Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - XIII.rész

„De amikor elértem a férfikort,

elhagytam a gyermek szokásait.”

- No persze, igen, mert mindenki olyan komoly és érett, s persze csak úgy elhagyja.

- De nézzünk mögé most annak a hasonlatpárnak, ami az elmúlt napi és a mai idézett mondatokból áll elő. Mi van akkor, ha a gyermekkor a még „tapasztalatlan” és kezdetleges szeretet-készségünket jelképezi. Mint embernek, nem kis feladat azt a szeretetet nyújtani – és befogadni sem – amiről ez a himnusz beszél. Mint a tegnapi másik idézetben, ahol azt javasolja Pál, hogy értelem dolgában legyünk érettebbek. Így a felnőtté válás jelentheti azt, hogy a gyermekségből egyszerűen felnőtté leszünk, vagyis megtanuljuk, megértjük, megtapasztalva elsajátítjuk a szeretet művészetét, képességét.

- Gyermeki szokásainkon túllépve, elkezdjük gyakorolni (vagyis megvalósítani) a valódi szeretetet.

De ez nem korról, nemről, magasságról, őszbe boruló hajkoronáról szól. Ez valami belső felnőtté válás. Olyan, amire egy szent már gyermekként is képes lehet(ett). Egy Kis Szent Teréz, vagy korunk egyik fiatal boldoggá avatottja, Chiara Luce Badano.

- Nem, nem kell megöregedni, s nem kell fásult felnőtté válni. Csak képessé kell válni szeretni, éretten.