Magam mögött hagyva végre az eddigi legterhesebb heteket, az elmúlt hét már sokkal inkább a regenerálódás lehetőségét hozta. Amiért mégis hallgattam, az elsősorban azért történt, mert a hét elején sajnálatos kötelezettség teljesítés hiánya okán - vagyis Paulo barátunk figyelmen kívül hagyta egy időre a különböző számlák, így az internetes befizetését is, egészen komoly anyagi problémáira hivatkozva - nem rendelkeztünk internettel. Szerda este felé font minket újra magába a világháló. Addigra azonban éppen a végén jártam már egyetlen hétköznapi szabadnapomon is, a következő napok pedig, bár nem voltak kimerítőek, de azért mégis repültek az órák.
Az elmúlt hetek óriási élményét A Viskó című könyv kiolvasása jelentette. MINDENKINEK ajánlom szíves figyelmébe. Bár a 'naszados.com' oldalon elkészítettem az általam kiszemezgetett idézet válogatást, de azt hiszem, ha bárki felfedezi saját magának ezt a könyvet, azzal csak több lesz. Amolyan istenes regény, úgyhogy ha valaki ettől a témától netán óczkodna :) , nos, annak talán mégsem lenne akkora élmény.
Rékáék sok jó élményt hagytak maguk után bennem. Jó volt, tényleg jóleső volt megosztani velük legalább is egy kicsit a mindennapokat. Nem beszélve arról, hogy mindkettőjükkel kifejezetten kedvelek beszélgetni.
Volt szó magyar, és Londonnak köszönhetően nemzetközi társadalmi ínyencségekről, esetleges személyes és átfogóbb tervekről, jövőbeli lehetőségekről, azok hátteréről, mihez, milyen előrehaladásra lenne szükség... szóval amolyan parkban ücsörgős, teaszürcsölős, és konyhaszéki bölcseletek.
A ház péntekre egészen megüresedett. Az olaszok végül úgy alakult, hogy lényegében egyszerre távoztak. Valentina és Guendalina péntek délután - legalább is reméljük, hogy el is repültek, mert ők aztán mindig késésben vannak, mindig rohannak, s ez most sem volt másképp, csak még megfűszerezték az aktuális rohanásukat egy-két méretes útipoggyásszal.
Roberta pedig egy kissé zavarosabb körülmények között hagyta el a házat péntek éjjel - a repülője hajnalban ment, ilyenkor már éjszaka érdemes kiutazni Gatwick-re -, mivel a tervek szerint hónap végéig maradt volna, de kétszeri jegymódosítás után végül határozottan korábban távozott. Paulo-t kissé túlzottan beengedte a magánéletébe, aminek az eredménye az lett, hogy egy-két hétig jól érezték magukat, azonban mostanra a többen, mint ketten osztozunk egy párkapcsolaton, egy élettéren... helyzet Roberta-t már nagyon bántotta, teljesen jogosan. Nem mennék bele a saját álláspontomba, s nem is részletezném ezt tovább. Legyen elég annyi, hogy mindhárom lány nagyon jót tett a háznak egyébként, nagyon szimpatikus teremtések, de a londoni idejük most lejárt, minden jót nekik!
John-nal és Carlie-val (ugye az angol pár) többször beszélgetünk, próbáljuk megérteni Paulo életét és életvitelét, nem egyszerű, de "legalább színes", és ad elég okot a boncolgatásra. Van már takarítónőnk is, ha minden igaz, heti egyszer fog jönni. S augusztus 24-én Nagia is visszatér görögországi otthoni nyaralásáról. Így lassan visszaáll egy fajta rend. Még kíváncsian várjuk, Paulo hogyan oldja meg a megüresedett szoba sorsát. Azt tudjuk, hogy jelenleg kell neki a bevétel, úgyhogy mindenképpen kiadja a szobát, de nem látjuk még igazán, milyen eshetőségekre kell felkészülnünk.
A munkahelyen csillapodott a szabadságolásokkal és nyári csúcsszezonnal együtt járó általánosnak mondható őrültekháza hangulat. Anca (a vezető manager) szerint várhatóan az augusztus nyugodt lesz. Általában az, ilyenkor sok visszatérő vendég, sok angol nyaral. A héten valóban voltak is már egészen nyugodt napjaink. Egyszer még egy órával előbb is jöhettem el, de aztán péntekre hirtelen "minden angol visszajött a nyaralásról". Na mindegy is, mondhatjuk nyugodtan, hogy nem csak számomra, mindenki számára egy nagy szerencsekerék a vendéglátóipar. A tömeg mozgása csak olykor analizálható, vagy prognosztizálható. Nem, ez minden bizonnyal nem tudományos fizika.
Az időjárás egészen ősziesbe fordult. Az általános hozzáállás, hogy Angliában véget ér a nyár ilyenkor már. Augusztus, 16-21 fokok, eső, ború - London. S mindenki bolondnak tart, mert én ezt már pedig szeretem. (De azért most süt a Nap, és melegít, csak nem az én északi tájolású szobámat, ami így kicsit túlzottan is hűvös.)
Már nagyon tervezem, hogy a szeles idő beköszöntére beszerzem az oly' régen áhított papírsárkányomat (stunt kite) - ami már régen nem papírból készül. Ha minden jól megy, a következő hetekben ennyi luxust megengedek.
Tegnap a templom után először néztem meg magamnak, milyen az, amikor az itteni fiatalság kollektívan átvonul az egyik közeli (tradicionális) kocsmába iszogatni egyet eucharisztia után.
Figyelem SzentGellért! Érdemes állandósítani, egészen jópofa. Majd felvetem, ha ott leszek! :)
S, hogy hogyan lehetséges, hogy tegnap így kiengedtem? Az első munkamentes vasárnapom mára ím' előállt! Nincs vasárnapi heti takarítás a bárban, sem a hűtőben, sem a raktárba! Hallgatom, milyen a vasárnapi meglepően nyugodt Holloway, ismét adok a pihenésnek, készítettem egy hagymás-fokhagymás-rocket salad (bocs, ez nem megy, talán rukkola?)-os rántottát, még néhány további óra gépeléssel begépeltem az idézeteket... szóval, megint kicsit utolértem magam, s mindezt a valódi pihenésre szánt vásárnapon!
Most búcsúzom, Gyula, nektek hajrá! Eddig minden pazar, amennyire látom!
A következő héten új dolgokkal ismerkedem. Hétfőn ismét házi liturgia, kedden már intek a liturgián is, pénteken és szombaton - templom után - pedig belekóstolok a 00-07 óra közötti műszakok ízébe. Éjfél után alkoholt már nem lehet forgalmazni délelőtt 10-ig, de mindenki, akit a környék összes szórakozóhelyéről kitessékelnek legkésőbb hajnali 3-kor, az bizony a Balans-ba menekül, ha nem haza. De összesen 33 óra van ütemezve a hétre, s azért az nem 46.
Frissítettem a Picasa KépGyűjteményt! Lehet szemezgetni - jobb oldalon a képre kattintva, vagy innen.
Mindenkinek szép napokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése