Felmondtam. Már egy hete. S a hétvégén le is jár a kemény 1 hetes felmondási idő. Holnap visszaszolgáltatom az öltöző szekrényem kulcsát – amit végül egyáltalán nem használtam, mert reménytelenül kicsi kis fakknak bizonyult –, aztán felveszem a múlt heti borravalómat, valahogyan kikunyerálom az e hetit is, még vár egy hosszú hétvége (péntek 00:00-07:00, szombat 00:00-07:00, vasárnap 18:00-00:00), aztán jövő héten még egy fizetés, majd kissé eltolva az utolsó hétért még egy kevés apanázs a hónap vége felé, de mindezek alatt, vagyis: mi is következik?!
Tehát, ha az utóbbi időben nem voltam teljesen világos, a Balans lelkileg és fizikailag is nagyon kimerítő és megpróbáló volt. Felesleges stresszre pedig az embernek még itt sincs szüksége minimálbérért. Éppen ezért úgy döntöttem, ennél jobb is vár rám. Ezért egy kicsit gondolkodtam, s végül az olasz lányoknak köszönhetően megismert Leo – szintén olasz, jogász jelölt, aki Londonban volt most egy darabig, s októberben megy vissza befejezni jogi tanulmányait Olaszországban, illetve valószínűleg inkább Spanyolországban – segítségével szert tettem egy egészen jó kedélyűnek ígérkező állásra. Kerékpár, mögé szerkesztve egy utánfutó, abban megpakolt ládák előrecsomagolt ételekkel, szendvicsek, saláták, sütemények, édességek, gyümölcsök, üdítők, egy rikító piros póló az emberen, mint egyenruha, The Sandwich Man felirattal, s egy adag jókedv, egy kis lazaság, s már indulhat is az ember a napi körére. Az előre leszerződött ügyfélkörhöz, irodákba, amolyan mozgó büfésként. A múlt héten így jártam a DowJones és a BT irodáiban többek között, a próba körömön Leo-val. Bemész, lepakolsz, körbe mész, felhívva a figyelmet, hogy a szendvicses ember üzemben, s 10-12 percig fogadod a kiéhezett irodistákat, akik cserébe termelik a hasznodat. Nagyjából ennyi a történet. Reggel 8-ra kényelmesen befáradok a központba, felveszem a már előre összekészített ládáimat, elrendezem a kajákat, ellenőrzöm a mennyiséget, aztán irány a fehér gallérosok világa. Ott egy napi körön kb. 5-6-7 iroda vár majd, ez a jövő hétfőn derül ki, milyen kört is kapok pontosan, s aztán fél 2 körül az ember visszateker, remélhetőleg szinte üres utánfutóval a bázisra, ahol egy kisebb sorba állás után visszaadja a megmaradt elemózsiát, megtörténik az elszámolás, s zsebre rakhatjuk a napi haszon 22%-át. A szerződésem részleteit hétfőn délután fogom megismerni, de úgy tűnik, amolyan egyéni vállalkozó leszek, ami itt elég egyszerű procedúra, s rövidtávon még csak nem is veszteséges (bizonyos értékhatárig lényegében teljesen legálisan adómentes), s egészen önálló és szabad állapot.
Mindezzel az a célom, hogy – egyrészt kibiciklizem magamat Londonban, másrészt – talán ha nem is keresek majd olyan fenemód jól, nyugodtabb lesz a lelkivilágom, egészen szórakoztató az irodákat járni és szóba elegyedni az alkalmazottakkal - aminek akár még később hasznát is vehetem -, csak fél napos munka, hétköznapokon, tehát a maradék időt lényegében végre értékesen felhasználhatom.
Elkészült az angol-angol önéletrajzom a kísérő levéllel együtt, így már tegnap óta komolyan neki tudtam állni valódi mérnökszerű állásokra jelentkezni. Ugyanis be- és felismertem, hogy amíg a feladataim érdekesek és hasznosak voltak, addig kifejezetten szerettem a management-et ebben az ágazatban is. Ezért egyelőre igyekszem elhelyezkedni mérnöki management (Assistant Project Manager) pozícióban, felhasználva eddigi munkatapasztalataimat, ami itt alapvető igény. Tehát, ami már van, azzal élek. S aztán majd meglátjuk, a későbbiekben sikerül-e valóban elmennem Business Management-et tanulni, ami aztán megnyithatná az utat bármilyen ágazat felé, ha még továbbra is érdeklődni fogok akár a farm management iránt.
Felfedezem magamnak kicsit Londont, lesz időm sportolni, lesznek ismét hétvégéim, s ugyanakkor hétköznapokon el tudok menni mellékidőben – tehát nem főidőben – akár fallabdázni is végre. Tehát jónak ígérkezik ez a helyzet!
Itt volt Janó! Ma visszarepült Budapestre, de remek kis hetet varázsolt nekem is az itt létével. Kösz Janókám! Szkámmal, s olykor Dórival is – kedves felesége, csókolom a kisszdihandját – azért sikerült egy-két jó programot nyélbe ütnünk. Végre megnéztük belülről a The Coronet hajdani mozi épületet, ami már jó ideje egy igazi angol pub-ként üzemel, voltunk Canary Wharf-nál a DLR-rel, ami számomra egy óriási élmény volt, mivel eddig ezen a részén Londonnak még nem jártam – kész utópia még Londonon belül is. Majd tovább Greenwich-be , hogy a lábunk közé kapjuk a 0 fokot, s végre ünnepélyesen megtette első, kissé nehézkes röptéit az új sárkány Greenwich parkjában – merthogy szél most richtig nem volt! Tegnap este aztán még egy kis sörözés ismét az O’Neill’s Pub-ban, Angel-ben, majd az estét a Slim Jim’s Bar-ban zártuk éjjel Eric Clapton, Elvisz Prézli, Aretha Franklin, a Turnerek, Bob Marley és a Doors, Nirvana és Paul Simon, s megannyi közel sem idejét múlt régi nagy név különös Jukebox egyvelegében. Amolyan békebeli zenegépből! Még táncoltunk is! (persze azért nem akkora lelkesedéssel, mint a szomszéd asztaltársaság őrült lánya).
S, hogy mi jön?! Ma megvettem a repülőjegyeimet, így már tény, hogy szeptember 30-án befutok Budapestre, s egészen október 11-ig a környéken is maradok. Egy kitérővel Dunabogdányba, az már bizonyos. :)
Az élet most éppen színes, a munka éppen a legjobbkor rendeződött, mert így jövő hétvégén én is részt tudok venni a Pápa szentmiséjén, amit a Hyde Park-ban celebrál majd jövő hét szombaton. Már van jegyem, a közösséggel fogunk gondolom kivonulni. Kíváncsian várom az eseményt, ugyanis Angliában nagyon nagy a megosztottság, vagy még inkább elég nagy a pápa ellenesség a pedofil papok "rejtegetése" miatt. Egész konkrétan le akarták tartóztatni, ha belép az országba, a törvényszolgáltatás akadályoztatása és bűnpártolás címén. Ez a világ csak egyszerűen olykor nagyon furcsa.
Tehát összefoglalva, a következő hetek kerékpározásról, állásjelentkezésekről, közvetítő irodák felkutatásáról és regisztrációkról, reményeim szerint város felfedezésről és egy kicsit több kikapcsolódásról, leginkább sportolásról fognak szólni. Meglátjuk, mit bír az eklézsia, persze.
Hajrá Iskolások, hajrá Ovisok, csók a családnak, mindenkit ölelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése