"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2010. július 16., péntek

a böjtje?

Hosszú idő után újra bejegyzek, megjegyzek, mesélek, összefoglalok, foganatosítok…
Visszatértem. S újra szokok.
Kedden este megérkeztem, igaz, a visszaút végül többe került, mint terveztem, ugyanis a hátramaradt ruhaneműk – ahogyan Ferihegyen az kiderült –, nehezebbnek bizonyultak a tervezettnél. Tehát újabb súlyos forintokat gombolt le rólam a MALÉV... de legalább felszállhattam.

De egy kicsit visszakanyarodom a történetben. Ugyanis eltöltöttem Budapesten majdnem 5 és fél remek kis napot! Nem, valóban nem sok, de arra elegendő volt, hogy beleférjen háziorvos-helyettes további kemény forintokért igazolandó alkalmasságomat járművezetésre, hajvágás - mit vágás, nyírás -, majd végre láthattam kis családom apraját, nagyját! Nagy öröm volt ám, s az idő jó részét velük tölthettem, ami nagyon jól esett, s jót is tett.
Még az első éjszakán sikerült magamra nyitnom az ablakot éjszakára, így sikeresen megfáztam, aminek a történet későbbi alakulásában lesz mérvadó szerepe, itt egyelőre csak valami születőben volt, egy jó adag bacillus...

volt szülinapi Vanda köszöntés - Isten éltessen még egyszer :) -, Zoséknál egy kis összejövetel a szép új otthonukban, ami nem csak szép, de még óriás is :) Elképesztő kis birodalom, büszke vagyok Rátok, szépek vagytok! :)
Jutott szombatra hirtelenre nyiratkozott Édesapámmal vásárolgatás – néha már kabaréba csapott át a kettő hirtelen tovább kopaszodott Naszádos expedíciója az Asia Centerben -, Virággal egy kissé kusza délután :) , templom estére ééééés! Köszönet az „örök” felállásnak, éccaka egy újabb remekbe szabott tánc-őrület a Corvin-teraszon (vagy inkább alatta). Akikre mindig lehet számítani, ha ki kell kapcsolnunk! :) Nos, most is eljöttek, ismét kikapcsoltunk, s pörögtünk hajnalig. Köszi! Pár hónapra ismét beállítva a hangulatjelzőm. (Ali, azért a képeket még várom!)
Családi Apu-köszöntés Pomázon – Téged is éltessen továbbra is! :) -, VB döntő prüszkölve, ágyból nézve, másnap okmányiroda jogosítványért – ahol legalább kiderült, milyen, ha "itt már hivatalosan nem laksz, ott viszont kell az itteni érvényes irat, amit hirtelen nem tudják, milyen alapon állítsanak ki, de végül csak megteszik" – no persze újfent csilingelő, fényes aranykrajcárokért.
Az idő rövidsége miatt legalább a telefont igyekeztem mindig aktívan tartani, de legalább néhány emberrel láthattuk egymást. Köszi Rita Neked is! :) Nagyon jól esett a beszélgetés, hidd el, a könnyeim a nyomorult náthától potyogtak :)

S akkor a végére az utazás feledhetetlen története. Miután kedves szüleim kivittek/kísértek a reptérre, s elbúcsúztunk, nem sokkal később - s mint mondtam, akaratlanul is már megszabadulva további "felesleges" forint-nehezékektől – felszállt a gép. Ami nem tűnt túl nagy apropónak. De valamivel nem számoltam; mégpedig a náthámmal.
Nos, az út egy részén - ahol már nem volt halálfélelmem, hogy a fejem minden bizonnyal a következő pillanatban robban fel, s ki tudtam verni a fejemből a Szaffi sorozatban szereplő nagyurat, akinek a koponya protézisén létezett egy szelep, amiért sok pénzt megadtam volna ekkor, de ugye a pénzemet a MALÉVnek adtam, a specialisták pedig a repülőkön inkább letagadják magukat, tehát gyors beavatkozás kizárva – azon gondolkodtam, felhívják-e az utasok figyelmét valamilyen úton módon, rémlik-e nekem bármilyen figyelmeztetés bármilyen szórólapról stb., hogy náthásan NE repüljek?
Elmondhatatlan. A csökkenő nyomástól a nátha – elnézést a megfogalmazásért – egyenesen a fejem legutolsó apró bugyraiba tolult, s egész úton, csak nyomta, feszítette a fejemet. A könnyeim majdnem végig úgy potyogtak, mintha siratnám a világot. Lényegében a belső hallásom kialakulásának köszönhetően, a szinte tökéletes megsüketülés eredményeként a környezetem halk morajlása, s a szervezetem belső hangjai összemosódva képezték a saját kis új világom eddig ismeretlen nyelvezetét. Nem tudtam eldönteni, eddig hallgattam-e túlságosan a külvilágra, vagy a testem ad ki mától félreértést nem ismerően, a külvilágnál százszor dominánsabb hangokat. Kegyetlenül éreztem magam. Nem hallottam, már két napja nem éreztem ízeket, s a fejem majd’ széthasadt.

Ma péntek van. A hallásom még mindig nem a régi. Az előrehaladás annyi, hogy már össze-vissza recseg a fülem, s olykor már szinte ijesztően kitisztul a hallásom néhány percre, egy eredményes orrfújás után. A Balans az utóbbi napokban sokkal békésebb. Ugyanis csak nagy odafigyeléssel hallom meg a zajokat, így többek között a kollégákat is szűröm időnként, nem beszélve a manager-ről :) Az ízek sem jöttek még vissza. Így még kevesebbet eszem, hiszen csak úgy, az ízek kedvéért felesleges nekilátni.

A cím Orsának felelet. Szerdán ugyanis kaptam még egy nap távollétet, ami jót tett, mert kúráltam magamat itthon legalább. S hogy lesz-e ennek böjtje - a túl sok lógásnak? Nos, a válasz: egész sokat elszámoltak szabadságként, így anyagilag nem lesz gond. No meg, nem is kellene pótolnom semmit. Viszont, megkezdődik a nyaralás szezon, ezért jövő héttől a közvetlen kollégáim hosszú, tömött sorban elindulnak szabikra, hosszú hetekre. Ebből eredően jövő héten csak 1 szabadnapom lesz, s már most 50 óra van kiírva rám… Mókás, szép nyarat mindenkinek!

Kezeiket csókolom!

2 megjegyzés:

  1. még sosem olvastam ilyen emelkedett nyelvezetű elmélkedést az orrváladékról kössz érte:)

    (gondolom a Hölgy olvasók és a gyermekek miatt gondosan kerülted a **kony és *ika szavakat de a srácok miatt én azért leírtam hátha valaki nem tudja miről írtál:) a kommenteket úccse olvassák (remélem:)
    én a múltkor kipróbáltam a gyerekek orrszívó-porszívóját és mondhatom remek találmány, kicsit csikiz de 1500 watton nagyon hatékony!:) esetleg próbáld ki Te is!

    gyere máskor is!:)

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom, hogy nem találkoztunk.... legközelebb hosszabb időt tessék itthon tölteni :-)
    remélem a nátha azóta jobban van...
    és ha vigasztal: én is tökéletesen ugyanezt érzem repülés közben, de én nátha nélkül :-(

    VálaszTörlés