"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2010. július 7., szerda

Féllábbal az N41-en

Gyorsan, mert már nagyon régen nem jelentkeztem. Éppen csomagolok... ugyanis 4.01-kor elvileg felszállok a ház előtt az egyik éjszakai járatra, ami elvisz a Trafalgar Square-re, ott átszállok egy másik éjszakaira - mivel ilyen korán még a londoni metró sem jár. Ezzel pedig a Victoria Station a cél, ahonnan a vonatom indul majd, hogy Gatwick reptéren legyek. Onnan Bécs, majd Budapest busszal, ha elcsípem a csatlakozást.

Amint az élet beáll a "megszokott" kerékvágásba, újra fogok írogatni, de az elmúlt napok nagyon, nagyon fárasztóra sikeredtek. Azonban ma végtelenül vidám és jókedvű vagyok, mert a szünnap nélküli 8 munkanap alól felszabadulni nagyon jó érzés. Nem beszélve arról, mik fértek bele ebbe az időszakba. Például az az irgalmatlan hétvége, ami miatt ki kellett hagynom a VOLTot. Majd a videót felteszem...

Csak röviden egy-két ízelítő az elmúlt napokról:
- múlt héten csütörtökön teljesítettem az első olyan napomat, amikor én voltam a Bar Staff, mögöttem dolgozott valaki (PingPong), mint Kitchen Porter - nem fordítva -, s én vittem a pultot egész műszak alatt. Bartosz néha besegített, de mindent összevetve óriási élmény volt :)
- Beköltözött egy újabb lakótárs, Nadja, Görögországból. Kedves, igen "naaagy megjelenésű" diáklány. Tényleg szimpatikusnak tűnik, s rá is igaz, a szinte általánosítható, teltebb alak, vidámabb természet. Pauloval és Nadjaval gyakran töltjük a késő estéket még a konyhában dohányozva, beszélgetve - ez van Zos, bocs, marad a cigi és kapcsolatépítés kombináció. Nem most fogok (ismét) leszokni.
- Tegnap este részt vettem az első liturgián az új közösséggel. Akik ismerik a járást, jövő héten velük még kihagyom "Ádámot", de ezt a témát már Erikánál úgyis kiveséztük egyszer. Az élmény jó volt, örültem, s nagyon jól esett. A szombati eucharisztián pedig felbukkant Andrew, úgyhogy beszéltünk utána egy kicsit. :)
- Megismerkedtem a scooternek köszönhetően Gáspárral, aki Simonék keresztfia - s valahogyan Ausztráliából keveredett ide -, s a helyi közösség tagja, azt hiszem a 7-es közösségben - én itt is 6-os lettem.
- Ma egyébként kedves hű társam úgy döntött, a lejtőn hazafelé gurulva, hogy összetörik alattam. Tehát, ha minden jól megy, a bejegyzés után megpróbálom belevarázsolni Scootert is a poggyászomba, s indul a reklamáció, mert scooter nélkül már nem élet az élet, úgyhogy cserélni kell...
- S zárásként csak egy szösszenet. Egyik nap Balansban, tőlem egy asztalnyira fogyasztotta délutáni "teáját" Rob Schneider :) - egy kedves hölgy társaságában. De ez az ember, akármekkora mókamester is, már nem mai csirke. Hol van már a Tök állat (The Animal) és társai...
Rövidesen utazom. Au revoir!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése