- Eddig is éreztem. Megkérdőjelezhető, hogy emberi képességeinkkel felfogható-e egyáltalán, hogy mi a szeretet. S ez a dilemma csak tovább erősödött az elmúlt napok során. Most pedig lassan egészen bizonyossá válik: elképzelésünk csupán csak formálódhat róla. Megélhetjük egy-egy ajándékát ennek a csodának. Hol kaphatjuk, hol adhatjuk. De ez csak ízelítő.
„Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.”
- Éppen ezért minden szeretetről alkotott véleményünk, és nézőpontunk csupán részben képes csak megfogalmazni, szavakba önteni annak bármilyen megnyilvánulási formáját. Ne is próbálkozzunk. Hagyjuk, hogy egyszerűen csak magával ragadhasson egy érzelemben, vagy egy valaki iránt tudatosan is megélt áldozatvállalásban, egy másik emberben, egy tiszta, őszinte odaadásban. S egyszerűen legyünk azon, hogy ezt mások számára valahogyan szintén átélhetővé tegyük.
- De ugyanígy a filmek világában gyakran emlegetett, szinte fizikai fájdalommal kísért érzésekben, amik uralmukba tudnak minket keríteni, a gyomorban repkedő pillangóknak köszönhetően, a túláradó formájának megélésében szeretteink iránt, vagy egy kisbaba, egy kiskutya láttán, és egyéb, személyre szabottan emocionálisan erre alkalmas ingereknek köszönhetően szinte bármilyen helyzetben lehetőségünk van, hogy találkozhassunk ezzel a csodával. Mindig adja, mindig rendelkezésünkre bocsátja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése