"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2010. augusztus 31., kedd

Trial, CV, delivery job és Bank Holiday

Ismét sok mindenen vagyunk túl - ahogy én is, úgy bizonyára Ti is bármerre -, s bár lesz mit papírra, vagy inkább képernyőre vetni, mégis az elmúlt napok nagyon lassan teltek a számomra. Mintha a legutóbbi beszámoló óta legalább egy hónap telt volna el. Nem tudom, miért ez az érzés, talán majd a beszámoló végére én is megértem, de fáradt hét volt.

Visszatért Nagia. Vele együtt egy barátnője is, hogy együtt élvezzék a Reading Festival gyönyöreit. Reading nem messze egy falu Londontól nyugatra, s a helyi könnyűzenei fesztivál elég ismert. Az egyik nagynevű fellépő a Guns’n’Roses volt (!), bár igaz, Slash nélkül… Már vége, a barátnő ma délelőtt távozott.
Aztán a hétvégére ide utaztak Joel anyukája és öccse a Notting Hill Carneval-ra (London azonos nevű negyedének fesztiválja) – ahova végül be sem léptek.
S akárhogyan is nézzük, itt lakik még mindig a közvetlen szomszédomban az ideiglenesen beköltözött magyar srác is, akinek a nevét sem sikerült megjegyeznem még, mivel – írd és mondd – ma láttam másodszor, több mint egy hét itt lakás alatt. Pedig rendszeres hazajáró, de valahogy egészen figyelmes óvatossággal kerül mindenkit.
A lényeg az, hogy a hétvégén, ha jól számolom, 9-10 személy jutott a kis birodalmunkra… Ennek ellenére csendesebb volt a ház, mint a plusz 3 olasz lánnyal.
Ezek a ház hírei. Ja, takarító még továbbra sincs. Most már lassan nem ártana. Az ősz egészen egyértelműen itt van már. Tetszik, csodálatos, a Nap járása itt mindig megragad, különösen, amikor éppen nem borús napokat élünk. S ma ilyen volt – nem borús –, így hát csodálni lehetett a naplementét a teraszról.

De nem nagyon volt rá időm. Ugyanis ma hatalmas az örömöm! Hosszú várakozás után ma végre sikerült lényegében az egész napomat rászánva teljesen átszerkesztenem, átírnom az önéletrajzomat (CV) és a kísérő levelet (Covering Letter) - persze nem a múlt tényeit írtam újra -, holnap átnézik Carly-ék, így szeptember elsején a terveim szerint megkezdem a komoly állásjelentkezéseket. Angolosra fésült önéletrajz profillal.
Kissé elhúzódott, mert tudtam, hogy ez nem pár órás munka lesz, így kivártam a nyugodt hétfőt. Ma szabadnapos voltam, de amúgy pedig Bank Holiday van, ami itt egy általános munkaszüneti napot jelent – persze nem a vendéglátásban –, ilyenek egyébként a:

New Year's Day

January 1

Good Friday (Nagypéntek)

April 2

Easter Monday (Húsvét hétfő)

April 5

Early May Bank Holiday (!!!!!!!!!)

May 3

Spring Bank Holiday (!!!!!!!!!!!)

May 31

Summer Bank Holiday (!!!!!!!!!)

August 30

Christmas Day Holiday

December 27

Boxing Day Holiday (Karácsony másnapja)

December 28



A héten ismét elég kehes voltam, de bevetettem a „helyi Coldrex”-et (Lemsip), ami egészen más hatékonysággal kezelt le, mint a hazai rokona. Tehát hatott! Azonban nagyon sok erőmet leszívta a nyavalya, így leginkább dolgoztam, vagy aludtam, másra alig futotta. No meg volt házi liturgia kedden, de oda is leginkább a Szentlélek vitt már el. (Egyébként a közösség egyre inkább befogad... vagy inkább én fogadom be őket? Bár ne lenne így, sokkal könnyebb lenne elmenni vidékre. :) )

Ma az eBay-en megvettem a sárkányomat! Néhány nap, s mehetek reptetni a szép angol szeles őszbe. Már csak egy megfelelő parkot kell választanom hozzá.

