"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2012. március 20., kedd

Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XVI. (befejező) rész

A záró sor:


"Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET."





- Sokat hallható. Hit, remény és szeretet triója. A legnagyobbnak nevezett szeretettel. Mindezt végig olvastam. Talán még soha nem gondolkodtam el ilyen részletesen, ilyen hosszasan egy ekkora szentírási részről, mint a himnuszról az elmúlt 3 hét során. Valóban más értéket kapott ez a szó. Azt a felsőbbrendűségét, amiről eddig csak sokat hallottam, de nem igazán fogtam fel soha, miért olyan nagy dolog szeretni,... Nos... talán kicsit közelebb jutottam ahhoz, hogy értsem, hogyan látok ma még csak tükörben, és abban is csak homályosan.
Nem fogom kielemezni a záró mondatot. Ez valóban egy tartalmas befejezés. De nem szeretnék most hitről és reményről is „eszmét futtatni”. Részben az elmúlt napokban beleszövődtek a gondolatokba, másrészt pedig legyen elég témának a szeretet. Így sem egy kis falat önmagában sem.


Egyet biztosan érzek: a vágy még nagyobb lett, hogy igazából szeretni tudjak, de ugyanakkor be is fogadni, "szeretve lenni". Ezek hatalmas ajándékok.
Fogadjuk el.

Hiszem Azt, akibe reményemet vetem, hogy vele képessé válok valóban szeretni és a szeretetet elfogadni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése