A mai összeállítás azt hiszem szakaszosan áll áll majd össze, mert több mindent is igyekszem a mai napra besűríteni, ugyanis ez az egyetlen szabadnapom a hétre.
Képzeljétek, pénteken megyek először "majdnem-házi liturgiára", készülni a szombati eucharisztiára... ráadásul dél-kelet Londonba, úgyhogy lesz egy túrám.
Nem tudtam kiverni a fejemből, így meg kell osztanom veletek, mi történt a minap. Hétfőn, azt hiszem, éppen összekaptam magam, hogy induljak dolgozni. El is értem a jól megszokott 29-es buszom egyik járatát, elővettem a zenei válogatást, ami megóv a külső zajoktól, majd kitúrtam a táskámból a Viskó című könyvemet - amiről még azt hiszem lesz szó a későbbiekben, de nagyon ajánlom mindenki számára!!! -, hogy kezdetét vegye jól megszokott reggeli 20-30-40 perces utazásom. Telt az idő, peregtek az oldalak, s beérve a belvárosba, fel-felnéztem a könyvemből. S amint így szemlélődtem, vagy csak pillantgattam össze-vissza, egyszerre észrevettem hőn szeretett Kossuth-díjas ikonunkat, Lovasi Andrást a busz elejében, amint egykedvű tekintettel, s gondolom a kettő lányával egyetemben a Tottenham Court Road Station -nél leszállva, egy kis térkép analizálás után város felfedezésre indult. Kikkel futhat össze itt az ember?!
A hétfői 2 műszak után kedden már 5kor távozhattam, s fél9 körül várt a templomban a liturgia. Végre megtehettem, hogy kiültem a Soho Square Garden-be - ami persze ilyenkor elég zsúfolt, emberek a fűben, a padokon, de érthető is -, egy patinás kis padot kiválasztottam a park már máskor is rövid szünetekre bevált egyik sarkában egy nagy fa alatt, bevackoltam magamat egy-két csokival, a könyvemmel, némi frissítővel, s persze készre sodort cigarettákkal és elkészítésre váró dohánnyal, s majdnem 2 órát csak ültem, olvastam, dohányoztam (no és persze orrot fújtam.)!
A házról röviden: lassan már én sem tudom követni, de azért csak tájékoztatásul, valamit. Nagia elutazott több, mint egy hónapra vissza Görögországba, nyaralni. Carine-tól elbúcsúztunk, ő kivásárolta magát, megunta a szakmai gyakorlatát, így idejekorán távozott, vissza Párizsba, vagy Tours-ba, esetleg Provance-ba... de el innen. Ben még itt van, de már csak jövő hétig. Tegnap beköltözött kettő olasz lány a szomszédomba - nyári nyelviskola -, s egy hónapig lesznek. Állítólag rövidesen beköltözik egy pár is, ha minden igaz Ben helyére. Így jelenleg az utóbbi hetek kisebb káosza következtében Paulo hetekkel ezelőtt a nagyszobába költözött, egyelőre marad is, úgy nézem, s ennél többen remélhetőleg már nem leszünk.
Egy ideje tervezem, hogy bemutatom a kollégákat: Nos, csak tőszavakban
A manager-ek: Anca (vezető manager hölgy, a kávézó Mamma-ja, a legtöbbet vele dolgozom, román, kb.33), Martin (cseh, kb.28), Bartosz (lengyel, 30), Iyvette (párkányi magyar, 24), Diana (román, 28).
A pincérek: Rowan (dél-afrikai búr), Chi (angol, afrikai apától), Péter (magyar, eddig kétszer találkoztunk, mivel pár hete kerékpárral karambolozott), Magda (lengyel, egy két éves Noe anyukája), Lin (kínai srác, őt is alig látom), Richard (angol), Kevin (szintén helyi).
A bárban: Teresa (szerintem angol, fekete nő, éjszakai műszakokban hétfőtől csütörtökig éjfél után), Adrian (lengyel, 24), Florin (román, kb.27), He (alias PingPong, fiatal kínai gyerek) és Mark.
A konyhában: Chen (alian Nika, kínai, főszakács, pazarul dolgozik), Zhen (vagyis Pancho, kínai pici ember, jó ember), Costa (román, egészen sokat tud magyarul), Mamadou (afrikai…, rendes figura), Laurant (talán francia, fekete srác, nem egyszerű eset, s a legfiatalabb a konyhások közül, talán túl fiatal oda, kb.24), Ming-He (szintén kínai színekben).
Nos, ez a felállás, dióhéjban.
Nem sokkal ezelőtt elég rossz híreket kaptam a családtól... Most igyekszem elérni tesómat.
Mindenkinek minden jókat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése