"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2010. június 24., csütörtök

Kiderült ám

Ma leheletnyit ejtőzöm. Végre nyugi, mosás, ejtőzés. Első nap az... neeeem, nem az iskolában, hanem a kanapén. Bizony! Ugyanis ma úgy döntöttem, enyém a nappali. Bevetettem magam a kanapéra - most is itt ütögetem a klaviatúrát -, ölemben egy kemény párna, azon a laptop, s innen intézem ügyes-bajos teendőim, már amihez nem igazán kell elmozdulni innen. Majd holnap vásárolok, de ma, ma nem mozdulok. S nem a székemen, nem a kisszobában, hanem a tágas nappaliban! :)

Ami kiderült: a legutóbbi bejegyzésemben számot adtam arról a meglátásomról, hogy a felállás a kávézóban nem a legmegfelelőbb; vagyis sok lúd disznót győz, már ha magunkat, mint alkalmazottak, disznónak definiálhatom jelen esetben, minden negatív felhang nélkül.
Nos, azért tegnapra kiderült, hogy mégsem nekem köszönheti a világ a spanyol viaszt... Yvette, az egyik manager lány, aki egyébként magyar anyanyelvű, de azt hiszem szlovákiai magyar, majd később pontosítok - tudtomra adta, hogy volt már erről eszmecsere a manager meeting-en is, s nehogy a tapasztalatlanságomra fogjam, hogy nem megy, hogy lassú vagyok, vagy, hogy a manager-eknek több a dolguk a velem töltött műszakokban. Hanem általánosságban sok lett a munka, s kevés a beosztott ennyi teendőre egy műszak alatt.
Meglátjuk, mi sül ki ebből. A héten ennek eredményeként az előre beosztott 35 órámból azt hiszem már 38 lett a túlórák miatt. De mindez úgy, hogy már egy hete nem volt ebédszünetem, s az átlagos napi szünet 6-8 óra alatt 1 (!!!), max. 2 cigaretta / műszak... ezért a fáradtság, azt hiszem. Cserébe igaz, nem vonják a munkaórákból a félórás szünetet.
(s azt hiszem, egy kicsit meg is fáztam, lássuk be, a hirtelen jött érthetetlen meleg kontra légkondicionálás útvesztőiben, az állandó ki-berohangálás miatt, át az étterembe, vissza a kávézóba)
Egy rövidke névsort gondoltam ma írni - max. 1 oldalas személyenkénti bemutatásokkal :) :) -, hogy láthassátok, kikkel is dolgozom, de még nem állt össze az összes CV, úgyhogy ma mégsem lesz lista :) Majd!


S mára egy piciny komolyság: alakulok. Valóban, amiért talán idejöttem, amiért a Nagyfőnök mégis ide irányított, s ami engem hívott, az megvalósulni látszik. Neeem, továbbra sem a fekete nőkről van szó, azok soha nem vonzottak. A következőt írtam le magamnak a tegnap:
Nem harácsolok, nem szedem meg magam, de nem élek rosszul, mindenem megvan, amire szükségem lehet, s nem gyűjtök sokat, DE rohamléptekben ismerkedem magammal.
Igen, ez a lényeg, azt hiszem. S talán éppen ez a munkakör is efféleként vezet. Az alázat, a magam gyengeségeinek felismerése, beismerése. Amikor rá kell ébrednem például, hogy nem mással van a gond esetleg, hanem én állok a személyhez úgy, mintha ellenem lenne, de nem ellenem van, csak éppen önmagáért az adott helyzetben, és ha nem veszem támadásnak, hanem viszonzásként is úgy reagálok, mint egy érett ember, aki kimondja az őszinte véleményét csupán, józanul, az egész néhány mondattal megoldható, sőt, többnyire meg is oldódik, s elkerülhető a vélekedés, a feltételezés, A Nyuszika, a Medve és a Fűnyíró méltán híres esete, s egy problémával máris kevesebb az életben. Aztán itt vannak az emberekkel szembeni őszinte, valós érzelmeim, amiket feszült, stresszes pillanatokban, ha tudok magamra figyelni adott pillanatban igazán megláthatok önmagamban, megtudhatom milyen is vagyok, mit is érzek.
Ismerkedés. Igen, az ember rengeteg emberrel ismerkedik meg élete során, különösen, ha új közegbe kerül. S vajon önmagával mennyire? Akár máshol, akár a jól megszokottban. Mindegy, de muszáj, mert a legtöbb kérdésre a válasz valóban önmagamban van, és senki másban. S egy valaki mindig ott van, hogy segítsen felszínre hozni azt, amit éppen látnom kell... ha nyitott vagyok rá.
A heti plébánosi levélben, nem szó szerint idézve a világ bestseller-ből, a következő idézet volt, ami megfogott: soha ne felejtsétek, minden hajatok szála számon van tartva.
Ő mindent, mindent számon tart. Miért kellene nekem aggodalmaskodnom. A tenyerén hordoz.

S Téged is, kedves olvasó. :)

2 megjegyzés:

  1. Köszi, örülök, hogy így éled meg. ... De aki kopaszodik? Mert, hogy figyelmeztessen, időnként ráncigálja, csak nem vesszük észre!
    De vigyázz azzal a listával, nehogy keleti kémnek higgyenek.
    De jó, hogy már írtál, azt hittem, hogy a fáradtságtól kómában vagy.

    VálaszTörlés
  2. hogy egy kevéssé hasznos megjegyzés is legyen:
    -nem mintha meg akarnálak akasztani az ismerkedés rögös útján- de nem úgy volt hogy leszoksz a cigiről?:)
    üdv jövő péntekig!:)

    z (aki már legalább 6 sikeres cigi leszokás után van:)

    VálaszTörlés