Másodikán érkezik Janó! Bevallom, már várom. Természetesen drága unokatesójához érkezik elsősorban (Szkám), de azért tényleg nekem is egy fontos érzés, hogy tudom, érkezik. A héten felerősödött a család, a barátok hiánya. De ez van, a hullámok azért hullámok, mert nem feszített a víztükör, ugye :)

Pénteken volt egy próbám (trial). Elmondhatom most már, hogy pár óra erejéig már szakács is voltam. Paulo elvitt próbára az olasz vendéglőbe (Polpo), ahol ő dolgozik. Szükségük lenne további szakácsokra, s szerinte csak józan ész kell hozzá, minden más betanulható. Addig győzködött, hogy elmentem. Abban a szekcióban dolgoztam, ahol egy lengyel srác – szimpatikus figura – felelős a pizzákért és a salátákért. Nos, a Balans valóban kőkemény hely… Itt a legforgalmasabb ebédidőben is jól éreztem magam. Sőt, azt mondhatom, élveztem. Készítettem egy-két pizzát is, meg részt vettem a reggeli előkészítési folyamatokban, de mindent összevéve egészen más jellegű munka és más légkör fogadott, mint amit egy forgalmas bárban tapasztalhatunk. Péter kollégám – a magyar pincér – tegnap hajnalban mondta, hogy amit mi csinálunk ott a Balans-ban – akár pincér, akár báros – azért kb. a dupláját kellene keresnünk, mint amit kapunk. S most már egészen egyetértek ezzel. Látva, hogy akár csak egy-két utcával odébb, mit is jelent a forgalmas kifejezés… nem embernek való a mi kávézónk. A kedvencem a hajnali 4-5 óra körüli őrültek háza!
Közben pedig számolgatok, gondolkodom, s ma megpróbáltam a részletekről kifaggatni Leo-t – Gvendáékon keresztül ismertem meg őt, egy olasz srác, aki kifutóként (delivery) dolgozik egy étel forgalmazó kis cégnél – de sajnos nem vette fel a telefonját. Korábban beszéltünk már a munkájáról, s ma meg szerettem volna tudni minél több részletet, milyen feltételekkel csinálhatnám átmenetileg én is esetleg ezt. Azt mondta korábban, szerinte felvennének, mert mindig keresnek embert. Reggelenként 4 órát bringázik körbe a városban. Nem rossz, kedveli, s nem az a lepukkant fajta fazon, tehát nem egy amolyan igénytelen csavargós meló. Friss levegőn, főnökmentes, részmunkaidő, jutalékkal… s még mindig szép az ősz :)

Nem aggaszt a jövő. Bár örülni fogok, ha valami kikristályosodik, de nem félek tőle, ahogy a jelentől sem. S tudom, hogy valamerre már megyek. Érzem, hiszem. Minden megtörténik, aminek történnie kell, vagy így, vagy úgy, de megtörténik. S én az utamon vagyok. Legyen bármilyen kacska is, de az én utam, örülök neki, igyekszem minél tökéletesebben elfogadni, büszke vagyok rá, teszek is érte, s szeretem is. Olykor feladom magam, máskor megfeszítem magam, egyszer örülök, aztán kétségbeesem, de ez mind én vagyok. S velem Van, úgyhogy mitől féljek?! :)

S végül az aktuális olvasmányomról: nekiláttam a Belső utazás című könyvnek, Timi! Mit nekiálltam, már mindjárt kezdem tanulni a gyakorlatokat a könyv végéből. Köszönöm a könyvet, s ha jövök, gyakorlunk!
S Csanád, rád is sokat gondoltam a héten, ha már rokonokra célozgatok itt! :)
Sok erőt, vidámságot, örömöt az új tanévhez minden kedves iskolát és egyéb tanintézményeket látogató gyereknek és minden kedves szerettüknek, vagy tanáraiknak, vagy akár szeretett tanáraiknak (ez a kombináció se maradjon ki), akik most itt hirtelen eszembe jutnak :)

"Véget ért a mese mára, zárul Miki (?) mókatára..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése