban

Fordította Draskóczy Magda

1989 jövője

Azért ezt csak meg kell itt is őrizni:
Back to the Future Part II (1989)
"the future is: OCT 21 2015"

A Margin Call tanulsága

Érdemes:

Will Emerson: Jesus, Seth. Listen, if you really wanna do this with your life you have to believe you're necessary and you are. People wanna live like this in their cars and big fuckin' houses they can't even pay for, then you're necessary. The only reason that they all get to continue living like kings is cause we got our fingers on the scales in their favor. I take my hand off and then the whole world gets really fuckin' fair really fuckin' quickly and nobody actually wants that. They say they do but they don't. They want what we have to give them but they also wanna, you know, play innocent and pretend they have no idea where it came from. Well, thats more hypocrisy than I'm willing to swallow, so fuck em. Fuck normal people. You know, the funny thing is, tomorrow if all of this goes tits up they're gonna crucify us for being too reckless but if we're wrong, and everything gets back on track? Well then, the same people are gonna laugh till they piss their pants cause we're gonna all look like the biggest pussies God ever let through the door.

Seth Bregman: Do you think we're gonna be wrong?

Will Emerson: [long pause] No, they're all fucked.