"Abban vagyunk szabadok, amiben kontrollált formában válunk alkalmassá arra,
hogy az adottságainkat, készségeinket megéljük."

2010. május 21., péntek

Felvéve vala!

Nos, újra jelentkezem. Elmesélni az elmúlt napok történéseit, amik tartogatnak egy-két könnyfakasztó mozzanatot. Na, nem mintha a sanyarú, vagy éppen édes sors miatt kellene hullatni azokat, inkább csak visszagondolva, történt egy-két igencsak mosolyt fakasztó eset. Bár nem biztos, hogy ezeket most megpróbálom visszaadni, de voltak, higgyétek el! :)
Hol is kezdjem. Talán az elején, csak éppen nem tudom, minek az elején.
Belevágok, nem fárasztok senkit tovább.
Nos, kérem szépen, előre vetíteném, hogy mai nappal - kedves Orsa nővérem nevezetes születésnapján, Isten éltesse sokáig! -, történetünk főhőse felvétetett vala egyszerre kettő kiszolgáló létesítménybe is!!!!!!
Nagyszerű, éljen és hurrá - s ismét egy köszönet, most Paula-nak, aki mindezt valóban elérte érkezésétől számítva cirka 19 óra alatt, úgy, hogy közben még aludt is, igaz csak egy keveset.
No és persze köszönet azért a sok fohászért, amikkel egyesek bizonyára erősen ostromolják mostanában az Égieket :) Köszönet mindenért!
No de, térjünk vissza a történet szekerének helyes kerékvágásába.
Szerdán Kata értesített, hogy egy barátnőjét esetleg érdekelné az egyik szoba. Paulo-nak továbbítottam, s ma érkezik Fernanda, megnézni a szobát, s nagy eséllyel be is költözik akár a hétvégén. Ez egy fontos mozzanat, ugyanis a háznak azért telnie kell, s az ügy jól áll!
Szerdán nekiindultunk Paulo-val, hogy elvisz egy-két étterembe, ahol korábban dolgozott, vagy ahol ismerettségei vannak. Lényegében a Soho-ban keveregtünk, odaadtam egy-két CV-t, aztán bóklásztunk tovább. Lényegében a napunk nagy része ezzel elment. Közben Paulo is keresett magának egy részmunkaidős chef állást, talált is hamar, mivel úgy döntött, inkább még visszaáll egy kicsit a konyhába, közben tudja majd végezni a személyi edzői képzést, ami 4 hónap lesz, a ház is lassan összeáll, így a dolgok alakulnak.
Tehát szerda óta elkezdtek történni az események. Paulo közölte, hogy Paula már holnap beköltözik, mivel nagy hirtelenjében visszajött Budapestről, azonban nem Brighton-ba megy, ahol eddig dolgozott, hanem egyelőre meghatározhatatlan időre ő lesz a lakás egyik szobájának (az én leendő double room-omnak! :) ) a bérlője.
Huh, itt még nem esett szó eddig Paula-ról. Nos, csak, hogy egy csokorba foglalhassam lakhatásom megoldásának biztosítóit: Réka, Paula és Paulo. Ez a sorrend. Ugyanis, amikor Réka elkezdett utánakérdezni a barátainál, tudnának-e segíteni nekem ebben a kérdésben, eljutott Paula-hoz, aki született londoni, s szoros szálak fűzik Budapesthez. Réka nagyon jó véleménnyel van róla, s mivel ez kölcsönös, utólag most már tudom, hogy finom hajlításokkal, de Paula megkérdezte Paulo-t, aki pedig itt Londonban volt egy régi és közeli barátja neki, van-e hely számomra. Paulo nagyon óvatos volt, kit küldenek a nyakára, de Paula a már említett finom ferdítésekkel, hogy kije is vagyok én neki, s, megbízhat bennem, végül elintézte. (Így történt, hogy az úton kifele egyszerre megérkezett Rékától Paulo telefonszáma.) Hála Istennek, tegnap este azért egymás között ezt tisztázták Paulo-ék, hogy természetesen baráti alapon nem akart senki senkit megvezetni, de "Réka unokatestvére biztosan megbízható, tehát olyan, mintha az én barátom lenne", hangzott Paula leegyszerűsített magyarázata Paulo-nak, hogy milyen alapon is mert engem ilyen-olyan bevezetőkkel beajánlani.
Nos, a lényeg, Paula is csatlakozott egyre népesedő lakásunk tagjaihoz!
Tegnap este elmentünk Dáviddal (Szkám, alias Sopronyi Dávid, nem tudom, kinek, mit mondjak, Gera Janó unokatestvére, a Nagyfröccsöt együtt erősítjük évek óta - A KLB III.osztályának BAJNOKAI LETTÜNK!!!!!!!! -, Dórival, a feleségével tavaly kijöttek pár évre tanulni-dolgozni, s ráadásul Islingtonban vannak, ami igazán közel is van, a szomszéd kerület. Jó kis esténk volt, ittunk egy-két sört, s ugyebár szeretném megemlíteni, hogy itt a pub-okban a cigaretta már tabu, úgyhogy legalább az ember mászkál egy kicsit a kertig/utcáig, ha már pár órát egy helyben is kell iszogatnia :) - cserébe esetleg elveszíti az amúgy jó asztalát :)
Mire visszaértem, már megérkezett Paula. Még beszélgettünk egy kicsit hármasban, aztán én eltettem magamat másnapra, ha jól tudom, ők kb. fél5-ig bírták... rég' találkoztak.
Reggel felhívtam az egyik helyi neos közösség vezetőjét, Michael-t. A feleségével beszéltem - gondolom -, de a lényeg az, hogy a pünkösdi eucharisztiát már velük ünneplem a templomban! Be leszek mutatva, stb. Szóval, amiért végül Londonba jöttem alapvetően, s nem más városba, most már az is alakul!
Ahogy összekaptuk magunkat, nekivágtunk hárman a belvárosnak. Ahogy Paula ígérte, "holnapra lesz munkád"!
Egyéb apróbb intéznivalók közepette elmentünk kettő helyre
nos
mindkettő helyen
ALKALMAZNAK!
Az egyik a Soho egyik forgalmas utcáján egy kávézó, called Balans. Itt 3 műszakom lesz hetente egyelőre, mint részmunkaidős Bar Staff. Aztán majd alakul. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg hétfő-kedd-szerda, 8-8 óra.
Aztán visszajöttünk a környékünkre, északra, még egy kicsit túl Holloway-en, s ott Finsbury-ben pedig egy albán házaspár által üzemeltetett kis helyi kávézóban lesz szintén kettő műszakom, szombaton és vasárnap 8-8 óra. Itt egyetlen felszolgálóként pöröghetek-foroghatok.
Mi történhetne ennél több egy nap alatt?! :)
Szóval, ha összekapom magam, s észnél leszek, valamint "work as a dog": elindulni látszik vendéglátós pályafutásom.
Szóval Paula kitett magáért. :)
Megpróbáltam intézni ma az angol bankszámlámat, de sajnos még várnom kell vele, remélem csak hétfőig, mert nem egyszerű ügymenet, s a fazon, akivel tegnap megbeszéltem, mi, merre, hány méter, s miket kér, hogy meg tudja oldani a számlanyitást, ma nem volt ott, így nem tudtam zöld ágra vergődni a Barclays ügyfelesével. De remélem, a hétfő reggelbe még belefér majd. Ja igen, ugyanis holnap 10kor kezdek Finsbury-ben, 2 próba óra, és hétfőn 11.30kor pedig már az Old Compton Road-on!
S ha szeretném megkapni a heti apanázst, akkor nem árt hozzá a bankszámla.
Tegnap a városban megállapítottam, hogy London legforgalmasabb utcáin - s azért van egy-kettő - gyalogosan majdnem olyan, mintha átmennék a lánchídi Alagúton. (látod ezt, Virág?!) No comment.
Utána orrot fújni kész felüdülés.
Itt tartunk. Kissé izgatott vagyok, lássuk be. De alig várom már. Dolgozni!
Drága Sztahanov, ha ezt olvashatnád.
Szép napokat! Csak, hogy ne feledjétek, mindenkit a tenyerén hordoz, bizony! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése