Ma annyira ki vagyok már, mint a csacsi. Zümmög a fejem belül, s ma már minden mindegy volt a 9 órás shift alatt is. Most kezelem magamat egy kis vuvuzela zajjal, még mielőtt betiltanák :) Hátha a folyamatos zaja elnyomja a fejemben a zümm-öt. Mint a csacsi... úgy ki vagyok tikkadva. De szerencsére ennek a hétnek is vége.
Valami történt az emberekkel a Soho-ban. Mindenki úgy döntött, "ezen a héten mindenképpen csak a Balans Café jöhet szóba". Olyan volt, mintha mindenki szabin lenne, csak mi dolgoznánk. Állandóan őrültek háza volt. Ilyen hetet még a többiek sem nagyon pipáltak. Már elgondolkodtak azon is, hogy talán nem is elég ez a felállás, mivel egyszerűen a kiszolgáláson és az ebből eredő mosogatáson kívül még arra is alig marad idő, hogy a manager megrendelje a következő napi beszállítást. (na most, ha az kimarad ugye, másnap nem lesz mit megetetni a becses közönséggel...)
Elképesztő!
De! Kedden megkapom az első, teljesen komoly, bankszámlára utalt, teljes 2 hetes fizetésemet! :)
Ma pedig megérkeztek az új lakók. Vége a szép életnek! Az egyik a nagyszobában, a másik a konyhában rontja a levegőt :) Franciák, amolyan nyári gyakorlaton. Egy fiú - Benjamin -, és egy lány... na az ő nevét majd, mert most nem is tudom :) De egyelőre hagyjuk őket, hadd szokják az érát, mert aztán takarodás a saját szobákba! Nem ám állandóan láb alatt lenni - amúgy is csak ütögetik a laptopjukat, azt meg a saját szobádban is megteheted, ugyebár?! :)
Vissza a brazil meccshez. Ozt' jóccakát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése