Valóságos cselekvő

"Aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe
és megmarad amellett,
aki tehát nem feledékeny hallgató,
hanem valóságos cselekvő,
az boldog lesz az ő cselekvésében."
(Jak 1,25)

Simple Silly

Minek bonyolítani az életet?

Hiányzik valaki?................................Hívd fel.

Találkozni akarsz?................................Hívd meg.

Értsenek meg?...........................................Magyarázd el.

Kérdésed van?...................................Kérdezz.

Nem tetszik valami?.................................Mondd meg.

Tetszik valami?...........................................Nyilvánítsd ki.

Akarsz valamit?.............................Kérd.

Szeretsz valakit?...................................Mondd el.

Senki nem fogja tudni, mi jár a fejedben.

Jobb kifejezni, mint elvárni.

Ha kaptál is egy NEMet, adj egy esélyt az IGENnek is.

Egyetlen életed van. Éld meg egyszerűen, lebutítva :)

fáradtan

"akad aki érti, mit jelent, hogy az a húr csak megfeszülve zeng"

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XVI. (befejező) rész

A záró sor:

"Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET."

- Sokat hallható. Hit, remény és szeretet triója. A legnagyobbnak nevezett szeretettel. Mindezt végig olvastam. Talán még soha nem gondolkodtam el ilyen részletesen, ilyen hosszasan egy ekkora szentírási részről, mint a himnuszról az elmúlt 3 hét során. Valóban más értéket kapott ez a szó. Azt a felsőbbrendűségét, amiről eddig csak sokat hallottam, de nem igazán fogtam fel soha, miért olyan nagy dolog szeretni,... Nos... talán kicsit közelebb jutottam ahhoz, hogy értsem, hogyan látok ma még csak tükörben, és abban is csak homályosan.

Nem fogom kielemezni a záró mondatot. Ez valóban egy tartalmas befejezés. De nem szeretnék most hitről és reményről is „eszmét futtatni”. Részben az elmúlt napokban beleszövődtek a gondolatokba, másrészt pedig legyen elég témának a szeretet. Így sem egy kis falat önmagában sem.

Egyet biztosan érzek: a vágy még nagyobb lett, hogy igazából szeretni tudjak, de ugyanakkor be is fogadni, "szeretve lenni". Ezek hatalmas ajándékok.

Fogadjuk el.

Hiszem Azt, akibe reményemet vetem, hogy vele képessé válok valóban szeretni és a szeretetet elfogadni.

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XV.rész

„Most még csak töredékes a tudásom,

akkor majd úgy ismerek mindent,

ahogy most engem ismernek.”

- A napok során megismert és jól körbejárt töredékesség. Saját magáról is bevallja, hogy az ő tudása is kevés még. Aki egyébként egy szent. Egy nagy szent, egy nagy térítő, olyan ember, akit sokan követtek példája nyomán.

- A következő gondolat viszont, közeledve a végső csapást mérő nagy záró mondathoz, ismét rémítően tömör, sűrű. Benne van maga a majd akkor – amiről tehát tudjuk-e mi (lesz) az (?) –, benne van, hogy az ő ismerete, tehát a miénk, az emberek ismerete milyen lesz akkor, de ami mindezeknél megrázóbb: „ahogy most engem ismernek”.

Kik? Ahogyan az Atya, a Fiú, a Szentlélek, a Szentháromság ismer bennünket? Netán az angyalok? Vagy ahogyan mi, emberek ismerjük egymást?

Mindent tud rólunk a világ? Mi mit tudunk másokról? Mit tudunk a világról?

S ezek a tudások alapján ítéljük meg egymást? Ennyik alapján?

- Mi az, amit nem akarjuk, hogy tudjon rólunk bárki is? Biztos van. Nekem is van. Na. Az Atya ezt is ismeri. (Innentől nem is olyan sérthetetlen és misztikus. Máris nem csak én tudok róla.) De vajon az ilyen féltett titkaik mennyire befolyásolnak másokat? Hiszen az enyém is kihat, meghatároz engem, különben nem ragaszkodnék hozzá, nem félteném másoktól ennyire.

S ha ilyeneket nem tudunk egymásról, ilyen meghatározó dolgokat, akkor milyen alapon is ítélünk? S ítéletünk mennyire lehet helytálló?

- Másokat tartunk valamilyennek a saját képalkotásunkon keresztül.

- De csak úgy tudunk másokat szeretni, ha önmagunkat is szeretjük.

- Ugyanakkor, amit a legjobban utálunk a másikban, az pedig a magunk gyengesége.

Hát szeressünk. Szeressük önmagunkat, elfogadva és tudomásul véve saját gyengeségeinket is, s akkor tudni fogjuk szeretni a másokat is, akik szintén gyengék ebben-abban, de „na és”. Emberek vagyunk.

Fogynak a gondolataim.

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XIV.rész

- Legyen bárhogyan is. Legyünk fiatalok, vagy öregek, érettek, vagy kevésbé azok, amíg nem ismerjük fel, nem éljük meg a valódi szeretetet – hogy az mi –, addig nem tapasztalhatjuk meg a dolgokat a maguk valóságában. 

„Ma még csak tükörben homályosan látunk,

akkor majd színről színre.”

- Mi van, ha a megváltás – az Örök Élet – egyet jelent a tökéletes szeretetettel, annak elsajátításával? Egy átlényegülésről lehet szó. De képzeljük csak el, milyen is lehetne, ha Mindenkit képesek lennénk szeretni.

… na, ezért egy átlényegülés.

- Mit látunk homályosan?

Önmagunkat a tükrökben - másokban -, és mindent, ami körülvesz bennünket.

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XIII.rész

„De amikor elértem a férfikort,

elhagytam a gyermek szokásait.”

- No persze, igen, mert mindenki olyan komoly és érett, s persze csak úgy elhagyja.

- De nézzünk mögé most annak a hasonlatpárnak, ami az elmúlt napi és a mai idézett mondatokból áll elő. Mi van akkor, ha a gyermekkor a még „tapasztalatlan” és kezdetleges szeretet-készségünket jelképezi. Mint embernek, nem kis feladat azt a szeretetet nyújtani – és befogadni sem – amiről ez a himnusz beszél. Mint a tegnapi másik idézetben, ahol azt javasolja Pál, hogy értelem dolgában legyünk érettebbek. Így a felnőtté válás jelentheti azt, hogy a gyermekségből egyszerűen felnőtté leszünk, vagyis megtanuljuk, megértjük, megtapasztalva elsajátítjuk a szeretet művészetét, képességét.

- Gyermeki szokásainkon túllépve, elkezdjük gyakorolni (vagyis megvalósítani) a valódi szeretetet.

De ez nem korról, nemről, magasságról, őszbe boruló hajkoronáról szól. Ez valami belső felnőtté válás. Olyan, amire egy szent már gyermekként is képes lehet(ett). Egy Kis Szent Teréz, vagy korunk egyik fiatal boldoggá avatottja, Chiara Luce Badano.

- Nem, nem kell megöregedni, s nem kell fásult felnőtté válni. Csak képessé kell válni szeretni, éretten.

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XII.rész

„Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,

úgy gondolkoztam, mint a gyermek,

úgy ítéltem, mint a gyermek.”

- Ezt miért írta Pál? Mire akart célozni ezzel? Milyen kapcsolatban áll ez a szeretet kifejeződésével, megnyilvánulásával, kinyilvánításával?

- Hogyan beszél egy gyermek? Számomra egy gyermek őszinte, nyitott és én mindig gyermek maradnék, ha csak ezen múlna.

- Hogyan gondolkodik egy gyermek? Roppant egyszerűen és következetesen. Nyilvánvalóságok és képzelőerejének legtisztább kombinációi alkotják tiszta naivitásának bölcsességét.

- No és az ítéletek, a megítélés? Ritkán ítél el, ritkán ítélkezik. Azonban a gyerek is megítél, igen. Következtetést és tanulságot von le eseményekből. S persze mindeközben kezdi eltanulni tőlünk, felnőttektől ennek negatív formáját is, de az olykor tisztán látható megrökönyödésük éppen a döbbenet kifejeződése, és a számukra addig egyértelmű ítéletalkotás deformációját jelzi.

Ahogy olvastam valahol az összefoglalást:

a gyermek kíváncsi, hiszékeny, nyílt,

reménykedő, nem kész ember – alakuló.

S kivételesen hadd írjak le kettő további idézetet a Bibliából

(best-seller, amúgy):

(Jézus) „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék, Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.” (Mt 18,3-7)

(és Pál később) „Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban gyermekek; értelem dolgában viszont legyetek érettek.” (1Kor 14,20)

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XI.rész

- Mi lehet a tökéletes?

- Milyen lehet?

- Mit jelenthet?

- Elérkezik földi életünk során?

- Vagy akkor tapasztaljuk majd meg, amikor valami véget ér?

- Vagy csak földi életünk folytatódik valahogyan másképp, tartalmasabban, teljesebben?

- Jó lesz?

- Hogy lehetne rossz valami, amit egy ilyen hangzatú ígéret harangoz be?

- Mindenkinek egyszerre jön el?

- S még mindig csak a szeretet a téma?

- Vagy nincs is más, csak nem értem a szó lényegi értelmét?

„Ha azonban elérkezik a tökéletes,

ami töredékes az véget ér.”

- Ami töredékes, az nem teljes, az nem egész, az akadozó, szétesett, leginkább valószínűleg rendezetlen, omladozó, bizonytalan, labilis, megkérdőjelezhető, elbizonytalanító, tördelt, töredezett és tagolt, ráalapozásra alkalmatlan, ismét csak, jó eséllyel kusza. S mindez elmúlik, a végéhez ér. Itt is feltehetnék még hasonló már sorolt kérdéseket. Mit is jelent pontosan, hogy véget ér? Hogyan? Elmúlva végérvényesen velünk együtt, vagy csak eltűnik a töredékesség a további létezésünk elemeként?

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - X.rész

- Eddig is éreztem. Megkérdőjelezhető, hogy emberi képességeinkkel felfogható-e egyáltalán, hogy mi a szeretet. S ez a dilemma csak tovább erősödött az elmúlt napok során. Most pedig lassan egészen bizonyossá válik: elképzelésünk csupán csak formálódhat róla. Megélhetjük egy-egy ajándékát ennek a csodának. Hol kaphatjuk, hol adhatjuk. De ez csak ízelítő.

„Most megismerésünk csak töredékes,

és töredékes a prófétálásunk is.”

- Éppen ezért minden szeretetről alkotott véleményünk, és nézőpontunk csupán részben képes csak megfogalmazni, szavakba önteni annak bármilyen megnyilvánulási formáját. Ne is próbálkozzunk. Hagyjuk, hogy egyszerűen csak magával ragadhasson egy érzelemben, vagy egy valaki iránt tudatosan is megélt áldozatvállalásban, egy másik emberben, egy tiszta, őszinte odaadásban. S egyszerűen legyünk azon, hogy ezt mások számára valahogyan szintén átélhetővé tegyük.

- De ugyanígy a filmek világában gyakran emlegetett, szinte fizikai fájdalommal kísért érzésekben, amik uralmukba tudnak minket keríteni, a gyomorban repkedő pillangóknak köszönhetően, a túláradó formájának megélésében szeretteink iránt, vagy egy kisbaba, egy kiskutya láttán, és egyéb, személyre szabottan emocionálisan erre alkalmas ingereknek köszönhetően szinte bármilyen helyzetben lehetőségünk van, hogy találkozhassunk ezzel a csodával. Mindig adja, mindig rendelkezésünkre bocsátja.