Lassan magam mögött hagyok egybe csomagoltan öt évet.
Értékes tapasztalatok mellett megtartok belőle némi - remélem, még egészséges mértékűként lecsapódó - nagyzolással egy személyes márka szlogent: "az első magyar friendraiser".
Köszönet a jezsuitáknak a kifejezés meghonosításának lehetőségéért!
S ha már public relations, fundraising (forrásfejlesztés) és közösségfejlesztés, sőt, társadalmi érzékenyítés - és mondhatnánk CSR-t is - keveréke lett a jezsuita Friendraiser feladatkör; ha már annyi átkot szórnak a magyar - még mindig inkább csak éledező - civil társadalom fejére, mert mondják, "támogatottságának forrásai megkérdőjelezhetőek"; ha már a friend-raising dominánsan közösségi kommunikációra összpontosít a nyilvános sajtózás helyett; s ha már a közös ügy melletti elköteleződés, a bizalom és a remény együttes meglétének felbecsülhetetlen értéke számomra is kézzelfoghatóvá vált az elmúlt évek során, akkor mindezek alapján szívesen hívom fel a figyelmet - a magamét is - az alábbi cikkre.
Kiegészítésként:
Talán a fogyasztói társadalom korszaka átalakulóban. Ki tudja, esetleg épp a populizmus formálja éppen valamivé. S mindeközben talán Európa soha nem látott identitászavarral küzd, vagy éppen egy identitáshiány okozta űrrel. Talán olyan valami készül, ami nem is újdonság. Hisz' azért a világ domináns társadalmi formái eddig is képesek voltak reprodukcióra, időről időre. Tehát talán az általam körülírt sem lesz újdonság. Csak manapság, amikor mindent szokás ellátni valami kifejező, jól beazonosítható, trendi névvel, akkor végre ez is kapott egy ilyet.
A lényeg, hogy ezt tudom látni, mint emberiségünk opciója egy újabb, ismét kicsit humánusabb - bár elődeihez képest már anyagiasabb és tudatosabb, de ez nem baj - társadalmi megújulásnak.
közösségi jótékonykodás
filantrópia: emberséges jótékonykodás
kép: nevadafund.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése