„Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.”
- Ezt miért írta Pál? Mire akart célozni ezzel? Milyen kapcsolatban áll ez a szeretet kifejeződésével, megnyilvánulásával, kinyilvánításával?
- Hogyan beszél egy gyermek? Számomra egy gyermek őszinte, nyitott és én mindig gyermek maradnék, ha csak ezen múlna.
- Hogyan gondolkodik egy gyermek? Roppant egyszerűen és következetesen. Nyilvánvalóságok és képzelőerejének legtisztább kombinációi alkotják tiszta naivitásának bölcsességét.- No és az ítéletek, a megítélés? Ritkán ítél el, ritkán ítélkezik. Azonban a gyerek is megítél, igen. Következtetést és tanulságot von le eseményekből. S persze mindeközben kezdi eltanulni tőlünk, felnőttektől ennek negatív formáját is, de az olykor tisztán látható megrökönyödésük éppen a döbbenet kifejeződése, és a számukra addig egyértelmű ítéletalkotás deformációját jelzi.
Ahogy olvastam valahol az összefoglalást:
a gyermek kíváncsi, hiszékeny, nyílt,
reménykedő, nem kész ember – alakuló.
S kivételesen hadd írjak le kettő további idézetet a Bibliából
(best-seller, amúgy):
(Jézus) „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék, Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.” (Mt 18,3-7)
(és Pál később) „Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban gyermekek; értelem dolgában viszont legyetek érettek.” (1Kor 14,20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése