Szeretet himnusz (1 Kor 13 ) - átgondolkodva - VII.rész

„Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.”

- Ez egy túlságosan tartalmas mondat. Egy napig írnék róla. Azt éreztem egy héttel ezelőtt, a himnusz a maga stílusával nem tudja majd részletezni a szeretetet ennyi soron át úgy, hogy ne váljon egyhangúvá, önismétlővé. De a tartalom egyre intenzívebb. Egyre tömörebb is, így nő a sűrűsége, a halmazállapota. Fokozódik.

- Tűr.

Eltűr. Hogyan lehet a tűrés egy szerető cselekedet? Az egy szenvedő ige, negatív töltettel. Egy áldozathozó, de nem a jó értelemben. De persze értem, mit akar mondani ez a kifejezés, de ezt felfogni?!

Ugyanakkor a szeretetet érzelemnek tartják. Valamit felfogni, az értelmen alapul. Nem csoda tehát, hogy nem tudom felfogni bizonyos aspektusait a szeretetnek, ugyanakkor éppen a tűrés is bizonyítja, „pusztán” érzelemnek sem igazán érzelem, annál „tudatosabb”, bizonyos döntési folyamatokat is tartalmaz. De, hogy ezek (értelem és érzelem) alatt áll-e, vagy felettük, ezt sem jelenthetjük ki egyértelműen. Feltétlenül kell a szeretethez értelem? Kihagyhatatlanul szükséges hozzá érzelem? Én hiszem és látom, hogy vannak emberek, akik nem érzelmesek, vagy kevésbé értelmi emberek. Mégis felfedezhető minden, minden emberben szeretés és szeretetből elkövetett cselekedet, s nincs olyan ember a Földön, akit valaki ne szeretne. Nincs. Éppen ezért ez valami mindenektől függetlenül létező adomány, képesség, készség... Valami, egy Létező, egy alkotóelem.

- Ha hiszel valakiben, azzal a megbecsülés ajándékát adod neki. Az pedig alapanyag bátorsághoz, önbizalomhoz, lelki nyugalomhoz. Hát mi akkor a hit, ha nem szinonima a szeretet valami egészen emelkedett szintjére? (S akkor ez a valami lehet még emelkedettebb önmagánál?)

- De nem mulyaság, vagy hiszékenység.

- A reményhalról már sokat hallottunk. Ő ér be utoljára a versenyben a ponty és a keszeg után. Remény nélkül nem érdemes belefogni semmibe. De ha remélni tudunk, máris bizalmat fektetünk abba, amire, akire vonatkozik reményünk. Ez pedig már a korábbiak.

- Talán Pál kissé meg akart könyörülni ennek a bejegyzésnek olvasóján (és rajtam), s egyszerűen csak választott egy újabb erős kifejezést a tűrés értékének tovább hangsúlyozására, ezzel nem indítva el bennem újabb gondolatözönt.