én ezt tanítom a gyerekeimnek

A kisfiam megkérdezte, hogy milyen macinak és mit dolgozom. Világos, hiszen lássuk be, nem mindennapi, hogy az ember apukája egy olyan valakinek is dolgozik, aki hasonlít a játék cimborákhoz, akik ráadásul az emberrel egy gyerekszobában laknak! Sőt, Micimackóhoz is hasonló lehet ez a...

S fogalmazni kezdek egy háromévesnek: hogy ez a maci munkahelyeket - mert ezt már tudja, mi - kapcsol össze, és segíti a munkájukat: jót cselekedni másokért, a világért, a Földért. Ezt például úgy teszi, hogy a civilszervezeteknek - így hívják ezeket a munkahelyeket - a jó híreit igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Na. Én ebben segítem ezt a Macit.

Aztán gondolkodom tovább. Nekem a "civilkedés" a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás (emberség) érvényre juttatását jelenti, s én ezt szeretném tanítani a fiaimnak. Mi több, mindezek értékességét kívánom hangsúlyozni nekik. Ezek a fogalmak pedig csak nem válhatnak szitokszavakká, ugye nem?

Miként rossz az, aki szabad?

Miként rossz az, aki egyenlő elbírálást remél?

Miként rossz az, aki közösséget vállal másokkal, akár a bajukban is?

A pénz nagyon szabaddá tesz, vagy nagyon nem.
kép: 1stcenturyfaithtoday.wordpress.com

Mégis, vannak, akik tudatosan formált kommunikációval éppen a civil kifejezés lejáratásán, vele az eddig taglalt morális értékek, illetve az ezekhez kapcsolódó humánus cselekedetek csorbításán munkálkodnak.

Ja, s mindezt arra hivatkozva követik el, hogy a határainkon túlról finanszírozott szervezetek, hogy úgy mondjuk, gyanúsak és veszélyesek lehetnek. (valamire)

S ott találom magamat, hogy azon töprengek, egyes helyeken hogyan ítélnek meg/el, ha csak azt mondom, folytatok civil tevékenységet. Tényleg? Tehát ellenség lettem, mert "civilkedem"? Vagy "csak" egy libsi okoskodó, egy unatkozó értelmiségi - utóbbihoz egy csipetnyi városi, meg egy kk-nyi csak-a-kétkezi-dolgozik, és már forrhat is a nemzeti összeugrasztás, de ezt most ne is... -, és különben is, mennék inkább dolgozni a magyar emberekért. Dolgozom. Sokat.

Igen, úgy látom, ez alakul a civil szóból.

By the way. A megfélemlítő p r o p a g a n d a olyannyira működik, hogy életemben nem láttam még akkora keletjét a disztópia kifejezésnek, mint az elmúlt hetekben.

Nos, bár jelenleg sikerült remekül pozicionálni ellenségként a nem mozduló, de megállítandó világvárost, vagy az agg, nemzetrontó csilliárdos csicskáit, de végképp csak lábjegyzetként hozzá kell tennem, hogy, mint ismeretes, az ember szinte bármilyen származást (pedig ez ritkán választott jellemző!), vallási hovatartozást (hát még, ha provokálóan hitbeli, ugye), nemi identitást (biztos, hogy neki is van valamilyen), politikai nézetet (máséval foglalkozva nyilván neki is van sajátja) képes egy bűnbakra skarlátbetűként rávarrni, majd megkergetni azt a lényt a bizonyos puszta irányába, ha éppen úgy szolgálja érdeke. (valamiért)

Miként rossz az, aki...?

Én a jóban hiszek.

(Ez nem csak egy elcsépelt közhely idebiggyesztve. Állj meg, s gondold végig: Te hiszel benne igazán?) Hiszem, hogy legfőképpen arra vagyunk, hogy jót tegyünk, a Nagyobb Jó megvalósulásáért. Gyakran nem sikerül a jót tennem, de na és. Újra és újra kell próbálni. Erre törekszem, mert ettől válik a világ eggyel jobbá.

S végül, ha vannak, akik szenvtelenül és büntetlenül felvállalhatják mások életére is kiható kapzsiságukat (ami elv?) és uralomvágyukat (ami hit?), akkor nekem is csak az marad, hogy büszkén felvállaljam másokra veszélyt nem jelentő nézetemet (ami elv) és elkötelezettségemet (ami hit).

Mindezek alapján arra tanítom a gyerekeimet, hogy a civil, a nemcivil (vagy épp anti-civil), tehát minden polgár is mind szabadságot, egyenlőséget és szolidaritást érdemel, s bárki is - csak az Isten tudja, milyen egyéni céljait szolgálandó - mondjon bármi mást nekik, a gyerekeim az előbbieket tartsák alapelvnek.

kép: frasercoastchronicle.com.au

(végső, család- és jövőbarát verzió)
(Megjegyzés: vigyázat, ez a bejegyzés tartalmazhat olyan szavakat, melyek érdekcsoportok általi kisajátítás útján esetleg jelentésmódosuláson, vagy -romláson eshettek át.)
(A MACI a Magyar Civilszervezetek kommunikációs kampány - www.sziamaci.hu -, és igen, külföldről finanszírozott, bár igaz, hogy "csak" egy kampány.)