"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2015. október 18., vasárnap

partizzzzzz...

"Én egy akkora party arc vagyok, hogy egyetlen ásításra le tudom nyelni az egész Ellátó Kertet."


2015. október 5., hétfő

szabadság

A hétvége roppant tartalmas összegzése, egy esküvő margójára.

Nemes Nagy Ágnes - Párbeszéd
- Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?
- Rongy lennél egyedül. Így lobogó, lobogó.


Isten éltesse Annát és Istit! Atitiszi, köszönet az idézetért.

2015. szeptember 27., vasárnap

nem az a kérdés, hogyan

(S nem beszél arról, hogy hogyan kellene mindehhez imádkozni ;) )


„Az imádságot Isten sugallja saját semmiségünk mélyeiben. A bizalom, a hála, az imádás és a bánat emel bennünket Isten elé. Végtelen igazságának fényében egyszerre látjuk magunkat és Őt. Arra indít, hogy irgalmat, lelkierőt, vagy akár anyagi segítséget kérjünk tőle, mindazt, amire rászorulunk. Akinek imádsága olyan tiszta, hogy sohasem kér semmit Istentől, az nem ismeri sem Istent, sem sajátmagát, mert nem tudja, mennyire rászorul Istenre.

Minden igazi imában valahogyan azt ismerjük el, milyen tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva az élet és halál urának. Mély és eleven kapcsolatba kerülünk vele, akit nemcsak Urunknak, hanem Atyánknak is vallunk. Amikor igazán imádkozunk, akkor vagyunk igazán. Létünk így válhat a legtökéletesebbé, hiszen az egyik legtökéletesebb tevékenységünk.”


2015. szeptember 25., péntek

inkább bringán

Az ember fia szívesebben jár bringán, de akkor lemaradna az ilyen jellegű
reggeli-csúcs-bölcsességekről:

"Ez ilyen...
műanyagbázisú...
őőő...
dizájn...
műmárvány...
őőő...
lószar."


2015. szeptember 10., csütörtök

a mindig aktuális

Ha nincs, gyártunk, ha van, a saját a legborzasztóbb?
Pedig hálásak lehetünk, ha egy kicsit is elgondolkozunk, milyen jó is nekünk, hogy a mi terhünk csak annyi, amennyi ;)




– Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian! Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
– Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked'? – kérdezte a Mester.
– Esküszöm, bármit megteszek.
– Jól van. Hány állatotok van?
– Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
– Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
– Boldogság? – Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Menj haza – mondta a Mester –, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
– Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!
(Anthony de Mello: Boldogság)

2015. január 30., péntek

a lelkük

"Mi történt velünk, férfiakkal?
Miért lett ilyen átkozottul fontos a NŐ teste?
Hogy születhetett meg az „ideális” méretek tébolya?
Hogy történhetett meg, hogy a fenekét, mellét, lábát, hasát bámulva próbáljuk ŐT megismerni?
Miközben épp Őt nem látva, csak a testét vizslatjuk…




Az az igazság, hogy nem merünk a szemébe nézni.
Félünk csendben maradni és tekintetünket az övével összefűzni. 
Félünk megmutatkozni s félünk megismerni.
Félünk közös csendünket hallgatva, a szerelem és szeretet hullámain ringatózni. Ezért a testét nézzük. Legalábbis úgy teszünk.
Valójában azonban le van sütve a szemünk. S mint ilyen, vakon bámul maga elé.
Ezért kedves férfitársam most buzdítani foglak.
Emeld fel a tekinteted! Emeld fel és nézz a NŐ szemébe. Ne a szemét nézd, hanem nézz bele.
Maradj csendben, szót ne szólj!
Csak kapcsolódj össze vele. Légy bátor!
Kérd fel ŐT egy táncra!
Mielőtt testetek eggyé válik, járjátok el a lélek táncát! Simuljatok össze, fonódjatok egymásba.
Mielőtt hozzáérsz a testéhez simogasd meg a lelkét, és hagyd, hogy Ő is megsimogassa a tiéd.
Mielőtt öleled, feledkezz bele abba a ragyogó szempárba s hagyd, hogy magával sodorjon.
Mielőtt elmerültök csókotok örvényében, varázsolj és varázsolódj!
Mielőtt átadjátok magatokat a testi szerelemnek, buja vágyaitoknak, ragyogj és ragyogtass.

Azt kérded mi lesz, ha így teszel? Szeretnéd tudni mire számíthatsz?
Nos, barátom akkor hazatalálsz. Nem leszel többé hontalan kósza, ki szeretet morzsákat koldulva bolyong. Mert kinek koldulnia kell a szeretetet, az nyáron is fázik. Nincs békéje, nincs nyugalma, egyre csak fut, rohan, menekül.
A mi otthonunk NŐ-ben van. S míg haza nem találunk, nyugalmat sem lelhetünk."

Molnár Attila

2015. január 6., kedd

if I was the ruling party

mai zuhany-bölcsesség:

az ő helyükben, most megkezdve - micsoda pr munka lenne (I wish!) -, létre hoznék egy "új" "jobb oldali" pártot. Természetesen a jelenlegi "jó srácok" lennének a "kilépők", a megszavazható jó fejek, akik "már nem tűrték tovább belülről sem", s megalapítanák a Demokratikus, De Most Komolyan, És Polgárias Is Pártot. Egyszerű ez, mint az egyszer egy - különösen, hogy nem megyek most bele a megannyi apró részletébe.
Érdekek nem sérülnek, némi átrendeződés, slussz-passz. Olyasmi játék, mint az "utolsó pár(t) előre fuss". Mi több, végre lenne Magyarországon több párt rendszer is!
Btw,
talán országunk lehet az egyik szabályt erősítő kivétel, ahol kiderülhet, hogy a defláció lehetne a vásárlást élénkítő folyamat!? Ugyanis az emberek végre vásárolnának. Nem azért, mert "jaj, holnap drágább lesz" - ahogyan azt a józan közgazdaságtan diktálja -, hanem olyan egyszerű okból, mert "végre futja".

(8 idézőjel pár)

2015. január 4., vasárnap

28

Az imént megtudtam itt - age-test.com - hogy a valódi korom 28.
Nem először hallom.
Mos is örülök.

2015. január 2., péntek

Ígéretem a gyereke(i)mnek

Amíg élek, először a szülőd leszek, másodszor a barátod.
Ígérem, hogy sokat nevetünk együtt,
de szemem rajtad tartom, előadást tartok neked,
az őrületbe kergetlek a sok szabállyal,
néha úgy érzed én vagyok a te ősellenséged,
mert meggátollak a terveid végrehajtásában
és olyanokban akarok segíteni,
amihez neked semmi kedved.
Csak akkor értesz majd meg, ha te is szülővé válsz.
Addig biztos a fejemhez vágod, hogy “utállak” és az ajtót is rám vágod. 
De tudnod kell, hogy nálam jobban senki sem szeret,
senki sem aggódik jobban érted és nem fog többet törődni veled senki a világon. 
Nekem te vagy a jövőm, a családunk az életem.

2015. január 1., csütörtök