Felismerések

Ha vannak az életnek hatalmas felismerései, minden bizonnyal a következők azok közé sorolandóak:
- A Tea valóban közkedvelt ital az Egyesült Királyságban. Nem is csoda, mert "Mindig jól esik" :) vilááágos?! A vicc egyébként az, hogy most már június derekán járunk, s tudom, hogy magyarországi mindennapjaitokat az utóbbi időben megnehezítette az időjárás, de ha jók az értesüléseim, mostanra kitört a kánikula. Nos, itt nem. Ami azt illeti, esténként megközelítőleg 14-18 fokot tippelnék max., napközben pedig a 28-nál többet még nem láttam. A levegő páratartalma sem lehet annyira alacsony, éppen ezért különösebben nem üti meg az embert a melegebb napszak sem. S mivel az esőzések valóban jönnek-mennek, s ezáltal hűtik a levegőt... nos, elmondható, hogy abszolút élhető a közeg, s a teának nem jegesen van szezonja.
- Tudtátok - gyakorló háztartásbeliek előnyben -, hogy ha az ember valóban, valóban forró dolgokat fogdos rendszeresen - nem feltétlenül önszántából, bár magam nyúlok az eszközért, de a legnagyobb jóindulattal feltételezve róla, hogy a hőmérséklete fogásra alkalmas -, akkor az ujjbegyei egyszerűen lehámlanak? Óriási jelenség. :) Először ijesztő, aztán meg már rendbe is jött.
- Ha valóban sokat mosogatsz - például a vasárnapi 8 órámból, ahogy számoltam, kb. 6-ot a mosogató előtt töltöttem, aktív tevékenységgel -, s azt a smirgliszerű tisztítóeszközt kifejezetten gyakorta veszed használatba, akkor a sok mosogatás, bár a tisztaságot jelképezi, de teljes ellentmondással, a kezedet - kifejezetten a körömágyadat - SOKKAL koszosabbá varázsolja, mint előtte volt?! Szép, amolyan gyászkeretes ujjvégek! (ezek az ujjak?!)
- A kedvencem: ha a nagy igyekezetben az embernek sikerül úgy összecsapnia kettő porcelán tárgyat, hogy utána legalább az egyik éppen olyan helyzetben és helyen legyen, hogy erre képes, akkor egy olyan magas, rezonanciamentes hanghullámot bocsát ki magából, akár hosszú másodpercekig - eddig mindig csak akkor hagyták abba, mikor végre megérintettem -, amit lehet, hogy más nem is hall csak a kutyák, meg én??! De valami egészen csodálatos! Nem találtam rá hasonlatot, milyen hang, de a távol-keleti szerzetesek jutottak eszembe a különös eszközeikkel, amikkel képesek (csak) hasonló hangokat produkálni.

Egy apróság. Előfizetéses O2 felhasználó lettem. Ennek köszönhetően a szerződésemhez egy igen jó telefont választottam - ingyen -, s így megtörténhetett először az életben, hogy a telefonomon nézhettem a 2010. dél-afrikai Világbajnokság 2.mérkőzését (Uruguay - Franciao. 0:0)!!!!!!!! Fenomenális! (Leszámítva, hogy a sportfogadást, nagyon úgy néz ki, nem nekem találták ki :) ).

S most egy kiegészítő rész, elsősorban Édesanyám részére :) Drága Édesanyám! Remélem, ezek után nem fogsz aggódni, de azért majd júliusban valami jó kis hazai igen jól fog esni :)
Étkezés:
Erről eddig még talán nem ejtettem szót. Eszem! Határozottan, egyértelműen kijelenthetem. A dologban a legmókásabb, hogy nem hiszem, hogy többet költök rá itt, mint Magyarországon, s egyáltalán nem koplalásról beszélünk.
Nem mondom, hogy az első 1-2 héten erre is nagyon odafigyeltem, de most már kezdem kitapasztalni a lehetőségeket.
Van mogyoróvaj, és barack jam, van tea és tej - sőt, még Peppermint zöld tea is -, Actimel is, selyemsonka (s persze, ha ügyes az ember, szinte minden akciós, de nem azért, mert zölden eszem már meg) és majonéz, narancsos májkrém, szeletelt félbarna toast kenyér, de ezt én ugye nagyon szeretem, mert nagyon puha, s a reggelik már megoldva.
Ebédre valót általában a hét elején megveszem, minden napra valami csomagoltat / zacskóst / előre főzöttet / konzervben érkezőt, vagy egyéb, de erre is igyekszem napi 1 fontnál nem többet költeni, s ezért nem csak zabkása jut. Csak tudni kell keresni. Ha pedig a bár mögött éppen jut valami, akkor arra a napra meg is van az ínyencség, hiszen azért az nem olyan rossz étlap. (köszönet az aktuális chef-nek, vagy a manager-nek, aki épp megengedi). Mondjuk a kedvencem az a Cheesecake..., ami bár desszert, almadarabokkal a tetején, karamellel leöntve tálaljuk, de hát aaaaaaz... :)
Vacsorára pedig inkább csak egy nápolyi-szerű, egy kis spenót, vagy egyéb ehhez hasonló nyers zöldek - levél-mixek akár -, nem fogom most lefordítani őket, de ha valakit érdekel, akkor majd később esetleg... amiket nagyon megkedveltem, mert egészen jópofa ízük van ezeknek a nyers zöld-féléknek, s errefelé nagyon elterjedt, mint körítés.
S persze ne feledkezzünk meg a Strongbow-ról, amit ugyebár nagyon szeretek, amit akár 2 literes műanyag flakonos kiszerelésben is megvehetek, s kitart egy darabig, s persze az örök kedvenc McVitie's Digestive és HobNobs' - ugye Vivien?! :) - ami elmaradhatatlan, s verhetetlen a kekszek világában.

S kiegészítésként még elmesélem, mit volt muszáj kipróbálnom. Már terveztem egy ideje, hogy majd, egyszer. S amikor kiderült, hogy nem tudok utazni a tervezett időpontban - VOLT nincs -, úgy döntöttem, most jött el a kompenzáció ideje. Megvásároltam a hozzávalókat azon a bús, eső-szemetelős estén, megvendégeltem Paulo-t is, és gasztronómiai ünnepre vetemedtem.
Tehát:
vegyél egy cracker-t - ne túl nagyot, egy falatnyi méretűt. Rá középre shallot (hagymaféle, hosszúkás), apróra vágva, egy kevés. Köré lazacikra, a tetejére egy fürj tojás sárgája. Tetejére szórj snidlinget... kifejezetten komoly lelki probléma kezelésére csak, mert nem a filléres kiadásaim részét képezik, de lélek ápolásra, gasztronómiai önmegsemmisítésre, vagy inkább önkiteljesítésre, arra nagyon jó!
Ha az embernek sushi-t van kedve készíteni, úgy talán még jobb, cracker helyett, de hát ki ért rá ilyen állapotban rizst készíteni.
Jó étvágyat! :)